Szombaton, alig félórával az időmérő előtt, épp a Ferrari-boksz felé tartottam, mikor Seb utánam szólt. Felém tartott Fabiannal.

      - Sziasztok - köszöntem

      - Szia! Kérhetek egy nagy szívességet? – nézett rám könyörgően

      - Mondd!

      - Apának gyorsan el kellett mennie egy időre, nekem pedig mindjárt kocsiba kéne ülnöm. Nem maradhatna addig Fabian veled?

      - De, persze.

      - Biztos nem gond?

      - Hogy lenne már gond? Elleszünk mi, igaz Fabi? – simogattam meg Fabian fejét, ő pedig félénken bólogatott.

      - Nagyon köszi! Akkor én… megyek is. Sziasztok!

      - Szia! És ügyes legyél! – kiáltottam utána – Kérsz egy fagyit? – kérdeztem Fabiant.

      - Igen!

      - Na gyere, válassz! Milyet szeretnél?

      - Szabad kettőt? – nézett rám

      - Persze!

      - Akkor csokit és barackot.

      - Jó választás. – mondtam, majd fizettem, és tényleg a boxba vettük az irányt. Felültünk a pultra, és vártuk, hogy kezdődjön.

      - Hát ti? – csodálkozott Kimi, már teljes harci díszben, csak a sisak hiányzott még. Feltételezem nem az én jelenlétem lepte meg, hanem az „idegen” kissrácé.

      - Ő Fabian, Seb kisöccse. Apukájának dolga akadt, és Seb megkért, hogy vigyázzak rá. Nem gond, ugye?

      - Nem, dehogy! Addig marad, amíg szükséges, vagy amíg jólesik. – mondta – Szia kishaver. – köszönt Fabiannak – Nyugodtan szólj, hogyha kell valami, okés?

      - Oké. – mosolyodott el Fabian, majd lepacsiztak. Én meg csak lestem. Ez tetszett. Az egész jelenet. J

Ezután Kimi felvette a sisakját, és autóba ült. Elkezdődött a quali, mi pedig rátapadtunk Fabiannal a monitorra. Seb a 20. helyig jutott.

      - Ott a tesó, nézd! – mutattam a képernyőre.

      - 20.! Az nem rossz elsőre, ugye? – kérdezte aggódva.

      - Persze, hogy nem! Nagyon ügyes volt!

      - Szerintem is. Ő mindig ügyes. – mondta teljes komolysággal.

      - Nagyon szereted a bátyádat, igaz?

      - Igen. Egy csomót játszik velem, és mindig felhív, ha nincs otthon. Én is szeretnék majd versenyezni, és olyan akarok lenni, mint Ő! – De aranyos! Olyan áhítattal beszél a bátyjáról, hogy akaratlanul is elmosolyodtam. Tényleg nagyon szeretik egymást. Igazán jó testvérek. És Seb nagyon jó példa az öccse előtt!

A Q2 simán lement, a Q3 viszont igen cifrára sikerült…

      - Miért nem megy már?- kérdezte Fabi, mikor Alonso ott dekkolt a boxutcában, feltartva ezzel Hamiltont, aki már ott tolongott mögötte. – Már rég elengedték, miért áll?

      - Ez látod, egy jó kérdés… - vakarásztam én is a fejem, és nem egészen értettem, mi történik épp a McLaren háza táján.

A következő incidens tőlünk pár méterre történt. Felipe kint volt a boxban, majd továbbhajtott. Egészen a boxutca kijáratáig jutott… Megállt. Érthetetlen. Én már semmit nem értek. Visszatolták, rátankoltak, majd újra eleresztették, de már nem tudott jó kört futni.

Végül az első Fernando lett, Lewis pedig a második. Nick beküzdötte magát a 3. helyre, és őt követi Kimi.

Kimi begördült, kiszállt, nem mondom, hogy repesett az örömtől, de csalódott sem volt. Bár lehetett volna jobb is, de ez még nem gáz. Semmi gond. Kimászott a kocsiból, lekapta a sisakot, majd odajött hozzánk, és adott egy puszit az arcomra.

      - Mi történt Felipével? – kérdezte Fabian

      - Tényleg mi történt? – kérdeztem én is.

      - Elfelejtették megtankolni… - grimaszolt Kimi.

      - Az gáz… - jegyeztem meg.

      - Az… De ez van. Majd holnap minden okés lesz. Bocs, de most beszélnem kell Chrisszel. Majd jövök. – mondta, és elment tanácskozni mérnökével.

      - Gyere Fabi, mi meg keressük meg azt az ügyes bátyád!

Elbaktattunk a Toro Rossohoz, Seb még épp Laurenttel tanakodott valamin, de intett, hogy egy pillanat és jön.

      - Nah, itt vagyok. – jött Seb

      - Klassz voltál! Holnap a dobogóig meg se állj!

