Úgy döntöttem, inkább nem foglalkozok Jennivel. Én nem voltam rossz szándékú, semmi bajom nem volt vele, azt hittem ő is korrekt, de most mégis úgy tűnt, tévedtem. De nem érdekel. Csak fel akar bosszantani. De nem engedem. Kimi velem van, és nem vele. És Ebony is van legalább olyan jó, mint Athinus. Szóval nincs mitől félnem. Mert ők ketten (Kimi és Ebony), valamint persze Gina, és Seb a legfontosabbak. Ők azok, akikre mindig számíthatok. A többi meg nem érdekel!

Jó pár órán át elvoltunk Ebonyval, majd késő délután „haza” mentem.

      - Hm… Micsoda illatok! – isteni illatok csapták meg az orrom, mikor beléptem az ajtón.

      - Szééép jó estét! – jött elém Kimi, megcsókolt, majd az ebédlőbe mentünk.

      - Wow! Nem mondod, hogy ezt te csináltad! – vettem szemügyre a vacsorát, miközben Kimi a terítéssel foglalatoskodott. De aranyos, hogy így töri magát. Adni kéne rá egy kötényt, akkor aztán padlót fognék, azt hiszem. J

      - Hát… nem is mondom. Rendeltem. – vallotta be – Baj?

      - Dehogy! – mondtam kedvesen, és adtam neki egy puszit.

      - Ma összefutottam Jennivel. – mondtam teljesen természetes hangon, miközben ettünk.

      - Ugye nem szó szerint?! – kapta fel a fejét.

      - Nem – mosolyogtam – Bár átvitt értelemben, így is mondhatjuk.

      - Beszéltetek?

      - Mondhatni.

      - Ezt most nem értem…

      - Elmondta, hogy te meg van róla győződve, hogy te őt szereted, és nem sokáig leszel velem.

      - Ugye nem gondolod, hogy igaza van?! Csak rád akar ijeszteni.

      - Tudom. Ja, és azt is mondta, hogy enged nyerni holnap, ha önként és dalolva békén hagylak téged, és szabad utat adok neki. Amennyiben nem teszem, semmi esélyem holnap, mert átgázol rajtam.

      - Ez megveszett?

      - Én nem tudom…

      - Ő nem ilyen…

      - Most azt akarod mondani, hogy hazudok? – kérdeztem némi kis felháborodottsággal a hangomban.

      - Nem! Ezt egy percig sem állítottam! Csak arra utaltam, hogy nem tudom mi lelte, mert sosem volt ilyen fenyegetőző.

      - Akkor szimplán csak engem utál. Mert veled vagyok… - könyveltem el magamban

      - Jaj, ne gondolj már ilyen butaságokra! – odajött hozzám, leguggol elém, és megfogta a kezem – Mi baja lenne már veled? Nem ártottál neki.

      - Szerinted. De neki elég az, hogy velem vagy, és nem vele.

      - Jó, feltételezzük, hogy tényleg nem bír téged. És akkor mi van? Kit érdekel?

      - Állítása szerint téged.

      - Az egy dolog, hogy mit gondol ő, és egy másik, hogy mit gondolok én.

      - Miért? Te mit gondolsz? – lehajtott fejjel

      - Azt, hogy nem áll szándékomban rosszban lenni Jennivel, de ha így viselkedik veled, akkor nem fogok jópofiskodni vele. És nem akarom, hogy bármit is elhiggy neki, amit arról mond, hogy én még mindig hozzá húzok inkább, meg miegymás, mert nem így van! És azt szeretném ha ezt nekem viszont elhinnéd. Jennit már rég lezártam. Most te vagy, és te si maradsz! Nekem nem kell Jenni, ha a feje tetejére áll, akkor se.

      - Tuti? – pislogtam rá félénken

      - A legtutibb! Teszek Jennire, én téged szeretlek, és veled akarok lenni! – mondta mindezt halálosan komolyan. Azt hiszem könny szalad a szemembe… Ez most nagyon őszinte volt. Nem is mondtam semmit, csak hozzábújtam, ahogy csak tudtam, és megcsókoltam.

      - Tudsz róla, hogy ezt most mondtad nekem először? – már jócskán bebizonyította, hogy szeret, de ez a „bűvös szó” most először hangzott el a szájából.

      - Tényleg? Hát pedig mondhattam volna már párszor, mert szeretlek… – mondta és adott egy puszit – Szeretlek… - és még egyet – Szeretlek… - és még egyet, és így tovább, és így tovább…

Na most aztán totálisan kikészültem. De a szó legkellemesebb értelmében. Nem indult ez valami nagyon boldog napnak, de Kimi tett róla, azzá váljon. Ezt az estét soha nem felejtem, az száz százalék! Sőt, még annál is több! Annyira jó, annyira szeretem, annyira… elmondhatatlan. Csak örülök, hogy ő van nekem, hogy most itt lehetek a karjai között…

Másnap szinte új emberként ébredtem fel. Önbizalommal töltve, boldogan. Nem számít senki és semmi, csak mi. Nem félek Jennitől. Miért is félnék? És hülyeség. Nem is éri meg rajta agyalni, jobb, ha inkább a saját dolgommal törődök. Az én dolgom pedig jelenleg Kimi, Ebony és a verseny!

