- Ron elmagyaráznád, mi volt ez az egész? Már van 2 pr-osunk. Mondjuk az
igaz, hogy Christina manapság nincs a helyzet magaslatán, de azért még nem
kéne lecserélni.
- Nem cseréltem le senkit, csak most már hárman lesznek. Ennyi.
- De miért? Nem is tudsz semmit erről a lányról és csak úgy felvetted!
Mások évekig várnak arra, hogy bekerüljenek hozzánk vagy hogy egyáltalán
időt szakítsunk rájuk és meghallgassuk őket.
- Több okom is volt, hogy csak „így” felvettem. Az első:  talpraesett
és megmondja a véleményét. Te is hallottad, hogy beszélt Kimivel. Eddig
senki sem beszélt így vele, szerintem javára lenne, ha végre valaki
visszahozná a földre. Mi ezt ugyebár  nem tehetjük, mert azt szeretnénk ha
jövőre is aláírna hozzánk. Második: egy átlagos lány, nem egy olyan
elkényeztetett mint Christina, egy rajongó a sok közül. Segíthet kicsit
közelebb hozni a nézőket hozzánk. Harmadszor: jó reklám, magyar
pálya, és egy magyar alkalmazott a McLarennél, már látom is milyen jól fog
mutatni az újságok címlapján. Így a lapok végre nem Raikkonen botrányaival
lenne tele.
- Így már érthetőbb. De akkor sincs semmi tapasztalata.
- Hát aztán!  Beledobjuk a mélyvízbe. 50-50% esély van: fennmarad vagy
elmerül. Legfeljebb kirúgjuk olyan gyorsan, amilyen gyorsan felvettük.
- Rendben.


- Ez rekord! Már kb 20 perce  Halló, föld hivja csöndben vagy 
kedvenc barátnőmet !
- Bocs, mondtál valamit? -Jé, már a vonaton vagyunk? Észre se vettem.
- Mi van veled? Egy mosolyt se láttam, mióta kijöttünk a hogyishivjáktól.
Nem is örülsz?
- De, hogyne örülnék?! Csak egyfolytában jár az agyam. Nem tudom elhinni.
Egyszerűen nem megy.
- Hát, én se értem miért nem engem választottak  Komolyra forditva 
a szót, nem csodálom, ez tényleg hihetetlen. Itt valami nem stimmel.
- Tudom, de nem izgatom magam, előbb-utóbb úgyis kiderül. Addig meg el
leszek a meseváramban. Alig várom, hogy levegyem ezt a cuccot. Fáj a lábam
és totál hülyén érzem magam.
- Szerintem meg tök klassz.
- Mert te olyan csincsilla vagy, én viszont nem.
- Erről jut eszembe! Mit veszel fel délután? Ebben nem maradhatsz, ezt
már látták rajtad.
- Te sosem  A szokásosat : farmer és valami-változol, hozod a formád
egyszerű felső.
- Jó vicc! Most komolyan?
- Komcsin.
- Ne adjam kölcsön valamelyik csini rucim? Cipőt is kapsz.
- Süket vagy? Nem veszek fel ilyeneket se most, se máskor! Téma lezárva!
Vagyok amilyen vagyok. Vagy kellek nekik igy vagy bukta az egész.
- Te tudod, csak segiteni akartam.
- Ne haragudj, nem ellened szólt, csak tök sok minden történt ma és még nem
tudtam mindent a helyére rakni.
- Oks. Most épp min töröd a fejed?
- Az anyámon.
- Ugyan, az anyud halál jó fej, én bármit megadnék azért, ha iylen anyum
lenne. Már vagy hat éve bele se szól abba mit csinálsz, nem? Mit is mond
mindig? Á, meg van: A te életed a Te döntésed.
- Tudom, ez igaz,  te is tudod, egy ideig el,de ha szóba kerül az f1
se tudta viselni ha néztem, nem is nézhettem otthon, csak a nagyimnál.
- Ez igaz.
- Igyis-úgyis elmegyek, amúgyse tiltaná meg, csak nem akarom hogy haragudjon
rám.
- Szerintem ezt buktad, de én veled vagyok
- Ahha. Tudom ám, honnan fúj a szél!
- Most miről beszélsz?- nézett rám ártatlanul.- Azért, mert neked nincs
szemed a jó dolgokhoz? - itt kacsintott egyet.
Fernando, én a helyedben kezdenék félni.
- Ugye mehetek majd veled, oda, tudod, a pályára?
- Persze. Én is pont arra gondoltam, milyen jó lenne körbesétálni rajta.
- Sétálni? A pályán? Én oda gondoltam, ahol a pilóták pihiznek, a VIP
helyekre. Tudod, motorbox vagy mi az isten!
- Most a motorhome-okra gondolsz?
- Azt hiszem igen.
- Ahova tudlak oda viszlek.
Vajon Ron tudja, hogy most nem 1 embert vett fel, hanem kettőt?
- Heyy, le kell szállnunk.
- Hamar ideértünk.
- Eljössz velem hazáig? -gyerünk, esdeklő nézést bevetni.
