Kimi elment. Mondta hogy nem fog sokáig maradni, de ez akkor is olyan kevésnek tűnt. Olyan jól megvoltunk. Jobban, mint hittem. Most a valóságban törtek elő azok az érzéseim amiket az „álmomban” éreztem.  És annyira jó volt! Azt akarom érezni, amit az „álmomban”! Egyre inkább azt érzem, hogy kell nekem! Ha már a sors a valóságban is az utamba sodorta… Mikor megcsókolt… Lehet hagynom kellett volna… Nem. Jól tettem, amit tettem. De nem akarom hogy az legyen az első és az utolsó! Nem akarok messze lenni tőle, a közelemben akarom tudni! Időnként kétségeim támadnak, de akkor eszembe jutnak Kimi szavai, mikor Ebonyhoz beszélt. Az őszinte volt. És annyira jól esett. Tényleg be akarja bizonyítani, hogy komolyan gondolja. De nem szabad megenyhülnöm. Had teperjen egy kicsit. Inkább biztosra megyek.  Mert ha csalódnom kellene benne, azt nem élném túl!

A „Kimi nélküli” napok ismét úgy teltek, mint idelátogatása előtt. Tettem-vettem, csináltam a dolgom, és egész nap kapcsolatban voltam Kimivel. Egyszerűen nem tudok tőle elszakadni. Szinte már rosszul vagyok, mikor tesztel, vagy a csapattal értekezik, és nem tudunk beszélni. Ha csak fél óráról van is szó. Persze az időmérő és a futam ideje az más, mert látom a tv-ben… De mikor egyéb dolga van és nem tud hívni, az szörnyű.

A spanyol nagydíj alkalmával, még inkább megerősödött bennem az érzés, amit már bahrein után is éreztem. Valami nem stimmel Kimivel. Kiesett. Az egy dolog. De nem úgy viseli, mint szokta. Valami más. Valami érthetetlen, tőle szokatlan érzés ül ki az arcára. Nem igazán nevezhető csalódottságnak, se szomorúságnak. Inkább afféle nemtörődömség. Mondjuk Kimitől ez sem lenne meglepő, de ez most más. Lehet, hogy sokaknak nem tűnik fel, de nekem igen. Még a futam végét sem volt hajlandó megvárni, hazament. Mi lelte? Mi van az év elején tett ígérettel? Hogy ha kell, éjjel 10-ig is melózik, és konzultál a mérnökökkel? Mi lett az ígérettel? Valami nem okés vele, és ez bosszant. Ez nem Kimi. Ez nem az a Kimi, akit én ismerek. Én az igazi Kimit akarom! Aki a végsőkig küzd, előz, és harcol!

Miután Gina Halle-i versenye után Nick kiöntötte neki a lelkét, igen bizalmas viszonyba kerültek. Két ember, aki még alig ismeri egymást, mégis bízik a másikban. Ezt nem lehet megmagyarázni, egyszerűen csak így van. És hogy ismét csak a sorsot emlegessem… a dolgok megint úgy rendeződtek, hogy a müncheni tenisz open-en Gina és Nick ismét találkozott.

Minél több időt töltöttek egymás társaságában, annál inkább élvezték az együtt töltött időt, a külön válás pedig egyre nehezebben bent. Maguk sem vették észre, hogy egyre többször gondolnak a másikra, és egyre többször kívánják azt, bár ott lenne a másik, hogy beszélgessenek, és jól érezzék magukat. Meglehetősen jól megismerték egymást, és teljes mértékben egy húron pendültek. Gina rég nem érezte olyan jól magát valakivel, mint most Nick társaságában, és ez Nickre is igaz. Akinek ezen felül Gina rendbe tette a gondolatait, és immár tiszta fejjel látja a dolgait. Kipihent és friss, készen a munkára. Hála Ginának.

A spanyol nagydíj közeledtével, egyik nap Gina a naptárra tekintett, és megakadt a szeme május 10-én. Nicknek születésnapja lesz. Gina kitalálta hát, hogy meglepi Nicket, és kilátogat a versenyre. Eddig minden okés, de kellene valami ajándék is… Gondolkodott pát percig, majd a telefonért nyúlt, és tárcsázott.

     - Dr. Theissen? Elnézést a zavarásért, Kerekes Georgina vagyok, beszéltünk már telefonon…

     - Áh, Gina! Szervusz. Szólíts inkább Mario-nak, jó?

     - Rendben.

     - És minek köszönhetem hívásod?

     - Ha emlékeim nem csalnak, Nicknek születésnapja lesz a napokban. Szeretnék kilátogatni a futamra, és arra gondoltam, hogy… - adta elő ötletét Gina – Persze csak ha nem gond.

     - Semmi akadálya, tetszik az ötlet.

     - Oh, köszönöm szépen. Akkor nem is zavarom tovább. Viaszhall. – azzal bontották a vonalat.

Nem sok ideje volt Ginának. Így hát gyorsan jegyet foglalt Barcelonába, majd kezdett is csomagolni.

Pontosan 48 óra elteltével Gina gépe landolt Barcelonában. Fogott egy taxit, és a bmw-sekétől nem túl messze eső szállodába vitette magát. Kivett egy kisebb szobát, és lepakolt. Kis pihenő, és egy finom ebéd után útnak indult az „ismeretlenbe”, hogy egy szuper jó cukrászdát találjon. Szerencséjére nem kellett sokáig csellengenie Barcelona utcáin, a közelben volt egy hatalmas, isteni cukrászda. Gina hamar szót értett az eladóval, aki fel is vette Gina rendelését, mivelhogy vállalták, hogy elkészítik Gina, vagyis Nick, extravagánsnak nevezhető születésnapi tortáját. Tehát torta kipipálva. Most jön az a rész, hogy ismét felhívja telefonon Dr. Theissent, vagyis Mariót, hogy avassa be a többieket a kis meglepibe. Nem kell nagy szenzációra számítani, de azért jó, ha jól meg van szervezve, az a kicsi is.