Időben kimentünk a pályára, átöltöztem, váltottam pár szót Kristóffal, majd elidőztem kicsit Ebonyval a bemelegítő pályán. Jenni ismét megjelent mellettem, pont úgy mint tegnap. De nem szólt… Csak szúrósan rám nézett, majd hátra tekintett Kimire

      - Sok szerencsét. – csak ennyit mondott. De most más volt, mint tegnap. Inkább őszinte, mintsem gúnyos. Én is csak pislogtam, nem értettem ezt a gyors változást. De hamar visszatereltem a gondolataimat a helyes irányba, és nem is foglalkoztam vele.

Maradt még időm, azt hiszem nem meglepő, hogy azt Kimivel töltöttem. Örülök, hogy elkísért. Jó, hogy van itt velem valaki, és az a valaki ő. Pláne a tegnapi nap után.

      - Megint mondott valami hülyeséget? – kérdezte Kimi

      - Nem. Épp ellenkezőleg. Csak szerencsét kívánt.

      - Képzelem…

      - Nem, most nem olyan volt mint tegnap. Ez most komoly volt.

      - Tényleg? – kérdezte Kimi kicsit meglepetten a tegnapi eset után.

      - Igen. Én is meglepődtem. Na de mindegy. Nem törődök vele.

Ezután ott kellett hagynom Kimit. Én jövök… Kibaktattam Ebonyval a pálya közepére, a zsűri elé, megvártuk a csengetést, aztán go! Ez egyszerűen isteni! Ezer éve nem éreztem már ezt, és hiányzott! Rövid vágtában haladunk akadálytól akadályig, és éreztem, hogy minden jó! Ráéreztünk! Én is, és Ebony is. Egy pillanatig sem ellenkezett. Fantasztikus érzés volt. Igen, azt hiszem visszatértem én is. A balesetem óta most érzem először igazán, hogy ez most totálisan az enyém. Na ezt az érzést sem cserélném el sok mindenre! És Kimi is ott van! Az első sorban, és szakadatlan figyelemmel bámul minket, szinte már szugerálja a ló lábait, hogy még véletlenül se érintsék a rudat. Akaratlanul is elmosolyodik, én pedig örömmel nyugtáztam magamban, hogy még 3 akadállyal közelebb vagyunk a végéhez. Még egy kettes akadály… Egy meredek… És megvagyunk! Nulla hibaponttal, jó időeredménnyel másodiknak jöttünk be. Második, de azt hiszem szenzációs második!

Ezután „visszavonultunk” és Kimi is csatlakozott hozzánk. De még nincs vége. Jenni még hátra van. Erősen bekezdett. Azt hiszem… gyors. Nagyon gyors. Ha így halad, én buktam. Feszülten néztük mit produkál Jenni Athinusszal, és továbbra is gyors… De! Ezaz! Kicsit talán kárörvendő vagyok, de örülök. Gyorsabb volt nálam, de a nagy igyekezetben 2 hibapontot összegyűjtött. Harmadik. És ez a vége! És örülök! Talán ez nem is kárörvendés… Ez verseny. És én jobb voltam nála. És ez most örömmel tölt el. Ez a második hely most többet ér, mint egy első. Nem is tudom, lehet-e még fokozni az örömömet. De nagyon boldog vagyok.

      - Te vagy a legjobb! – húzott közel magához Kimi.

      - Legjobb? Második vagyok!

      - De nálam első. – tette hozzá, és megcsókolt.

Megvan a válasz! Igen! Igen, lehet még fokozni a boldogságomat. Ha ilyeneket mond nekem, én elszállok a fellegekbe.

      - Sziasztok. – jelent meg Jenni. Ajjaj… remélem nem akarja elrontani a kedvem…

      - Szia. – köszöntünk, Kimi pedig átkarolt.

      - Értem a célzást… - mondta Jenni - Ne aggódjatok, nem akarok semmi rosszat. Csak gratulálni szeretnék…

      - Köszönöm.

      - … És bocsánatot kérni a tegnapiért. Kissé elragadtattam magam. Furcsa volt belegondolni, hogy Kimi mással van… De… láttalak ma titeket. És őszintén szólva, Anett, irigykedtem rád. Így utólag azt hiszem, mi sosem álltunk ilyen közel egymáshoz, és sosem volt ekkora a szerelem. De ti… Látom, hogy szeretitek egymást, és nem áll szándékomban szétrobbantani titeket. Tényleg! Csak szeretném, ha… nem fújnák egymásra. Szóval ne haragudjatok.

      - Fátylat rá.

      - Köszönöm. Csak.. ennyit akartam…