Szombaton Ginának akadt elfoglaltsága bőségesen. Egy halom interjút kellett elkészíteni, amit később persze majd írásba kell foglalnia némi körítéssel megfűszerezve. Én meg finomítgattam még a rajzokon egy keveset, majd utána mentem.

     - Te tudsz róla, hogy Kimi erőteljesen érdeklődik irántad? – kérdezte Gina.

     - Igen, de ez hülyeség. Nem is ismer, az se tudja ki vagyok, ráadásul gyönyörű felesége van. Biztos be volt nyomva és nem tudta mit beszél… Ez a fickó nem ép.

     - De ha nem tévedek, neked igencsak bejön az a „nem ép” figura.

     - Túlteszem magam rajta.

     - Na te aztán pont arról vagy híres…

     - Tudom. Majd igyekszem. – nekem mi a fene bajom van? Legalább magam előtt ne tagadjam már le, mit érzek. Mert ő valóban nem ismerhet engem, és nem érezhet semmit. Komolyan nem. Kizárt. Viszont én régebben „ismerem”. Vagyis tudok róla dolgokat, hiszen ő ismert, és mindig is szimpatikus volt, és igen, nem tagadom, igen nagy hatással volt rám

     - Csak az a furcsa, ahogy Jenniről beszélt… Azt mondta Jenni abszolút nem foglalkozik vele, ezer éve nem ment vele egy futamra se, csak a lóval foglalkozik, és teljesen elhidegültek egymástól, ezért is lehetséges, hogy… ilyen hamar „belém szeretett”… De ez olya furcsa…

     - Gondolod, hogy ez csak kamu szöveg? Szerinted hazudna, csak azért, hogy megkapjon? Azt azért nem hiszem. Én úgy vélem végig elég őszinte volt veled, és megbízott benned, ezért is tárulkozott ki előtted jobban, mint mások előtt. Még annak ellenére is, hogy újságíró a legjobb barátnőd. Nem hiszem, hogy kamu lenne. – fejtette ki a véleményét Gina. Valahol szeretném ha igaza lenne, és minden így lenne, ahogy ő elmondta.

Túlságosan nem volt alkalmunk belemélyedni afféle csajos csevegésbe a pasikról, mert Ginának folytatnia kellett feladatát. Nick következett. Ginának sikerült „elkapni” Nicket, egy interjú erejéig, aki láthatóan megkönnyebbült Ginát látta maga mögött, nem más tolakodó riportert.

     - Nem is tudtam, hogy riporter vagy. – mondta Ginának halkan.

     - Nem riporter, hanem újságíró, és most épp dolgozom. – mondta Gina. Azonban hamar-gyorsan megjelentek a tv-sek is, kihasználva a helyzetet, hogy van, aki kérdez (Gina személyében).

     - Nick, mit szólsz a BMW teszteredményeihez? Hogyan jellemeznéd a csapat jelenlegi helyzetét?

     - Ez eredményeink jók, a csapat keményen dolgozik, és nagyon jó munkát végez. Nincs okom panaszra.

     - Mit gondolsz, megközelíthetitek a két listavezető csapatot?

     - A fejlesztéseknek köszönhetően folyamatosan javul az autó, egyre gyorsabbak vagyunk és a megbízhatósággal is egyre kevesebb a probléma. Úgy gondolom fel tudunk zárkózni a McLarenre, és már most a három legjobb között vagyunk.

     - Milyen időjárást jósolsz a futamra?

     - Magyarországon általában meleg az idő a futam idején, mint most is, de a tavalyi év például kivétel volt, így bármi megtörténhet, de én száraz futamra számítok.

     - Mit vársz az időmérőtől?

     - A csapat is jó formában van, és én is, de nem szeretnék jósolgatni. Igyekszem a legtöbbet kihozni az autóból, és remélem jó helyről rajtolhatok.

     - És mik a célkitűzések vasárnapra?

     - Elhívni téged valahova.

     - Hehe, igen. – mondta Gina kissé zavartan, nem tartotta túl viccesnek, hogy Nick ilyennel poénkodik, mivel egy adag tévés volt még mögötte és minden szó rögzítve lesz – Szóval, mik a terveid a futamra? – tért vissza Gina az eredeti témához.

     - Jó lenne elcsípni egy dobogós helyet. Aztán… nincs kedved eljönni velem… randizni? – mondta Nick. Gina már igencsak kellemetlenül érezte magát a tv-sek között, nem akarta elhinni, hogy Nick ezt komolyan gondolta egy halom kamera előtt.

Nick, látva Gina ijedt arcát, egy fecnit nyomott a kezébe, Gina pedig igyekezett végezni az interjúval.

     - Köszönöm, és sok sikert a futamhoz. – fejezte be, majd távozott ő is, és Nick is, hiszen amíg nem mennek el, a tv-sek mennek el.

Mikor Gina elvégezte a feladatát, a rajzaimat gyorsan leszállítottam Péternek, ahogy megígértem, majd végignéztük az időmérőt, aztán hazasiettünk.

Épp a hajamat törölgetve jöttem ki a fürdőből, mikor azt láttam, hogy Gina egy papírfecnivel a kezében fekszik az ágyon, a magasba tartja azt és forgatja…

     - Az meg mi? – kérdeztem.

     - Olyan… üzenet-féle.

     - Kitől?

     - Nick…

     - Oh. És mi van benne? – faggattam tovább.