Másnap délelőtt Nick megérkezett a pályára, sok más versenyzővel együtt. Azonban kissé meglepődött, mikor a szokottnál nagyobb ürességet tapasztalt a boxban. 1-2 mérnök és szerelő pakolászott csak.

     - Hol van mindenki? – kérdezte meglepetten, majd a következő pillanatban meg is jelent Robert.

     - Végre, hogy itt vagy! – mondta kissé szemrehányóan – Mario sürgősen látni akar! Az irodájában vár! – mondta végig Robert halál komoly arccal. Majd maga elé engedte Nickkel és elindultak Mario irodája felé.

Nick nem tudta hova tenni a dolgot. Nagyon komolynak tűnik a dolog. De mit akarhat Mario? Valami baj van? Egyszerűen nem érti… Kicsit megijedt, mi lehet ennyire sürgős és fontos, hogy Robert ilyen szigorúan állt elé.

     - Itt vagyok Mario! – nyitott be Nick, miután kopogtatására nem kapott választ. – Nincs is itt senki… - jegyezte meg utána

     - Boldog születésnapot! – hangzott egyszerre pár ember szájából!

     - A frászt hoztátok rám! – esett le hatalmas kő Nick szívéről – Köszönöm szépen.

     - Boldog születésnapot Nick! – ölelte meg főnöke, majd előkerült a meglepetés.

     - Happy birthday to you… - jött ki Gina az egyik szobából egy hatalmas tortával a kezében, énekelve… A többiek azonnal bekapcsolódtak az „éneklésbe”, Nick pedig meglepettebb volt, mint valaha. Hogy a torta lepte-e meg jobban, ami őt magát ábrázolta, vagy Gina? Nos, azt csak ő tudja. De a kettő együtt igencsak hatásosnak bizonyult.

Gina letette a tortát az asztalra, amit mindenki szemügyre vett, és kivétel nélkül, mindenki nevetésben tört ki. Nick pedig vett egy nagy levegőt, és egy lendületből elfújta mind a 30 gyertyát.

     - Boldog születésnapot. – mondta Gina, mikor kicsit oszlott a figyelem

     - Köszönöm. – ölelték meg egymást. – Hát nem kicsit sikerült meglepned! És hogyhogy itt vagy? És emlékeztél a szülinapomra? – halmozta el Nick kérdésekkel

     - Már hogy felejtettem volna el? Láttam a naptárban, hogy közeledik 10-e, és meg akartalak lepni valamivel. Remélem jól sült el.

     - Jobban nem is sülhetett volna el! Csúcs vagy!

     - Oh, köszönöm. – mosolygott Gina

     - Tudsz róla, hogy ha most itt nem lennének annyian, megcsókolnálak? – nézett Nick Gina szemébe

     - Oh igen?

     - Ahha. – vigyorgott Nick

     - Hát sajnos csak egy puszit kaphatsz. Ha az megfelel…

     - Meg. – mondta Nick, majd Gina adott egy puszit az arcára – Egyelőre… - tette hozzá

     - Csak ne bízd el magad! – mondta Gina kedvesen, majd Mariohoz ment, hogy megköszönje, hogy segített összehozni a meglepetést.

Miután a torta elfogyott, a „bulinak” vége is lett, és mindenki ment a dolgára. Gina egész nap Nickkel volt, követte az eseményeket, és figyelte a mérnököket. Gyakorlatilag nem csinált semmit, de élvezte a dolgot. Így belülről teljesen más ez az egész cirkusz.

Kora este Nick végzett is.

     - Hol laksz amúgy? – kérdezte Nick

     - Egy szállodában. Közel hozzátok.

     - Értem. Elvihetlek, ugye?

     - Az jó lenne, kösz. – fogadta el Gina a fuvart.

Nick felkísérte Ginát a szobájáig. Megálltak az ajtóban, és nem szóltak semmit. Csak járt az agyuk…

     - Emlékszel még, mit mondtam délelőtt? – kérdezte Nick halkan. A lány bólintott – Azt hiszem most nincsenek sokan. Csak aki számít. – mondta Nick, miközben csak ők ketten voltak a folyosón.

Gina nem szólt semmit, de már nem tudta levenni a szemét Nickről. Sem Nick Gináról. Egy percig csak néztek egymásra. Nicknek sikerült teljesen elgyengítenie Ginát. Nick közelebb hajolt Ginához, majd egy pillanatra megtorpant. Mintha engedélyt kérne tettéhez. Miután Gina nem ellenkezett, Nick lassan átkarolta a lány derekát, gyengéden magához húzta, és lassan megcsókolta.

     - Jó éjszakát! – köszönt el Nick kedvesen, majd lassan, tolatva elindult, de még mindig egymást nézték. – Ugye látlak holnap? – kérdezte Nick, mire Gina nem nagyon tudott megszólalni, csak mosolyogva bólintott. – Az jó. – mondta végezetül, majd elment.

Gina még pár másodpercig megbabonázva álldogált az ajtaja előtt, és próbálta felfogni, mi történt. Madarat lehetett volna vele fogatni, boldogabb volt, mint valaha.