Másnap kora reggel telefoncsörgésre riadtunk fel.

     - Áú, ki az? – nyűglődött Kimi.

     - Nem tudom, de ha nem veszed fel, földhöz vágom. – mondtam, mire Kimi még félálomban kapálózni kezdett mobiljáért.

     - Ez Ron. – nézett rám

     - Akkor vedd már fel! Tudod, az a gomb, ott a baloldalon… - magyaráztam neki a telefon alapvető működését… :p

     - Ma? Oké. Aha. Rendben. Igen, szia! – tette le Kimi.

     - Baj van? – kérdeztem.

     - Hát… nem tudom az-e. Úgy is lehet mondani. Ron szeretné, ha még ma Jerezbe utaznánk. Bemutatja ezt a Glovert, meg ilyenek. Holnap meg ugye teszt.

     - Értem.

     - Aj, pedig úgy aludtam volna még. – nyafogott.

     - Én is, elhiheted. – ásítottam.

     - Ez a Glover fazon se érdekel különösebben.

     - Engem se, de ha menni kell, hát menni kell. Ha másért nem, akkor Ron kedvéért. – ültem fel.

     - Hé, most itt hagysz? – kapta el a kezem.

     - Nem, mert te is jössz.

     - Nee, inkább te maradj! – kérlelt

     - Nem. Idő van. Szóval ki az ágyból! – de nem szólt semmit, csak nézett – Hallod?! – semmi – Most meg mit vigyorogsz?

     - Semmit.

     - Akkor kelj föl!

     - És ha maradok?

     - Akkor itt hagylak, én elmegyek egyedül és többet nem is jövök vissza! – fenyegetőztem.

     - Képes lennél itt hagyni? Egyedül? Hát én kicsi vagyok, éhes… Meg hideg is van.

     - Hideg? Mi az neked? – kérdeztem vissza

     - Akkor is! Itt hagynál egyedül? – nézett kiskutya szemekkel

     - Nem, attól tartok nem tudnálak. De ha máshogy nem vagy hajlandó felkelni, akkor kénytelen leszek.

     - Kegyetlen vagy, ugye tudod? – mondta.

     - Hát ez előfordulhat. – kuncogtam magamban – De ha nem kelsz fel, ez lesz a vége.

     - B*sszus, akkor muszáj lesz felkelnem.

     - Bizony, bizony!

     - És mi lenne, ha kötnénk egy alkut? – nna… már alkudozik…

     - Mit akarsz te velem alkudni?

     - Mondjuk… szót fogadok, és felkelek, ha…  - nem engedtem, hogy befejezze, megcsókoltam.

     - Hm, pont erre gondoltam, hogy találtad ki? – vigyorgott.

     - Olvasok a gondolataidban.

     - Vagy csak jó a meggyőzőképességem.

     - Na ja. Egyértelmű. Egy üzletember veszett el benned. Valahol… - nevettem.

     - Persze, ez egyértelmű.

     - Na jó, kelj fel! – a hosszas huzavona után végre sikerült elérnem, hogy Kimi erőt vett magán, és elkészült. Összepakoltuk a cuccunkat, és útnak indultunk.

Mivel időközben utánam küldték új, saját autómat, és a lábam is olyan állapotban van, hogy bírja a terhelést, két autóval mentünk Jerezbe. Hát poén volt…

Érkezésünk után hamarosan, ismét egy konferenciateremben találtuk magunkat. Már csak a főszereplők hiányoztak, név szerint Ron és újdonsült csapatfőnökünk, Ray Glover.

