Jenni jól meglepett a múltkor. Nem kicsit, nagyon. Akkor volt olyan, amilyennek először képzeltem. És örülök, hogy végül ide jutottunk. Főleg, hogy már azóta is váltottunk pár szót, és teljesen pozitív. Nem mondom, hogy hű, de jó barátnők vagyunk, de jóban vagyunk.

A versenyen túl vagyok, visszatértem, és köszönöm szépen jól vagyok.

Ezt követően viszont lassan eljött az ideje, hogy ismét a fiúk bizonyítsanak. Mégpedig ismét csak a versenypályán. Németországba érkeztünk…

A hétvége a megszokott módon kezdődött. De aztán mégis történt valami nem mindennapi. Legalábbis Nick számára. Kora hajnal volt, Gina és Nick még aludtak, mikor megcsörrent Nick telefonja.

      - Nick… telefon…- szólt kómásan Gina, de a szemét sem nyitotta ki.

      - Majd elhallgat… - válaszolt Nick hasonló állapotban, és közelebb bújt Ginához. De a telefon tovább csörgött,

      - Lehet, hogy fontos… - mondta Gina

      - Várjon reggelig… Aludjunk még egy kicsit.

      - Nick, vedd fel kérlek! Fontos!

      - Honnan veszed?

      - Nem tudom, megérzés… - válaszolt Gina, Nick pedig eleget tett a lány kérésének.

      - Haló – szólt Nick, de a szeme még mindig csukva volt

      - Nick… az a dvd távirányítója… - szól Gina

      - Jah… - csodálkozott el Nick, majd végre sikerült valóban a telefonját felvenni – Haló. Pat?... Hogy?... A kórházban? …Igen?... ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Istenem de örülök! Ezt el se hiszem!... Igen. …Most nem tudok sajnos, de verseny után azonnal megyek…. Szia. – majd bontotta a vonalat.

      - Patricia volt? – kérdezte Gina mosolyogva, de valahogy nem volt teljesen őszinte. Mindig összeszorul a gyomra, ha Patriciáról van szó.

      - Igen! Kisfiam született! – kiáltotta el magát Nick örömében. Gina meg csak mosolygott rajta. Majd kiugrott a bőréből, madarat lehetett volna vele fogatni!

      - Ez nagyszerű hír! – mondta Gina

      - El sem hiszem! Jajj, de boldog vagyok!

A délelőtt folyamán Nick szinte kikelt magából, persze jó értelemben. Nagy boldogan újságolta a csapattagoknak, hogy megszületett a kis trónörökös Joda személyében. Jó hangulatot teremtett az egész boxban, valahogy mindenki kivirult Nick örömének láttán. Látszólag Gina is, de benne kicsit más dolgok kavarogtak. Elhanyagolva érezte magát. Nick megállás nélkül kis jövevényről beszélt, ami persze egyáltalán nem baj, csak hogy emiatt igen gyakran Patricia is szóba került. Gina kissé feleslegesnek érezte magát. Még az is megfordult hirtelen a fejében, hogy le kéne lépnie, mert Nicknek Pat és a gyerekek a családja. Bár próbálta elhessegetni az efféle gondolatokat, de minél többször mondogatta Nick, hogy alig várja, hogy lássa Patriciát, annál inkább erősödött benne ez az érzés.

A végén Kimi nyerte az időmérőt, Fernando és Felipe előtt, míg Lewis egy defekt miatt kisebb balesetet szenvedett, és a gumifalba vágódott. Nick a 4. helyre kvalifikálta magát, majd mikor végzett és kiszállt a kocsiból, kezdetét vette a fejvesztett rohanás. Nick mint az őrült, rohant átöltözni, hoyg már rohanhasson is Svájcba Jodához és Patriciához. Gina meg csak ült a pulton, és követte az eseményeket. Délelőtt sem nagyon foglalkozott Nick Ginával, ióta végzett meg végképp nem… Oda se ment hozzá… Pedig Gina örült volna neki, ha megölelte volna, és szólt volna két jó szót, de semmi. Elviharzott öltözni, összeszedni a cuccait, és már indult is.

