Meglepetten és zaklatottan távoztunk. Egyértelmű, hogy ez a koma átejtette Ront. Ehhez kétség sem fér. Nem tudom hogyan és mi módon sikerült kijátszania, mert Ront nem könnyű átverni, de Ray Glovernek ez is sikerült. És attól tartok, hogyha ezt meg tudta tenni, másra is képes. Ron előtt megjátszotta a megbízható üzletembert, pedig valójában egy önző alak. Fogalmam sincs, mi a célja a McLarennel, de valahol sántít a dolog. Nem semmi meggyőzőképessége lehet a fickónak, hisz’ képes volt befolyásolni Ront anélkül, hogy ő észrevette volna. Ez nem könnyű dolog.

Na jó. Még mindig próbálok uralkodni magamon. Még mindig hitegetem magam, hogy mindez csupán Ray sajátos módszere, mellyel csak össze akarja rázni a csapatot, és meg is lesz az eredménye. Még próbálok neki esélyt adni, hogy bebizonyítsa, jó főnök lesz. Habár jelenleg nem ezen az úton jár…

     - Mi ez a lazsálás?! Autóba! – jelent meg az előbb említett személy, mikor mi Markkal beszélgettünk – Maga meg nem azért van itt, hogy trécseléssel feltartsa a pilótáimat! – szólt Makra.

     - Ha nem tudná, akkor közlöm magával, hogy mi nem trécseltünk, ahogy fogalmazott. Hanem bizonyos dolgokat meg kell beszélnünk ahhoz, hogy a pilótái – mondta Mark nyomatékosabban – jól teljesítsenek.

     - Engem ne oktasson ki! Tanuljanak meg viselkedni és eleget tenni az utasításoknak, különben pórul járnak. Legközelebb már nem szólok, hanem kapásból kirúgom. Ez mindenkire vonatkozik.

     - Maga nem ép! – szólt Kimi.

     - Hallgass! Megkövetelem a tiszteletet és a fegyelmet! Most pedig húzás a pályára! – mondta Ray, majd elviharzott.

     - Anyám! Ez beszél a tiszteletről? Ez kórházi estet! – mérgelődött Kimi.

     - Meg az a lenéző hangsúly… Én szívrohamot fogok kapni a hangjától, ha ez megszólal a rádión… - húztam el a szám.

     - Én nem fogom sokáig elviselni ezt az őrültet.

     - Mi a gond, srácok? – csatlakozott hozzánk Norbert, aki szegény lót-fut egész nap, a saját dolga mellett igyekszik Ront is pótolni, ugyanis Ray Glover őnagysága semmit nem hajlandó csinálni, csak telefonál és dirigál egész nap. Hát ha még nincs teljes felfordulás a McLaren háza táján, akkor az Norbertnek köszönhető. Csak félő, hogy ő sem bírja a végtelenségig.

     - Hogy mi a gond? Ray a gond! Az egyetlen gond! A legnagyobb gond! – jelent meg Pedro is. Úgy tűnik ez a fickó mindenkit kicsinál… - Állítom ez az ürge semmit nem ért az F1-hez! Jó ha legalább tv-ből látott már futamot. Csak osztja az észt állandóan. – folytatta Pedro.

     - Olyan okosnak hiszi magát, de ha így folytatja, és nem tér észhez, a csapat nem fogja kibírni. – osztotta meg Kimi is Norberttel gondolatait.

     - Ha így halad, a McLaren már a jövő hét végéig sem fogja bírni. Egyszer csak megszűnik létezni. – dühöngött Pedro.

     - Ezt hogy érted? – kérdeztem.

     - Úgy, hogy az imént rúgott ki 10 embert, mert nem tetszett neki a fejük…

     - Mi??? – kérdezett vissza Kimi felháborodottan.

     - Ennek elmentek otthonról! – állapította meg Mark. Egyre több embert akaszt ki ez az elmeháborodott koma…

     - De hát mi lesz a nélkül a 10 ember nélkül? – fordultam tanácstalanul Norberthez.

     - Feltölti a helyüket a saját embereivel. – válaszolt.

     - Saját embereivel? Hogy jön ő ehhez? Csak úgy kirúg 10 embert, minden további nélkül? – dühöngött Kimi, ami ugye nem szokása…

     - Sajnos megteheti. Ő a főnök. – mondta Norbert.

     - Ezt az embert el kéne zárni az F1-től. Még a közelébe sem engedni! Hogy még tv-ből is csak felügyelettel nézhesse! – így Kimi.

     - Nem tudsz tenni valamit? – kérleltem Norbertet – Raynek egy hét sem kell és tönkreteszi Ron munkáját. És vele mindenkiét.