     - Azt nem tudom. – válaszolt Viki, és csak nézte a papírt.

     - Mi az, hogy nem tudod? – csodálkoztam.

     - Az, hogy még nem olvastam el.

     - Mi??? Délelőtt óta ott dugdosod azt a darab papírt, és még csak el sem olvastad?

     - Nem.

     - Te meg vagy húzatva. Lehet, hogy te nem vagy rá kíváncsi, mi van benne, de én igen. Szóval ide vele! – kaptam ki a kezéből, és távolabb mentem vele.

     - Hééé! Adod ide! Az az enyém! – szerezte vissza.

     - Akkor olvasd már el! – szóltam rá, mire olvasni kezdte, én meg mögé álltam, és szintén olvastam.

     - Vidámparkba??? – csodálkozott.

     - Hát… érdekes választás, az tény… - pislogtam nagyokat – Szóval randira hívott.

     - Igen… Még délelőtt hívott el. Az interjú közben…

     - Igen, azt hallottam. – vigyorogtam.

     - Igen? Hogy?

     - Hát úgy, hogy ott álltam nem messze, és a fülem is jó ráadásul. Mindent láttam és hallottam. Mellesleg szerintem vannak még így ezzel páran.

     - Ezt hogy érted? – kérdezte Gina.

     - Úgy, hogy több csatornán élő adásban lement az az interjú…

     - Te jó isten! – zsibbadt le Gina, és szinte sokkot kapva huppant vissza az ágyra, majd kis idő múlva elmosolyodott – Beszarás! – ez volt a következő reakció. Igen… igazán… kifejező – Elhívott randizni… Élő adásban!!! Hát ez…

     - Fantasztikus, nagyszerű, és észbontó, és romantikus is egyben?

     - Igen! – örvendezett Gina.

     - Akkor megvan a holnapi programod! Csak… vigyázz…

     - Vigyázzak? Ezt meg hogy érted?

     - Ne járj úgy, mint én. Ne kezdj hamis ábrándokat kergetni, mert magadnak ártasz vele.

     - Igyekszem észnél maradni, nyugi.

     - Okés. Amúgy meg… jó szórakozást előre is. – vigyorogtam, majd készülődni kezdtünk, mert 7-kor nyitják meg a kiállítást a rajzaimmal. Elegánsan felöltöztünk, és el is indultunk. Szándékosan korábban mentem, hogy megnézzem mit is hoztak össze. Nem csalódtam. Jobb, mint gondoltam. Igazán színvonalas. Talán még színvonalasabb is, mint amennyire azt a rajzaim igénylik. Mindenesetre tetszik. Hatalmas terem, tele a rajzaimmal, hangulatvilágítás, szépen kiöltözött fotósok, újságírók, stb. még ital, és aprósütemény is van. Nekem ez már talán egy kicsit jobban hasonlít egy fogadásra, mintsem kiállításra, de sebaj. Tetszik. Lassacskán gyűltek az emberek, és egyre több F1-es figurát is fel lehetett fedezni a nézelődők között. Kisidő múlva Péter lépett oda hozzám, Palik Laci társaságában.

     - Á, hát itt a művésznő. Anett, a rajzaid nagyszerűek. Még jobbak lettek, mint amit vártam. És túl is teljesítettél. Nagyszerű. Gratulálok, és köszönöm. – mondta Laci.

     - Igazán nincs mit. Én köszönöm.

     - Most ha megbocsátotok… mennem kell. További kellemes estét. – és már távozott is.

     - Szép volt Anett. Jó munkát végeztél. Örülök, hogy rád bíztam a feladatot. – mondta Péter, majd lassan ő is távozott.

Igen, most én is elégedett vagyok. Örülök, hogy mindenkinek tetszik amit csinálok, és sok dicséretet kapok. Ez tényleg jó. De hogy mi minden történt közben…

Laci és Péter egy kis időre figyelmet kért. Odahívtak magukhoz, és mondtak pár szót a rajzaimról, és a kiállításról magáról. Én nem is nagyon figyeltem, Kimit kerestem a tömegben, és hamar meg is találtam. Kedvesen intett, mikor megláttam, én pedig akaratlanul is elmosolyodtam. De aztán jött a hidegzuhany. Két lábon érkezett, egyenesen Kimi mellé, Jenni személyében. Odafordult Kimihez, megcsókolta, majd boldogan átölelte, majd figyelte Laci és Péter beszédét, ahogy a többi ember is.

Ezt nem hiszem el. Átvert. Méghogy rossz a kapcsolatuk és Jenni nem szereti. Meg a futamokra se megy vele, mi? Azért van itt most is. Mellesleg Jenni szinte sugárzik a boldogságtól, egyértelmű, hogy szereti Kimit. Ezt ennyire nem tudja megjátszani. Szóval Kimi becsapott. Biztos csak meg akart nyerni magának, ágyba vinni, aztán pápá. Már megint naiv voltam. Miért történik mindig ez? Ezt most direkt csinálják? Direkt ölelgetik egymást ilyen látványosan? Ez ki akar engem csinálni. Egy életre csalódtam benne…

Alig vártam, hogy befejezzék a dumálást, és én lelépjek innen. Mert az biztos, hogy én az első adandó alkalommal lelépek innen. Nem áll szándékomban a boldog Räikkönen-pár enyelgését nézni.