      - Nick! A telefonod! – szólt utána Gina

      - Minek? Ne keressenek.

      - Gondolom akarsz képet Jodáról…

      - Jah igaz. – vette el a telefont, és már lépett is tovább. De megállt. – Te nem jössz? – kérdezte meglepetten, mintha természetesnek vette volna, hogy Gina vele tart, így meglepődött, hogy mikor ő indult, Gina még mindig a pulton ült, és nem mutatta jelét annak, hogy ezen a közeljövőben változtatni szeretne.

      - Én? Mutatott magára Gina. Miért mennék?

      - Hát… mert a barátnőm vagy, vagy mi… - mondta Nick kicsit zavartan.

      - De ez most rólatok szól. A ti gyereketek, a ti örömötök,, persze örülök én is, de akkor is… Én nem akarok bezavarni, és nem hinném, hogy Pat is repkedne örömében, ha meglátna ott engem. – mondta Gina. Nick ekkor döbbent rá, hogy mi minden járhat most Gina fejében. Hirtelen visszavett a rohanásból, úgy gondolta előbb rendbe kell ezt tenni Ginával.

      - Ez nem így van! Én hihetetlenül boldog vagyok most, de veled együtt szeretnék boldog lenni! Pat meg nem fogja bánni, ha te is velem jössz, hidd el. Ezt ma én szúrtam el, a nagy Joda-lázban megfeledkeztem rólad… De nem volt szándékos! Nem szeretném, ha úgy éreznéd, nem illesz a képbe, mert egyáltalán nem úgy van. Ne haragudj, bocsánatot kérek. – hajtotta le a fejét.

      - Dehogy haragszom! Gyermeked született, nem várhatom el, hogy ne foglalkozz vele. És nem is akarom! A gyerek az első! Sőt! Mit keresel még itt? Nyomás Jodához! – mosolygott Gina

      - Nélküled nem megyek… - lépett közel Ginához

      - Beszélsz itt zöldségeket! Mondom, hogy a gyerek az első! Meg ne próbáld ezt máshogy gondolni!

      - Nem gondolom máshogy, de szeretném ha velem jönnél. Végig úgy terveztem, hogy ott leszel te is. Veled szeretném megnézni a fiamat. Veled szeretnék örülni. Szeretném, ha te lennél ott velem. Mert bár Patricia a gyerekek anyja, és valóban a gyerekek az elsők, akkor sem Patricia Papenbe vagyok szerelmes, hanem Kerekes Georginába! És ezen senki és semmi nem változtat! – mondta Nick mélyen Gina szemébe nézve.

      - Komolyan? – pislogott Gina megszeppenve

      - A legkomolyabban. – válaszolt Nick – Akkor velem jössz?

      - Ha azt szeretnéd…

      - Azt.

      - Ez esetben, szívesen veled megyek. – mondta Gina szerényen

      - Szeretlek. – mondta Nick, és lágyan megcsókolta Ginát

      - Én is szeretlek. – súgta Gina Nick fülébe. És íme a 180 fokos fordulat. Ami az imént még bántotta, az most egyáltalán nem, épp ellenkezőleg. Jól estek Ginának Nick szavai, többet értek bármi másnál…

Így hát ketten utaztak gyorsan Svájcba, a kórházba, hogy megismerjék a legifjabb Heidfeldet. Megérkeztek a kórházba, megtudakolták hol találják Patriciát, és oda vették az irányt. Nick kézen fogta Ginát, és benyitott Patriciához. Az ajtó már félig nyitva volt, mikor Gina megtorpant.