     - Nem tehetek semmit. Ő a főnök, ő dönt. Nincs mit tenni. Tény, hogy Ron nagyon hiányzik innen. Nekem most mennem kell, rengeteg a dolog… Nyugodjatok le és koncentráljatok a vezetésre.

     - Nyugodjuk le, na kösz… - dünnyögött Pedro az orra alatt.

     - Húzás a pályára! Most!  - üvöltött valahonnan a háttérből, Ray.

Klassz… Egy vadállat a főnökünk, aki kezében tartja a csapatot.  Mindenkinek úgy kell ugrani, ahogy ő fütyül. De nincs mit tenni. Egyelőre. De valahogy ennek előbb-utóbb véget kell vetni, mert mindannyian megbolondulunk. De most tűrnünk kell. Így beültünk a kocsiba, és irány a pálya. Legalábbis ez volt a cél, de én lefulladtam. Nem a kocsi, hanem én. Ahogy el akartam indulni, bevillantak a képek… Hogy taposom a féket, de az nem fog. Aztán a gumifalba csapódok. Egy percig se gondoltam, hogy lesz ilyen problémám, de úgy tűnik, most mégis félek egy kicsit. Kimi észre is vette, hogy „baj” van, azonnal megállt.

     - Jól vagy? Mi a baj? – tolta fel a sisakrostélyt.

     - Nem! Jól vagyok! Azt hiszem…

     - Nóri, mi a baj? – jött oda Mark – Rosszul vagy?

     - Nem. Csak bevillantak az esésem képei. – magyaráztam – De jól leszek, csak adj egy percet.

     - Biztos minden oké? – kérdezte Kimi.

     - Igen, biztos. Menj csak.

     - Jó… De nagyon vigyázz magadra! Nem szeretném, ha újra kórházban kötnél ki.

     - Hát én se… Na menj!

     - Szeretlek. – mondta, majd kiment róni a köröket.

     - Szegő Nóra!!! – hallatszott Ray idegbeteg kiabálása – Hányszor szóljak még, hogy húzzon a pályára?! Magának külön kérvényt kell benyújtani?!

     - Fogja már be 5 percre! – kiabált vissza Mark.

     - Magának nem osztottam lapot! – jött a válasz.

     - Akkor biztosan rendben leszel? – kérdezte Mark.

     - Igen, okés leszek. Csak egy pillanat. – azzal gyorsan átgondoltam mit is akarok, erőt vettem magamon, majd Kimi nyomába eredtem.

A körülményekhez képest, kifejezetten jó időket mentünk mindketten. Én is hamar erőre kaptam és nem is sokkal maradtam el Kimitől. Meg voltam elégedve. Mindaddig, amíg Ray nem parancsolt ránk, hogy jöjjünk be a boxba, hogy változtassanak pár beállításon. Mi is elleneztük, és Norbert is hiába kötötte az ebet a karóhoz, hogy az úgy nem lesz jó, Ray senkire nem hallgatott, csak a saját süketelésére. Így a beállítások megváltoztatásával, jelentősen meg is romlottak a köridők…

Mindketten idegesen, fejünket rázva szálltunk ki a kocsiból. Ez a fickó sík hülye! Így mellényúlni… Főleg mikor minden jó volt. Tök jó köröket mentünk, erre belebarmol.

     - Jók voltatok! – foglalta össze Norbert mai teljesítményünket a nap végén. Ezt ő sem gondolhatja komolyan! Bár igaz. Jó volt. Addig, míg egyesek nem kavartak bele a jóba… - Menjetek „haza” és pihenjetek.

     - Jó? Magának ez jó volt? – nézett Ray lekicsinylően Norbertre – Ne ringassák magukat hamis illúziókba! Ez szánalmas volt! Ennél többet várok! – célozta nekünk.

     - Szánalmas? Maga a szánalmas! Értetlen és nem normális! Magának nem tiszta az agya! Belekontárkodik mindenbe, aztán még magának áll feljebb, hogy nem jók az idők. Nézzen már magába! – osztotta ki Kimi, majd kézen fogott és otthagytuk.

     - Hogy milyen hálátlanok egyesek… Ide szigorítások kellenek! – gondolkodott hangosan Ray.

     - Elegem van Gloverből! – nyúlt el Kimi az ágyon.

     - Nekem is. Az egész napom elrontotta.

     - Tudod mit? Mi lenne, ha elmennénk valahova vacsorázni, később. Hogy legalább egy kis időre elfelejtsük ezt az egészet. – vetette fel ötletét Kimi.

     - Jól hangzik. Benne vagyok. – válaszoltam. Majd egy-egy hosszú fürdő után elkészültünk, és elindultunk egy közeli, csendes kis étterembe. Azonban amint kiléptünk az ajtón, egy nem kívánt személybe botlottunk…