- Á, látom felébredt végre. – jött be az orvos – Ideje volt már, kezdtünk megijedni. Hogy érzi magát? – kérdezte miközben a kórlapomon irkált valamit.
- Mindenem fáj, de elég jól. De semmi komoly bajom, igaz? – kérdeztem.
- Semmi komoly. A lába sérült kicsit. Egy ideig valószínű bicegni fog, lehet nem árt majd egy mankó. Csak amíg nem áll biztonságosan a lábán.
- Értem. És mikor mehetek haza? Vagyis a szállodába, illetve… szóval innen el.
- Ma éjszaka még mindenképpen bent kell maradnia, holnap még elvégzünk pár vizsgálatot a biztonság kedvéért, aztán haza mehet. Elkél majd a segítség, míg helyrejön a lába. Egyedül él? – kérdezte a doki.
- Igen. – válaszoltam.
- Nem! – vágta rá Kimi, mire a doki is és én is kérdőn néztünk rá – Nóri velem él. – fejezte be, én meg csak lestem, mint Rozi a moziban. Ekkora változás ment végbe nála? Egy fél napja még utált, most meg bocsánatot kér, azt mondja, hogy szeret és kerek-perec bejelenti, hogy nála lakok. Nem mintha ellenezném, mert örülök neki, csak… ez így most hirtelen sok, nem? De ha így ragaszkodik hozzá… Most rontsam el a „gyerek” örömét? :p
- Ahham… értem. – válaszolt az orvos kis hallgatás után. – A lényeg, hogy jobb ha van maga mellett valaki. – fejezte be, ekkor nyílt az ajtó. Ron, Mark és Pedro jött.
- Hogy vagyunk, hogy vagyunk? – kérdezte Ron. Közben Mark a dokival beszélt.
- Megvagyok, köszönöm. – válaszoltam.
- Jaj, Nóri én úgy sajnálom. – jött közelebb Pedro és megölelt.
- Khmm… - „jelzett” Kimi Pedronak, hogy azért csak okosan.
- Bocs. – vette az adást a spanyol, majd elengedett – Annyira sajnálom!
- Mi? Ezt nem értem… - nem igazán tiszta mit akar most ezzel. Mit sajnál? És miért? Nem értem.
- Ha én nem leszek rosszul, te nem ülsz be a helyemre, és most nem kellene itt lenned.
- Ja, hogy erről van szó? Ugyan már! Nem te tehetsz róla! Nehogy ezért zabáld már magad! – néztem rá fenyegetően – És ha már itt tartunk, te hogy vagy? – kérdeztem.
- Hát még nem vagyok jól… Csak be akartam jönni.
- Köszi, rendes tőled. – ekkor újabb vendégek érkeztek.
- Hé te ott! Nem tudnál kicsit nyugodtabb életet élni? – jött be vigyorogva Viki és Nick.
- Nektek is szia. – nevettem.
- Már majdnem megijedtem! – nézett rám Viki szemrehányóan, de nem tudott sokáig komoly maradni.
- Meg is ijedtél! Érzem, hogy reszket a térded. – mondtam, majd nevettünk egy nagyot.
Olyan jó, hogy itt vannak! Hiába vagyok kórházban és sajog minden porcikám, most olyan jól érzem magam!
- Nem akarok kedélyromboló lenni, de kicsit komolyabbra kellene fordítani a szót. – mondta Ron – Nóri emlékszel, mi történt? Tudnunk kell róla, hogy mi okozta a bajt, de a kocsi csúnyán összetört.
- Huh… - sóhajtottam nagyot – Hát… Kimi ugye megelőzött. – kezdtem, mire Kimi lehajtotta a fejét. Mintha a lelkiismeretével vívna. Pedig ő nem tehet semmiről. – Megelőzött, aztán persze követni próbáltam a példáját, de a fék beragadt, nem tudtam bevenni a kanyart és ott landoltam, ahol landoltam. Aztán a többi kiesett, már csak arra emlékszek, hogy itt felébredtem.
- Értem. Illetve nem értem. – szólt Ron. – Futam előtt minden rendben volt a kocsival. És hát a futam feléig nem is volt semmi baja. Nem értem, hogy történhetett.
- Valaki megpiszkálhatta a kocsit… - szólt Nick.
- Ki tett volna ilyet? – kérdezte Ron. Nem hitte, hogy Nick rátapintott a lényegre.
- Claire… - szólt halkan Kimi.
- Ki? – kérdezett vissza Ron.
- Clarie. – ismételte meg Kimi.
- Az ex Claire? – kérdezte Mark.
- Az. – válaszolt Kimi.
- De az meg… Hogy? És miért? – értetlenkedett Ron.
- Gondolom ismeritek sztorit, hogy miért vesztünk össze Nórival, és az előzményekről is hallottatok. – mondta Kimi, és mindenki helyeslően bólintott. – Klassz… Szóval akkor tudtok arról is amit már „elkövetett ellenünk”. Ezek után egyértelmű. De ha esetleg ez valakinek nem elég, akkor elmondom azt is, hogy futam előtt felhívott.
- És??? Mit mondott? – kérdezte Pedro.
- Enyhe utalást tett arra, hogy valakivel baj lesz a futamon…
- Akkor miért nem szóltál???!!!– szólt Ron szigorúan Kimire.
- Mert nem koppant, hogy mire céloz azzal a szöveggel! Én hülye!!! – szólt Kimi kicsit hangosabban…
- Kimi, nyugi. – csitítottam.
- Oké, oké. De mégis mit mondott? Milyen szöveg? – kérdezte Ron.
- Valamit a pályákkal kapcsolatban hadovált, hogy a pályák gyorsak, meg veszélyesek, meg hogy minden versenyző minden futamon az életével játszik… Valami ilyesmi volt.
- Ez tényleg ő lehetett akkor. – állapította meg Mark.
- Akkor most mi lesz? – kérdezte Viki.
- Nem tudom, de ha a szemem elé kerül, kitekerem a nyakát! Túl messzire ment, ez már beteges. De ha meglátom olyat kap, hogy a két szeme helyet cserél! – mondta Kimi kicsit ingerülten, ami azért nem igazán jellemző rá.
- Dehogy kap! Kimi nyugodj le, kérlek! – szólt rá Ron. – Egyszerűen csak feljelentjük zaklatás, és gyilkossági kísérlet miatt. A többit pedig majd elintézi a rendőrség.
- Nem hagyom, hogy megússza, az biztos! – mondta Kimi.
- Tudjátok mit? Claire-t bízzátok rám, majd én gondoskodom róla, hogy elkapják. Ti menjetek haza, nyugodjatok le, és pihenjetek. Rátok fér.
- De én… - kezdett bele Kimi.
- Vita nincs! – közölte Ron a végleges döntését – Hazamentek, és pihentek! Mind a ketten!
- Rendben… - sóhajtott Kimi. Az igazság az, hogy tényleg ránk fért. Kimire is és rám is. Az utóbbi időszak igencsak mozgalmas és eseménydús volt. Ilyen szempontból egy szavam se lehet.
- Mark te vagy a felelős, hogy betartsák a pihenő-kúrát! – közölte Ron Markkal a feladatát.
- Értettem. – vigyorgott Mark.
Ezután lassan mindenki hazament, későre járt már. Kimi is elment, hogy összecuccoljon, és másnap indulhassunk. Az egyetlen, ami kicsit zavar, hogy sántítok… De majdcsak megleszek valahogy…
Élő közvetítés
Amennyiben élőben szeretnétek nyomon követni az eseményeket, akkor katt IDE (angol kommenttel)