Szerencsére a golyó csak súrolta Ajax lábát, a seb pedig nem volt olyan mély, és súlyos, mint amilyennek a vérzés alapján tűnt. Kitisztítottam a sebet, a vérzés csillapodott, így bekötöttem.

     - Rendbe jön? – kérdezte Kimi, aki még mindig nagyon aggódott kutyája miatt.

     - Persze. Nem olyan komoly, mint amilyennek tűnt. 1-2 nap, és újra a régi.

     - Ennek örülök. Csak kerüljön a kezeim közé az a liba! Kitekerem a nyakát!

     - Nyugi, ezzel nem érsz el semmit. Jobb, ha nyugton maradsz.

     - De majdnem kinyírta Ajaxot, és ki tudja, talán még téged is! Nem tehet tönkre! Se engem, se senki mást!

     - Akkor jobb, ha feljelented, és szólsz a dologról Ronnak. Mást nem tehetsz.

     - Nem, nem szólok Ronnak. Van elég baja. Nem fogom ilyenekkel traktálni.

     - Te tudod, de akkor viszont maradj nyugton, és ne akarj Superman-t játszani.

     - Én nem, de…

     - Kimi! Nyugi már! Te mondtad, hogy ártalmatlan, nem? – mentem oda hozzá - Kevés ő ahhoz, hogy tönkretegyen. De azért, szerintem jobb lenne, ha feljelentenénk…

     - Nem mennénk vele semmire. Nem tudjuk bizonyítani, hogy ő áll a háttérben. De ha mégis, akkor se tudnák elkapni. A Renault védelmébe van… Ráadásul most Kínában vagyunk. Túl körülményes lenne, és semmit nem érnénk el vele, csak az időt pocsékolnánk.

     - De…

     - Nem lesz baj, nem fog ártani nekünk. És senki másnak. Megígérem. – mondta, miközben magához ölelt, és a hátamat simogatta.

     - Oké.

     - Hiszel nekem? – kérdezte.

     - Igen. – válaszoltam.

     - Helyes… Nem félsz, ugye? – kérdezte.

     - Talán egy picit.

     - Ne aggódj, megoldjuk.

     - Rendben. De azt hiszem, én megyek. Elfáradtam. Ki kell pihennem ezt a napot. – mondtam.

     - Oké. De… ne menjek át? Rendben leszel? – kérdezte.

     - Megleszek. Meg amúgy is, Viki ott lesz.

     - Oké. De ha baj van, szólj nyugodtan.

     - Jó.

     - Elmondod neki, mi történt? – kérdezte Kimi.

     - Vikinek?

     - Igen.

     - Azt hiszem igen. A legjobb barátnőm.

     - Oké.

     - Baj?

     - Nem. Csak ne adja tovább. Nem kell tudnia senkinek.

     - Oké. Szia. Jó éjt!

     - Jó éjt! – köszönt el ő is, és visszamentem a szobámba.

Viki már ott volt. Fülig ért a szája. Azt hiszem nem bánta meg, hogy eljött.

     - Jaj Nóri! Úgy imádom!!! – ujjongott.

     - Kit?

     - Mindenkit! – vigyorgott.

     - Áh, értem. Szóval jól elvoltatok.

     - Ahha. Azt hiszem, ma nála alszok…

     - Oh, ilyen hamar? – kérdeztem.

     - Ne gondolj semmi „rosszra”! Csak ott alszok. – mondta.

     - Nyugi, tudom, hogy nem vagy olyan. Ismerlek már. – mosolyogtam. És tényleg. Nem féltettem. Had menjen. Tud magára vigyázni, és Nick amúgy sem az a fajta… Jól ellesznek.

     - De ugye, nem baj, hogy nem itt alszok? – kérdezte.

     - Nem, dehogy! Érezd jól magad! – vigyorogtam rá, bár nem voltam a legjobb állapotban. De most nem akartam neki elmondani, mi történt. Olyan jó kedve van. Nem akarom elrontani. És ha elmondom, tuti maradni akar. De had menjen. Régóta nem látta Nicket. Most végre együtt vannak, töltse vele az estét. Majd… máskor elmondom. Jól megleszek én itt. Egy zuhany, és ledőlök aludni. Jól fog esni a mai nap után.

Viki összekapta a cuccát, ami szükséges, és elment. Én pedig beálltam a zuhany alá, és hosszasan folyattam magamra a vizet. Ezután enni akartam, de nem jött össze. Nem volt étvágyam, így ideje volt lefeküdni. Próbáltam elaludni, de nem sikerült. Csak forgolódtam. Miután ez nem jött be, bekapcsoltam a tv-t de semmi értelmes nem volt benne. Sok kínai izé… Meguntam, de aludni még most sem sikerült. Így hát éjfél körül elhatároztam magam. Felkaptam a kispárnám, és úgy döntöttem átmegyek Kimihez.

     - Baj van? – kérdezte Kimi ijedten, mikor ajtót nyitott.

     - Nincs… Maradhatok? – kérdeztem.

     - Persze. – mondta.

Bemásztam mellé a takaró alá, ő pedig megcsókolt, magához ölelt, majd együtt hamarosan elaludtunk.

Reggelre mintha minden gondom elszállt volna. Mintha a tegnap délutáni dolog csak álom lett volna. Szinte elfelejtettük az egészet. Ajax is jobban volt. Vidámabb voltam, és jól éreztem magam. Egyáltalán nem foglalkoztunk azzal az elmebeteggel.

Még az időmérő előtt beszéltem Vikivel. Minden oké volt az este.J Mióta idejöttünk, fülig ér a szája, és ennek örülök. Jó, hogy eljött velem. Neki is, és nekem is.

Az időmérőn Kimi a harmadik helyet szerezte meg. Fernandoé lett a pole. Csak hogy örüljön a feje… De már úgyis mindegy. Kimi az idei bajnok, és ezen már senki és semmi nem változtat. Viki és a bmw-sek nagy örömére pedig, Nick a 4. helyre kvalifikálta magát.

A szombat – ezen kívül – viszonylag eseménytelenül telt el. Az IQ-bajnok nem jelentkezett, hála az égnek, így mindenki teljes gőzzel a vasárnapi futamra koncentrálhatott.

Vasárnap mindenki a futamot várta. Habár már mindenki meglehetősen fáradtnak bizonyult, és veszteni való sem sok volt, de mindenki pontosan, és precízen végezte a dolgát. Michael nyerte a futamot, mögötte Kimi, a harmadik helyre pedig Nick gurult be. Így mindenki elégedettnek mondhatta magát. A történtek után különösen jó az a második hely.