      - Azon leszek. – vigyorgott Seb – Fabi, ugye nem akasztottad ki Anettet?

      - Nem! – vágta rá azonnal

      - Viccelsz?! Olyan jó gyerek, nem tudna ő engem kiakasztani.

      - Azt te csak úgy hiszed. – nevetett Seb – Majd kölcsönadom néha, hogy megtapasztald.

      - Állok elébe! Tőlem jöhet, elvoltunk most is. De én most megyek is vissza, ha nem gond.

      - Nem, persze. Szia, és kösz a segítséget.

      - Nincs mit, szívesen!

Visszafele összefutottam Ginával. Fülig ért a szája. J

      - Gratulálok a második sorhoz!

      - Köszi! – vigyorgott továbbra is. – Jó lesz holnap! Érzem! Van valami a levegőben!

      - Love is in the air?

      - Az is, de most nem arra céloztam. – nevetett.

      - Nyugi, értem én, ne aggódj!

Közben arra lettünk figyelmesek, hogy nem kis, sőt inkább feltűnően nagy kupac tévés, riporter, és újságíró gyülekezett a McLaren előtt. Gondoltuk kicsit közelebb megyünk informálódni. És akkor minden világossá vált! Bajban a McLaren. Kiderült, hogy Fernando minden bizonnyal szándékosan tartotta fel Lewist a boxban, ennek következtében Lewis nem ért fel időben az utolsó gyorskörének, ezért lemaradt a poleról. Ezután Lewis elkezdett cirkuszolni Ronnal, hogy nem tehetik ezt vele, Ron meg elcsitította. A lényeg, hogy áll a bál a csapatnál. Nem elég, hogy itt a kémbotrány a nyakukban, most még csapaton belül is bunyó van. Lewis haragszik Fernandora, Fernando Lewisra, Lewis haragszik Ronra is, Ron meg mindkettőre. Meg mindenki pipa mindenkire. Kellemes, családias lehet a hangulat… A McLarennél… A csapatnál, amelyik mindig családias és összetartó volt. De széthullott, és már az undorítónak a határát súrolja. Itt Ron már tehetetlen. Így utólag már áldom az eget, hogy Kimi nem oda tartozik, és nem folyik bele ilyesmibe. Ha maradt volna, és megkapta volna maga mellé csapattársnak Lewist… Hát az egyenlő lenne a totál káosszal, és nem tudom mi lenne… De nem is akarom tudni. Nem is kell tudnom, mert ez nem történt meg. Ez a McLaren ügye. Magukra vessenek. Mindenesetre szép, hogy Lewis azonnal magáénak akarja gyakorlatilag az egész csapatot, csak azért, mert ő Lewis Hamilton, és újonc, és nyert már pár futamot. Azért vegye már észre, hogy egy kétszeres világbajnok ül mellette! És Ronnal szemben is lehetne kissé tisztelettudóbb, hiszen neki köszönheti, hogy egyáltalán ismerik, neki köszönheti a lehetőséget, és nem utolsó sorban a pénzt, ami kisegítette a családját anno, és biztosítja a mai luxusát… Nem ártana cserébe valami hála, vagy ahhoz hasonló. De minimum az alapvető tisztelet.

Mindenesetre a boxutcai incidenst kivizsgálták, és Alonsót 5 rajthelyes büntetéssel sújtották, mondván tilos a „csapatutasítás”. Hogy mi lesz még ebből, az majd kiderül, de egyelőre annyi történt, hogy ezek alapján Lewis indul az első helyről, mellőle Nick, a második sort pedig Kimi nyitja.

A vasárnap egészen jól alakult! Elégedett vagyok. A rajtnál Kimi megelőzte Nicket, azonban Lewissal nem bírt. Végigautókázta a versenyt a brit mögött, és végül itt is ért célba. Lewis nyert. Örülhet a feje, az ő akarata érvényesült… Kimi a második, és Nick a harmadik. Aminek Gina is és én is agyon örülünk, hiszen nagyszerű, hogy mindketten dobogón vannak itt, nálunk! Ez nagyon jó! És ami fokozza az örömünk, hogy Seb a 16. lett!

      - Köszi! – rohantam oda hozzá, és öleltem meg Kimit, miután végzett minden kötelező cuccal.

      - Mégis mit?

      - Hogy széppé tetted nekem ezt a hétvégét.

      - Neked bármelyiket. – mondta, és megcsókolt. – Soká jössz utánam? – kérdezte, mivel ő még ma visszautazik Svájcba, én viszont itthon maradok, a saját dolgaimmal is foglalkoznom kell kicsit, és készülök a következő versenyre.

      - Nem tudom. Remélem nem. Majd meglátom hogy mennek a dolgok.

      - Oké. De gyere mihamarabb.

      - Azon leszek.

Ezután nem sokkal el is búcsúztunk, én hazajöttem, ahogy Gina is, Ők pedig elmentek…