Miután megvizsgáltak rögtön a műtőhöz mentem, ugyanis Kiminek belsővérzése volt. Sikerült odajutni az ajtóhoz és benéztem az ajtón lévő ablakon. Sok orvos és nővér volt bent gondoltam leülök mert még nagyon gyengének éreztem magam. Majd egyszer csak meghallottam egy sípoló hangot. Visszafordultam és láttam, hogy újra élesztik.

-         Ne!!! Nem halhat meg.- összecsuklottam az ajtó előtt és csak sírtam.

Nem tudtam elképzelni, hogy meghalhat. A fejemben összekuszálódott minden és csak a sípoló hangot hallottam. Azt sem vettem észre, hogy valaki megfogta a vállamat. Rami volt az. Segített felállni majd megint bepillantottam az ajtón. És akkor vettem észre, hogy az orvosok megmentették az életét. Sírva borultam Rami vállára.

-         Nyugodj meg minden rendben lesz.- próbált vigasztalni kevés sikerrel.

-         Megpróbálok megnyugodni.- válaszoltam halkan és közben csak Kimire figyeltem.

Szerencsére az orvosok elállították a belső vérzést, de még úgy gondolták, hogy lélegeztető gépen hagyják és altatásban.

Mivel kicsit kiborultam ezért nyugtatókat adtak nekem így szinte majdnem minden nap csak aludtam. Egyik reggel látogatóm érkezett. Nagy meglepetés volt Lucas jött be hozzám.

-         Szia!- mondta majd megölelt.

-         Szia! Honnan tudtad, hogy balesetem volt?

-         Erről írnak az újságok már napok óta. Amúgy már többször voltam bent de aludtál.

-         Az utóbbi napokban rengeteg nyugtatót kaptam mert egy kicsit kikészültem.

-         Mondta az orvos beszéltem vele. És jól vagy?

-         Fogjuk rá. Csak a kezem törtem el talán más bajom nincs is. Azt nem tudod, hogy Kimi hogy van?

-         Sajnos nem. De kint vár még egy hapsi, hogy bejöhessen ugyanis csak egy embert engednek be.

-         Biztos Rami lehet az. Más nem járt nálam?

-         De a rendőrök voltak itt. Épp aludtál. Most már megyek hagylak pihenni. Szia!

-         Szia! És köszi, hogy bejöttél.- köszöntem el rég nem látott öcsémtől.

-         Szia Rami!

-         Szia! Na hogy érzed magad?

-         Egész jól de most nem én vagyok a fontos. Kimi hogy érzi magát? Ja és a szüleid?

-         Mindhárman jól vannak. Kimit lassan leveszik a lélegeztető gépről és a szüleim már szerencsére felébredtek a kómából.

-         Végre egy jó hír. Szerinted bemehetek hozzá?

-         Biztosan.

Felvettem a köntösöm amit gondolom Rami hozhatott be. Elsétáltam a kórterméhez. Amikor benyitottam egy doktornő volt nála.

-         Jaj elnézést nem akartam zavarni.

-         Semmi gond.

Elindultam kifelé de nagyon ismerősnek tűnt a hang és ezért visszafordultam. Nem hittem a szememnek Jenni a párnával fojtogatta Kimit.

-         Mit csinálsz? Te megőrültél?- kiabáltam rá –Biztonságiak vagy valaki jöjjenek ide, de gyorsan!!- oda szaladtam és elráncigáltam az ágytól, de még gyenge voltam ezért sikerült neki ellöknie.

-         Nem engedem, hogy a tiéd legyen!! Ha az enyém nem lehet akkor senkié sem!!- kiabált és elszaladt.

Mire odaértek a biztonságiak addigra már nem találták sehol az egész kórházat és környékét átvizsgálták de Jennit nem találták meg. Kimi jobban lett és már a lélegeztető gépről is levették. Amikor elmeséltem neki az egészet úgy döntöttünk, hogy így nem lehet folytatni…