Amikor egyáltalán nem szeretnénk akkor telik a legjobban az idő. Ez az egy hét szinte elrepült itt Jerezben. Kimin nagyon látszódott az autó miatti feszültség és persze az is, hogy szíve szerint az szeretné ha itt maradnék. De tudja, hogy el kell engednie egy rövid időre.

Szerencsére a reptérre ki tudott kísérni de a búcsúzás nagyon nehéz volt. Alig akart elengedni és én is inkább maradtam volna de várnak az álmaim. A kapuban még visszafordultam és küldtem neki egy puszit amit ő „elkapott”- nagyon édes volt.

Amikor felszálltam a gépre az jutott eszembe, hogy Finnországban még mindig nagyon hideg van és én képes vagyok egy tanfolyamért itt hagyni a meleg Jerezt és persze azt az embert akit szeretek. Ez már késő bánat. A repülő felszállt velem együtt.

Paula és Matti várt a reptéren akik örültek, hogy láthatnak. Én is örültem nekik, de egy furcsa érzés uralkodott el rajtam. Egy rossz érzés volt, de nem tudtam mihez kötni.

A napok szinte itt is repültek. A tanfolyam remek volt és már nem is bántam, hogy jelentkeztem rá. Bár az órákon sokszor jutott az eszembe, hogy vajon Kimi mit csinálhat abban a pillanatban.

***

A pálya körül enyhe szél fújt ami nem igazán rontotta le a köridőt. Ám mégis a McLaren boxában feszültség uralkodott. Ron idegesen kapcsolta a rádiót és onnan csak bíztatni tudta a két remek pilótáját.

-         Gyerünk Juan! Még két kanyar és lehet, hogy ez lesz a legjobb kör eddig! Gyerünk, gyerünk!!- közben gyorsan átkapcsolt a másik pilótához.

-         Kimi nyom azt a pedált! Még a végén megelőz Juan!

-         Jó ez nem csak rajtam múlik!- kiabálta Kimi. Ron visszakapcsolta a rádiót Juanhoz.

-         Monty ezt már megint elrontottad! Szinte mindenki megelőzött!

-         Hányadik lettem?- kérdezte Juan kicsit morcosan.

-         CSAK a 25. vagy!!! Ennél jobb eredményt is eltudsz érni.- hirtelen visszakapcsolta a rádiót Kimihez.

-         Már te sem tudsz a 20 alá beférkőzni?

-         Nem tehetek róla lassú az autó! Inkább visszamegyek a boxba.

-         Jó, szólok Montoya-nak is.

A csapatfőnök körül ülő összes mérnök idegesen nézte az eredményeket és rájöttek, hogy az autó még mindig nem tökéletes.

***

Miután vége volt az óráimnak elindultam haza. Útközben egy újságosnál megvettem a kedvenc magazinomat és amikor épp indultam volna az egyik címlapon megakadt a szemem. Egy nagyon csinos nővel csókolódzott az ÉN pasim. Gyorsan megvettem azt az újságot is majd felcsaptam a cikknél. Ott még több kép volt kettőjükről és a cikk tartalma még rosszabb volt. Miközben itt tanulok addig Kimi a feszültségét a bárokban adja ki. Ezzel nem is lenne semmi bajom. Csakhogy közben egy csomó csajjal meg csal. Nem akartam elhinni ezért amint haza értem tárcsáztam a számát.

-         Szia!- köszöntem neki kicsit mérgesen.

-         Szia édesem!

-         Ne hívj „édesemnek”!!

-         Miért? Történt valami?

-         Hogy történt-e? Képzeld ma véletlenül a te fotóddal találkoztam a címlapon.

-         Igen, és ez baj?

-         Persze! Egy másik nőt csókolgattál.

-         Ez nem igaz!

-         Biztos vagy benne? A cikkben minden le van írva. Bárokba járogatsz és közben másokkal flörtölsz.

-         Az tény, hogy párszor elmentem szórakozni.

-         Á szóval nem is tagadod. Jó, akkor szerintem itt be is fejezhetjük a kapcsolatunkat.

-         Brooke ne tedd le…

Amilyen gyorsan csak lehetett lecsaptam a kagylót. A legközelebbi székre ültem le majd elsírtam magam. Paula odajött hozzám és megpróbált megvigasztalni.

Nekem csak az járt a fejembe, hogy még ma vagy maximum holnap visszamegyek a lakásomba. Minél messzebb akartam kerülni Kimitől.