20. rész:
2008.05.06. 07:27
- Úgy tűnik Viki nincs itt. Biztosan a szomszédban van. – állapítottam meg, miután bementünk és Vikit nem találtam sehol. – Azt javaslom, fosszuk ki a hűtőt. – vetettem fel az ötletet, majd ledobtam a cuccom, és letámadtam a hűtőt.
- Jó ötlet.
- Ja de te nem ehetsz akármit, akkor kapsz egy Norbi update müzliszeletet. – nevettem.
- És te mit eszel? – kérdezte.
- Somlóit. Bibííííí! – gúnyolódtam, majd magamhoz vettem az előbb említett finomságot.
- Ez nem igazság! Én is kérek!
- De neked figyelni kell a vonalaidra. – folytattam a piszkálódást, kuncogva.
- Mi bajod az alakommal? Nézd ezt a darázsderekat! – pózolt előttem, én pedig hangos nevetésben törtem ki. Nem kellett volna. Ellopta a somlóit, és rohant vele át a nappaliba.
- Add vissza! – szaladtam utána. – Megmondalak Marknak! Hééé!
- Kéred? – állt meg.
- Igen!
- Akkor vedd el! – nagyban folyt a somlóivisszaszerző-hadművelet, mikor megszólalt a telefonom.
- Halló. – szóltam bele.
- Szia Nóri, Nick vagyok.
- Nick? Szia! Honnan tudod a számom?
- Az most lényegtelen. Viki otthon van?
- A szomszédban.
- Megtennéd, hogy megmondod neki, hogy lent várom az étteremben?
- Persze.
- Köszi szépen. Szia.
- Nincs mit. Szia – azzal letettem.
- Egy pillanat és jövök, csak szólok Vikinek. Meg ne edd! – szóltam Kiminek, majd átkopogtam a szomszédba.
- Szia Nóri. Haza estél? – kérdezte Robi, mikor ajtót nyitott.
- Haha. Olyan lüke vagy. Viki itt van?
- Igen.
- Szólnál neki?
- Vikiiii!!!! Nóri keres! – kiabált be.
- Üvölteni én is be tudtam volna…
- Bocsi. Nem jössz át te is?
- Öhm… Inkább maradok… - válaszoltam.
- Itt vagyok. – jelent meg Viki.
- Öhm, valaki – mondtam kissé nyomatékosan – üzeni, hogy lent vár az étteremben.
- Az a valaki?
- Igen.
- Megyek. Sziasztok. – köszönt és Norbiéktól.
Lement az étterembe, körülnézett, de sehol nem látta az illetőt. „Átvert? Nóri, ezt megkeserülöd. Beetettél. Nincs is itt. Ez gonosz volt!” – gondolta magában Viki. Megfordult, hogy visszamegy, de eme tervét meghiúsította egy hatalmas virágcsokor, mely útját állta.
- Te jó ég! – ámuldozott Viki.
- Tetszik? – bújt elő Nick a csokor mögül.
- Igen nagyon! A liliom a kedvencem! Köszönöm. De hogyhogy te itt?
- Igazából nem tudom. Csak úgy éreztem, még nem búcsúztunk el. Nem ülünk le?
- De de, persze.
- Szóval csak hoztam neked virágot. – mondta Nick, majd hosszas beszélgetésbe merültek.
Mikor én visszaértem, Kimi nagy boldogan majszolta az ÉN somlóimat.
- Hé! Mondtam, hogy ne edd meg!
- Nem ettem meg.
- De majdnem!
- Kössünk alkut. Tied a somlói, haaaa….
- Ha? – kérdeztem.
- Ha hajlandó vagy velem táncolni egyet, ha már az a tegnapi olyan felemásra sikerült.
- Most zsarolsz?
- Dehogy. Csak üzletelek.
- Nem vagy elég meggyőző…
- Tényleg? Ne már… - nézett rám kiskutya szemekkel. Azt hittem menten elájulok, vagy elbőgöm magam, vagy nem tudom. Mint egy árva kisgyerek…
- Alakul…
- Csak alakul? – nézett rám még mindig hatalmas szemekkel. Kész, most végem van.
- Hááát, ha jobban meggondolom… De zene nélkül? – kérdeztem.
- Igen. Na és? Talán még mindig nem voltam elég meggyőző?
- De. – mondtam, majd közelebb léptem hozzá, átkaroltam a nyakát, és lassúzni kezdtünk. Hihetetlenül jó érzés volt a karjai között lenni, még így zene nélkül is. Nem is kellett a zene. Ez nem egy egyszerű tánc volt. Ez több volt annál.
Ezután szinte végigbeszélgettük az éjszakát, valamikor hajnali 3-kor alhattunk el az ágyon, összegabalyodva…
Viki és Nick is hosszasan tárgyalt, valamikor a késői órákban vettek egymástól érzelmes búcsút, hosszú csók kísértében. Nem volt mit tenni, Nicknek mennie kellett…
|