- …Jenni volt az a nő akibe elsőnek voltam igazán szerelmes. Egyszer a haverokkal elmentünk egy partira ott hozott minket össze a sors meg persze benne volt a haverok keze is a dologban. Mikor megláttam rögtön megtetszett bár elég félénk voltam én is meg Ő is. Végül megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova ketten. Egymást követték a randik és én egy jobban beleszerettem. És ahogy lenni szokott jártunk pár évet majd megkértem a kezét és összeházasodtunk. Amikor már összeházasodtunk akkor ismertem meg a valódi énjét és ekkor kezdődtek a bajok. Sokat veszekedtünk és már nem is szerettem úgy mint a legelején meg az a szerelem sem volt már meg. Egyik nap bejelentettem, hogy elválok tőle. Teljesen kiborult még azzal is vissza akart tartani, hogy kijelentette Ő terhes tőlem. Akkor elhalasztottuk a válást ami nem volt a legjobb mert meg akartam szabadulni tőle. Egyszer láttam egy másik hapsival smárolni és akkor lett mindennek végleg vége. Nem érdekelt a gyerek ami utólag kiderült nem is az enyém volt. Miután elváltunk rá fél évre összejöttem valakivel. De Jenni mindig keresztbe tett. Egy fénykép egy telefonszám teljesen mindegy volt neki ,hogy hogyan csak a cél volt a fontos minden csajt elijeszteni tőlem. Gondolom most is ezen mesterkedik. Lehet, hogy valakitől megtudta a vacsorát és most így akar keresztbe tenni. Végülis ennyi az egész remélem el hiszed nekem.

-         Elég furcsa történet de én hiszek neked.- majd, hogy bátorságot öntsek bele megfogtam a kezét.

-         Köszi, hogy megértesz.- hirtelen megcsörrent a telefonom Elisa volt.

-         Bocsi de fel kell vennem.

-         Jó nincs semmi baj.

-         Hallo!

-         Szia Brooke! Van egy rossz hírem.

-         Mi az mi történt?

-         Elmarad az utad.

-         De mégis miért?

-         Nem bírják biztosítani a pénzt hozzá mert azt ellopták.

-         Ez nem lehet igaz. Köszi, hogy szóltál. Szia!

-         Szia!

-         Mi történt?- kérdezte Kimi.

-         Elmarad az utam Finnországba.

-         Nem muszáj, hogy elmaradjon gyere el velem.

-         De még nem is ismerlek igazán… meg.

-         Majd addig megismerkedünk. Nem most azonnal gondoltam. Most úgyis nagyon hideg van ott.

-         Később beszéljünk erről jó?

-         Okés.

Megreggeliztünk mint két átlagos ember de egyszer csak egy villanás megzavart minket.

-         Mi volt ez?- kérdeztem értelmetlenül. Kimi megmutatta, hogy egy lesifotós fényképezett le minket.

-         Úgy látszik mindenhol megtalálnak.- dörmögte kicsit mérgesen.

-         Akkor menjünk innen.

-         Jó de külön kell mennünk. A vacsit azért még megbeszéljük?

-         Persze.

-         Jó lenne neked holnap este ha fél nyolcra érted mennék?

-         Igen. Várlak. Nem baj ha most nem adok puszit?- és mutattam a fotósra.

-         Nem. Szia!

-         Szia!

Elmentem és próbáltam elküldeni a fotóst ami kevés sikerrel járt.