- Na jó.
8 perc séta után meg is érkeztünk.
- Köszi, akkor szia.
- Várj, csak igy? Este hivj fel és mesélj el mindent!
- Rendben, amint tudlak hivlak. És kösz, hogy végigcsináltad velem ezt a mai
napot.
- Ugyan, szivi. Akkor este hivj! Ja! És ha találkozol Alonsoval mondd meg
neki hogy tudod a számom.
- Oksa. Pusza.
Oké, bennt vagyunk az udvarban, még pár méter és itt az ajtó.
- Helló legszebb cicák a földön!
Imádom a cicáimat, annyira édesek. Hozzájuk sem érnek, máris dorombolnak..
Most jön a probléma: mindkettőjüket fel kell vennem és be kell vinnem,
de nem kerülhetnek túl közel egymáshoz, mert féltékenyek egymásra. Na, próba
szerencse.
- Szia Nyuszkó! Mi volt ma? -jó kedve van anyumnak ahogy hallom
- Hali Nyanya! Szió Kukac! -utóbbi az öcsémnek szólt, de felesleges, fején
van a fejhallgató, úgysem hallotta..
- Faith! Mi a -áh, észrevette a ruhát, hát igen, az övét vettem kölcsön,
csak akkor szólit a nevemen ha mérges- jó fenét keres rajtad a ruhám? És a
kedvenc cipőm !
- Hát..
- Én örülök, hogy végre nőiesen akarsz öltözködni, de akkor szólj és
menjünk vásárolni. Ez nem is rossz ötlet. Olyan rég csináltunk anya-lánya
napot és..
Belemerült. Most egy ideig úgyse tudom lelőni, inkább elkezdek
összepakolni. Hol is van a nagyobb Nike táska?
- és megnézhetnénk azt a filmet, tudod, amelyikben. Nyuszi! Mit csinálsz?
Lemaradtam valamiről?
- Nyanya! Ülj le, bezsélnünk kell.
- Oké, de ha megint azt a hülye ötletet találtátok ki valamelyik lökött
barátnőddel, hogy vonattal körbeutazzátok Európát, akkor már most
szólok hogy nem.
- Elhallgatnál 1 percre?
- Tudom, nem tilthatom meg, de megcsinálhatom azt, hogy nem adok pénzt. Ez
aljas húzás, de..
- Nem erről van szó!
- Akkor mi? Csaknem Zoli? Biztos kitalálta..
- Anyu! Zolival már vagy 4 hónapja szakitottunk.
Behalok az anyumon. Amikor szerelmes olyankor mondhat neki akármit az ember.
Néha eljut hozzá, néha meg nem. És annyit tud beszélni! Be sem áll a szája,
nem hagyja  a másikat szóhoz jutni. Azt mondják ebben hasonlitunk.
- Jó, csendben maradok. Mondd.
- Munkát kaptam az..
- Igen?! Szupi!
- A McLarennél! –most elkomorodott, de rendesen.
- Annak nincs köze az f1-hez?
-De igen, az egyik legrégebbi és legmenőbb csapat.
- Aha. És mégis hogy?
- Hát, még pár hónapja volt 1 verseny, beküldtem rá egy pályázatot és
nyertem.
- Fáj, hogy ennyire hülyének nézel.
- Nem értelek.- de utálom megjátszani a hülyét
- Miért nem bizol meg bennem? Az anyád vagyok. Ismerlek már úgy kb 20 éve.
Tudom, mennyire szereted ezt az egész hülyeséget és most beakarod mesélni
nekem, hogy eddig hallgattál erről a pályázatról.
- Jól van, nem egészen igy van, de nem is fontos. A lényeg, hogy van munkám.
Miért kell elrontani az örömöm? Miért nem tudsz velem örülni?
- Szivem, egy munkahelyen vannak ám rossz dolgok is.  Vannak kollégák, akik
csak arra várnak, hogy hibázz és kirúgathassanak. És neked ez lesz az 1.
Munkahelyed. Nem túl nagy falat ez elsőnek?
- Lehet hogy nem fog bejönni, de legalább tudni fogom, hogy megpróbáltam. Én
már döntöttem.
- Látom.
- Nem is akarod tudni, mi lesz a munkám?
- Nem. Nem tudom eljátszani, hogy örülök ennek az egésznek.
- Akkor most nem is akarsz látni többet?
- Dehogy. Ilyesmiről szó sincs. Egyszerűen csak féltelek, ennyi.
És mi lesz a főiskolával és a terveiddel?
- Te is tudod, a legnagyobb álmom az volt, hogy egyszer valahogy legalább 1
kis időre bekerüljek ebbe a gépezetbe. Ilyenre nem is számitottam, még
csak gondolni se mertem. Ekkora lehetőség nem hull minden nap az ember
ölébe. Ezt te is pontosan tudod. Az ember ilyenről max. csak álmodik
egy életen át. A fősulin halasztok egy évet, van elég diák, kibirják
nélkülem.
- Rendben, próbáld meg. De igérd meg, ha bármi gond van, akkor rögtön
hazajössz.
- Igérem.