      - Biztos? - suttogta

      - Gyere nyugodtan! – Nick helyett Pat válaszolt, így Gina már „kénytelen” volt bemenni. – Patricia Papen – nyújtott kezet Pat, Gina pedig fogadta – Gondolom azt hitted, hogy egy hárpia vagyok, és mindennél jobban gyűlöllek azért, mert Nickkel vagy, igaz? – kérdezte kedvesen

      - Hát, ami azt illeti… igen. – vallotta be Gina

      - Akkor megnyugodhatsz, mert nem így van. Már megbeszéltük a dolgokat Nickkel, és mindketten úgy döntöttünk, hogy jobb külön. Innentől kezdve pedig semmi közöm hozzá, hogy ő kivel, mikor és mit… Másrészt meg örülök, hogy jól megvagytok. – mosolygott.

      - Nah, ennek örülök, hogy így tisztáztátok. – mondta Nick elégedetten, és Gina is megnyugodott – De mesélj, hogy van a baba, és te?

      - Jól, köszönjük. A nővér mindjárt behozza a kis versenyzőt – mosolygott Pat. És abban a pillanatban a nővér meg is jelent egy kis csöppséggel a kezében, és átadta a büszke apukának.

      - Istenem, de gyönyörű! – mondta Nick csillogó szemekkel – Az én pici fiam… - érzékenyült el. Ginán pedig valami különleges, kellemes érzés lett úrrá, amint nézte, miként bámul egymásra apa és fia. Egy 30 éves felnőtt férfi, és egy pici csöppség. Nem szólnak egyetlen szót sem, mégis értik egymást. Percekig bámulnak egymásra, „ismerkednek”, és senki nem meri, de nem is akarja félbeszakítani ezt a pillanatot.

      - Megfogod? – kérdezte Nick Ginát, aki némán bólintott, majd átvette a picit.

      - Milyen picike… - mondta Gina halkan, Nick pedig elmosolyodott, és egy puszit nyomott Gina arcára.

Pat is jóérzéssel nézte őket hármukat, majd megszólalt.

      - Olyan szépek vagytok így hárman… Nem akartok ti is egy kis Nicket? Vagy egy kis Ginát?

      - Harmadik gyereket??? – kérdezett vissza Nick

      - Te könnyen beszélsz, neked már van kettő, de én mit mondjak? – szólt Gina viccesen felháborodottan

      - Nick, amúgy is azt mondtad, hogy sok gyereket akarsz, nem? Hát hajrá. – kuncogott Pat.

      - Igaz… - vallotta be Nick – Gina? Vélemény? – vihogott Nick is

      - Majd talán eljön annak is az ideje, de nem hiszem, hogy most.

      - Egyet értek. – húzta közelebb magához Nick Ginát.

      - Amúgy rájöttem ma valamire… - mondta Nick, majd átadta Jodát Patriciának.

      - Mire?

      - Hogy milyen mázlista Juni és Joda…

      - Mert?

      - Mert… mondhatni két anyukájuk van. – fejezte be Pat a mondatot. Gina szólni sem nagyon tudott, csak nagyon boldog volt. És örült, hogy Pat sem küldte el a fenébe, hanem családtagként kezeli.

      - Jah, amúgy Juni is nemsoká itt lesz, ha minden igaz. Öcsikéd vigyázott rá, de az előbb hívott, hogy Juni látni akarj a kistesót, így bejönnek.

      - Anyaaaa! – nyílt az ajtó, és belépett rajta egy szöszke kislány. Megérkezett Juni és Sven. Juni odaszaladt Patriciához, és szemügyre vette kisöccsét. Igazán bájosak voltak. Annyira elvolt foglalva a kislány az új tesóval, hogy csak percek után vette észre, hogy más is van ott.

      - Szia apaaa! – ment oda körbeölelgetni apukáját, aki bemutatta Ginát Juninak, és Svennek. Így történt, hogy a délelőtt még kissé katasztrofális helyzet után minden jóra fordult, és Gina megismerte a fél Heidfeld-famíliát. Cseppet sem bánta, hogy eljött. Azt hitte, csak felesleg lesz, és Nick jobban hanyagolja majd, de épp ellenkezőleg. Ez a délután talán még szorosabbra fűzte a szálakat Nick és Gina között.