     - Nos, üdvözlök mindenkit. Nyilván már tudjátok, miről lesz szó. Hogy ne húzzam feleslegesen az időt, és a lényeget már úgyis elmondtam. Szóval a tárgyra térek. Szeretném bemutatni a McLaren új csapatfőnökét. Ray Golver. – mondta Ron, mire a mellette ülő, ismeretlen férfi felállt. Halk, kedvetlen taps hallatszott, majd leült. Ron mondott még egy s mást, majd átadta a szót Glovernek. Így elsőre egész szimpatikusnak tűnik. Értelmesen beszél, úgy tűnik érti a dolgát. Ha ilyen marad, nem lesz gond. Azt hiszem rendben fogja tartani a csapatot. Okos, és intelligens embernek tűnik, aki jól végzi a munkáját. És hát Ron is nyilván tudja, kire bízta az élete fontos részét. Így hát, remélhetőleg nincs ok aggodalomra. Minden megy tovább a megszokott módon, és minden rendben lesz. Később azonban Ron távozott. Ezután Ray már nem sokat mondott, gyakorlatilag csak elismételte, amit eddig mondott. Hogy ő mindent megtesz a csapat sikeréért, de nagyon szigorúan elvárja, hogy mindenki megfelelően álljon hozzá a dolgokhoz. Ezzel nincs is semmi probléma. Viszont mióta Ron nincs bent, valahogy más… A modora, és a hangszíne… De biztosan csak bemesélem magamnak…

     - Holnap reggel 7-re mindenkit várok. Megkezdjük a tesztelést. – mondta Glover.

     - 7-kor? – csodálkozott mindenki.

     - 7-kor. Hol ezzel a probléma? Sok dolgunk van még, és reggel meg kell beszélnünk pár dolgot. Addig mindenki gondolja át, miért is van itt, és milyen jövőt szeretne magának. Köszönöm a figyelmet! – fejezte be, majd összeszedte a dossziéját, és angolosan távozott.

     - Mit akar ez még holnap reggel olyan különöset értekezni? Mindent elmondott. – nézett Kimi értetlen fejjel maga elé.

     - Nem tudom. Engem jobban zavar a „mindenki gondolja át, miért is van itt, és milyen jövőt szeretne magának” mondat.

     - Mire gondolsz? – kérdezte.

     - Konkrétan még semmire. Csak valahogy idegesít. Furcsának találom, hogy Ron távozása után megváltozott a viselkedése.

     - Gondolod, hogy nem okés a koma?

     - Csak afféle rossz előérzet, megérzés… De ne legyen igazam.

     - Annak csak van valami alapja. Oda kell figyelni erre a Gloverre. Na gyere. Húzzunk haza, hogy holnap eleget tehessünk a főnökúr kéréseinek. – nyújtotta a kezét, majd visszamentünk a szállodába. Megint szálloda… Pedig mennyivel jobb volt Svájcban…

Este nehezen aludtam el. Glover viselkedésén gondolkodtam, és igyekeztem magam meggyőzni arról, hogy képzelődöm, hogy ez a rossz előérzet alaptalan és téves.

Másnap keserves volt az ébredés, de erőt vettünk magunkon, és mentünk. Kíváncsi voltam, miről akar Ray beszélni.

     - Jó reggelt. Nem kertelek, a lényegre térek. Először is: Én nem vagyok Ron, ebbe jobb ha mindenki beletörődik. Nem is leszek olyan, mint Ron, ezáltal az elvárásaim és a szabályaim is különbözhetnek. Ahhoz, hogy a csapat sikeres maradjon, szigorú szabályokra van szükség. Többek között a legképzettebb és a lehető legolcsóbb munkaerőre. Szóval mindenki vegye úgy, hogy próbaidőn van. Akinek valami nem tetszik, távozzon még most. Mert ez után én fogom megszanálni a csapat dolgozóit, amennyiben nem leszek elégedett a munkájukkal.

     - Ez beszívott? – kérdezem halkan Kimitől.

     - Szerintem alapjáraton nem normális. – válaszolt halkan.

     - Ez magukra is vonatkozik! Engem cseppet sem érdekel, hogy maga az elmúlt szezonban világbajnok volt, ugyanis új szezon kezdődik. Ahogy az sem érdekel, hogy maga nő és az egyetlen női pilóta, illetve csak tesztpilóta, a mezőnyben. Összegezve: aki meg akarja tartani az állását, az húzza be fülét-farkát és tegye a dolgát. Végeztem, köszönöm. Most pedig munkára! – és már el is tűnt.

     - Ez meg van húzatva! Mi ez a diktatúra? – néztem kétségbeesetten Kimire.

     - Nem tudom, ez a fickó nekem nagyon nem szimpatikus. Milyen jogon beszél ez ilyen hangon hozzánk? Ez egy senki! Ez tőlem ne várja el, hogy minden füttyentésére ugrok, és azt teszem amit ő akar! Ez így nem lesz működőképes!