Elindultunk. Szuper csak magabiztosan. Úristen, hogy néz mindenki! Addig nincs gáz, amíg el nem taknyolok, sajnos ahogy magamat ismerem erre nem kis esély van. Átverekedtük magunkat a tömegen sok „sorry” és „excuse me” között. A recepciónál 1 tipikus szőke csaj, de legalább nem volt kirakva mindene. Bár, ahogy elnézem se melle, se feneke, tudjátok azaz etiópfajta. Mikor oda értünk hozzá felvette a műmosolyt és unott hangon kérdezte:

- Jó napot kívánok! Tudok valamiben segíteni?

Persze közben alaposan végignézett minket. Nem értem, hogy egy 5 csillagos szállodába hogy rakhatnak be 1 ilyen nőszemélyt. Ég a vágytól, hogy segíthessen csak előbb azért még keresztül lőne a szemével.

- jó napot kívánok ! A nevem Faith Scott. Szeretnénk ha körbevezetnének minket a hotelben és megmutatnának nekünk egy pár szobát.

Már nyitja is a száját és sajnálattal közli hogy erre most nincs lehetőség. Csakhogy elszámította magát a kis szentem, nem hagyom magunkat ennyivel lerázni, én is tudok ám lenéző lenni. Ha nem ért a szóból! Elővettem hát a beképzelt modorom:

- Nézze kisasszony, kedves Mariann! – imádom ezeket a kis névtáblákat, annyira jó ha nem az emberen van J - Mi a Profession rendezvényszervező irodától jöttünk Londonból. Cégünk rendezvények és konferenciák szervezésével foglalkozik, természetesen nagyon magas színvonalon. A vezetés úgy döntött, hogy új piacot célzunk meg itt Magyarországon az Önök bevonásával, de végülis megértem, ha most túl elfoglaltak. Elnézést kérek az alkalmatlankodásért.

Hát igen, ez bevált, a szavaimnak meg lett a hatása. Szegény Mariann olyan sápadt lett, hogy szinte már megsajnáltam. Mikor újra megszólalt a hangja szinte könyörgő volt:

- Dehogyis, megfelelő az időpont. Rögtön intézkedem!

És már emelte is fel a kagylót.

- 5 perc és itt lesz Károlyi Ádám az egyik Pr Menedzser aki nagyon szívesen a rendelkezésükre áll. – mondta negédesen-  addig is kérem foglaljanak helyet. Megkínálhatom Önöket valami frissítővel?

- 2 Cola lightot kérünk szépen .

Hú, de pofátlan tudok lenni. Kata is csak pislogott. Hogy mit fogok én ezért kapni tőle? Őszintén megmondom jobban örülnék, ha valami kevésbé fontos ember áll a „rendelkezésünkre”, például egy gyakorlatozó diák de hát ezt már bebuktam L Ez ez ember egy profi mi van akkor ha rájön hogy kamu az egész?! Tuti egy életre kitiltanak a hotelből, mondjuk ezt még túlélem, úgysem járok ide minden nap, de azért nagyon égő lenne. Oké, ne parázz, már úgysincs választásod, előre !

- Üdvözlöm, Erwin Károlyi vagyok.

Károlyi Erwin egy középkorú, kopaszodó férfi volt viszont megjelenésén sokat dobott az Armani öltöny.

- Örvendek, Faith Scott vagyok, ő pedig Jane Montgomery.

Következtek a formaságok, majd elkezdődött a játék. Egy egész órán átkalauzolt minket ez a kedves ember, persze közben végig magyarázott, nekem meg mindenre reagálnom kellett. Földszint, éttermek, bálterem, a vállalat arculata, filozófiája, célcsoportja, marketing, 4p, 8p zsongott már a fejem rendesen L Aztán én következtem: bemutattam a „cégünket”. Próbáltam elrejteni mennyire félek, egyfolytában az járt a fejemben, hogy valami nagyon nagy butaságot mondok és lebuktatom magunkat. Egyszercsak felhangzott a várva várt mondat:

- Úgy gondolom mindent megmutattam. Van kérdésük ?

Igen ! Erre vártam! Tudom, ilyenkor az ember még kérdez pár dolgot, de úgy döntöttem kihagyom. Ha véletlenül valami normálisat kérdezek akkor lehet hogy még egy óra uncsi szónokolás vár ránk. Ezt nem hagyhatom !

- Nem, nincs kérdésünk. - közben megeresztettem egy kedves mosolyt- Ön mindent nagyon érthetően elmagyarázott.

- Akkor engedelmükkel kikísérem Önöket.

- Mi még beülnénk a kávézóba, ha nem gond .

- Persze, hogy nem, erre parancsoljanak.

Mostmár nagyon idegesít a jelenléte, gyerünk, gyors búcsúzás blablabla stb…

- Akkor hamarosan cégünk felveszi Önökkel a kapcsolatot és mégegyszer nagyon szépen köszönjük, hogy előzetes bejelentkezés nélkül is időt szakított ránk.

- Nagyon szívesen, várjuk jelentkezésüket és természetesen  minden fogyasztásukat a ház állja. Viszontlátásra !

- Viszontlátásra !

Leültünk és kértünk 2 teát. Miután a pincér kihozta a társalgás csak nem akart megindulni, csak ültünk tovább csendben. Láttam Katán, hogy nagyon ideges, úgyhogy megszólaltam, előbb-utóbb úgyis leszedi a fejem , essünk túl rajta most. A hely nem a legjobb, de így legalább nem tud túl nagy jelenetet csinálni.

- Szóval, mi a gond?

- Hogy mi a gond ??? Nem gondolod, hogy iszonyat nagy szemétség volt engem belerángatni ebbe az egészbe? Mégis mit képzelsz te magadról? Normális vagy?

Oké, kb erre számítottam…

- Először is: teljesen igazad van. De féltem, ha elmondom mire készülök akkor nem jössz el és…

Meg se várta, hogy befejezzem, megint rákezdett:

- Még hogy igazam ?! Még szép ! Van róla fogalmad, mi lett volna ha lebukunk? Úgy dobtak volna ki minket, hogy a lábunk se érte volna a földet ! Milyen égő lett volna! Nem ártana ha néha használnád a fejed, nem dísznek van!

-Kata, ne haragudj légyszi ! Tudod milyen vagyok, nem szoktam átgondolni a dolgokat, csak jön 1 ötlet és már bele is ugrom bármibe. Elhiszem, hogy nagyon kínos volt neked az elmúlt egy óra, de tényleg  és nem tudok mást mondani, csak azt, hogy nagyon sajnálom. Ha akarod, akkor hagyjuk az egészet a fenébe és menjünk haza! Mit szeretnél, mi legyen?

Ezt komolyan is gondoltam. Ha azt mondja irány haza, akkor egy szót se szólok, hanem rögtön indulok is. Megérdemlem, mert tényleg csúnya dolog amit csináltam. Érdekes, mintha tök megváltozott volna az arca a barátnőmnek…

- Dehogy megyünk haza ! Ha eddig kibírtam, akkor még 30 percet simán ! J  Amúgy, sajnálom, hogy úgy neked estem, csak tudod felkaptam a vizet, én nem vagyok olyan mint te.

- Örülök, hogy ezt mondod ! Akkor megszerezzük azokat az aláírásokat?

- Persze, menjünk ! J