A balesetről még javában folytak a vizsgálatok, de mi úgy döntöttünk, hogy Finnországba költözünk és megpróbáljuk ott folytatni a kapcsolatunkat. Abban reménykedtünk, hogy itt talán még Jenni is békén hagy minket. Az utazás előtt a rendőrségtől egy nyomozó keresett fel minket. Elmondta a nyomozás végeredményét és végül kiderült, hogy valaki megbabrálta az autót. Ezzel nem sok újat mondott mert ezt már mi is gondoltuk.

Kimire még várt egy nehéz feladat az utazás előtt. Fel kellett hívnia a főnökét Ron-t.

-         Hallo Ron! Itt Kimi.

-         Szia! Hogy vagy? Hallottam a balesetről. Bocs, hogy nem tudtalak felhívni.

-         Már egész jól vagyok. De…

-         Mit de?

-         Ki kell hagynom a téli teszteket. Az orvos nem engedi, hogy teszteljek.

-         Micsoda??? Ez most komoly?

-         Igen. De amint lehet megpróbálok menni.

-         Jó de csak akkor gyere ha már teljesen meggyógyultál. És az első versenyre tudsz majd jönni?

-         Arra már biztos.

-         Akkor gyógyulj meg mihamarabb. Jó?

-         Persze azt csinálom. Hello!

-         Hello!

A beszélgetés végére toppantam be a szobába.

-         Ron-nal beszéltél?

-         Igen, elrendeztem mindent.- odajött hozzám és megölelt- Olyan jó, hogy itt vagy velem. Tudod nagyon szeretlek.

-         Én is nagyon szeretlek.- a szemébe néztem majd megcsókolt. Egy szerelmes regénybe illő jelenet volt.

-         Anyuék már összecsomagoltak és el is indultak haza. Lassan mi is mehetnénk.

-         Akár már most is indulhatunk. Mert már én is összepakoltam.

-         De sok meglepetést tudsz okozni!

-         Ugye!

Megfogtuk a bőröndöket és elindultunk a reptérre. Szegény Ajaxot kicsit megviselte az út.

Kimi szólt előre, hogy nagyon hideg lesz. Mikor leszálltam a repülőről azt hittem, hogy nyomban megfagyok. Szerencsére pár perc múlva már nem is fáztam mert a táj szépsége teljesen elvarázsolt. Ahogy Helsinkiből kiértünk csodálatos kép tárult elém. Csodálatos havas táj volt. Hamar megérkeztünk Espoo-ba, ez lesz mostantól a lakhelyünk.

Kedves kisváros ahol megismerhetem Kimi gyerekkorát és ahol végre nem zargat senki sem.

-         Megérkeztünk.- egy kétemeletes ház előtt álltunk meg- Itt laknak a szüleim és én is itt nőttem fel. Remélem tetszeni fog.

-         Már most tetszik. Végre megismerhetem az a helyet ahol a gyerekkorod éveit töltötted.

-         Majd megmutatom a környéket és ha megismered az embereket akkor te is úgy fogod magad érezni mintha otthon lennél.- elindultunk befelé az ajtóban már Paula várt minket.

-         Sziasztok!- örömmel köszöntött minket. –Jól utaztatok? Brooke hogy tetszik Finnország?

-         Hát eddig amit láttam az teljesen elvarázsolt.

Felmentünk a szobába és lepakoltuk a bőröndöket majd elkezdtem kicsomagolni. Bejött a szobába Paula. Teát hozott és hívott teázni.

-         Hogy szereted a teát?- kérdezte.

-         Két cukorral.- megcsinálta és odaadta –Köszönöm.

Kb. két órát beszélgettünk majd segítettem vacsorát csinálni. Paula megtanított egy új receptre. Amikor vacsoráztunk egy kicsit elszomorodtam. Anyu és apu jutott eszemben és arra gondoltam, hogy milyen jók voltak ezek a közös vacsorák.