- Még beszélni szeretnék veled. – folytatta Kimi.

     - Mit akarsz még? Ne nehezítsd meg a dolgom…

     - Nem szeretném, de el kell mondanom. Azt akarom, hogy tudd, mi van bennem. Én nagyon örülök, hogy megismertelek. Habár az elején, ami nem is volt olyan rég, eléggé fújtunk egymásra. De azt hiszem az csak elterelő hadművelet volt. – mosolyodott el, majd én is. – Rengeteg erőt adtál ám nekem, ugye tudod?

     - Én? – csodálkoztam.

     - Igen. Ahogy a dolgokhoz hozzáállsz, meg úgy egy az egyben. Nem sok olyan lány van, mint te.

     - Kimi ne csináld. Jobb, ha elfelejtjük ezt az egészet.

     - Maradandó nyomot hagytál bennem. Élveztem az itt töltött időt. Hogy hosszabb köröket kellett futnom azért is, hogy szóba állj velem. De mire végre, együtt lehettünk volna, letelt az idő…

     - Igen… - hajtottam le a fejem.

     - Nem akarok így elmenni. Szeretném veled tölteni ezt az utolsó estét…

     - Mi? Hát erre ment ki a játék? Szép… Tudod mit? Hagyj bé…

     - Neee! Nem! Nóri! Félre értesz. Nem úgy értettem. Semmi olyanra nem gondoltam! Csak szeretnék veled lenni. – amint befejezte mondatát, a lift megérkezett. Azonban az ajtó nem nyílt ki…

     - Mi van már? Miért nem nyílik??? – idegeskedtem.

     - Nem tudom. Beragadt. – válaszolt Kimi, miközben próbált kezdeni valamit a liftajtóval, de nem járt sikerrel…

     - Szuper… - mondtam, majd nekidőltem a falnak, majd lecsúsztam a földre. Majd Kimi is feladta az ajtó kinyitásának kísérletét, és leült mellém.

     - Miért kellett beragadnia? Nem akarok itt maradni! – szomorodtam el teljesen, majd ráhajtottam a fejem Kimi vállára.

     - Nyugi, nemsoká jön valaki, és kinyitja. Ez biztos.

     - Remélem…

     - Nóri! – szólt.

     - Igen?

     - Szeretlek. – mondta halkan.

     - Ne mondd ezt. Úgyis elmész. Ne rontsunk a helyzeten.

     - Nem érdekel. Szeretlek. Ezen nem akarok, és nem is fogok változtatni. – mondta, mindezt úgy, hogy mélyen a szemembe nézett. Hihetetlen, mennyire el lehet veszni a szemeiben. Nem lehet nem rá nézni. Olyannyira elgyengít, hogy ha nem ültem volna, valószínűleg már a földre zuhantam volna. A szavai pedig… Lehetetlen nem elhinni. – Ugye elhiszed? – kérdezte.

     - El kéne?

     - Szeretném.

     - És hihetek én neked?

     - Hát akarnék én neked rosszat?

     - Ezt csak te tudod…

     - Tudom is. Tudom, hogy nem. Szóval elhiszed?

     - El… - adtam be a derekam, ezután pedig hosszú, és édes csók következett.

     - Köszönöm. – mondtam.

     - Mit?

     - Hogy itt vagy. Meg is halnék most itt egyedül.

     - Nyugi nem lesz baj. Majd jönnek és kinyitják.

     - Hahó! Van bent valaki? – jött a hang kintről. Vélhetően a liftszerelő hangja volt.

     - Igen! Itt vagyunk! – szóltam.

     - Hányan vannak bent? – kérdezte.

     - Ketten. – válaszolt Kimi.

     - Nyugodjanak meg kérem, azonnal kinyitjuk a lift ajtaját. Egy kis türelmet még.

     - Rendben. – mondtam, majd lassacskán feltápászkodtunk a földről.

     - Na, megvolnánk. – nyitotta ki az ajtót a szerelő. – És elnézést a kellemetlenségért.

     - Semmi baj. – mondta Kimi, miközben rám nézett, én pedig kis híján elnevettem magam.

     - Öhm… bejössz? – kérdeztem, mikor megérkeztünk az ajtómhoz.

     - Ha nem zavarok…

     - Nem zavarsz…