Innentől kezdve ketten pakoltunk.
- Anyu, nem kell annyi cucc, vasárnap még hazajövök a többiért.
- Miért, nem ma este mész? -hát, igen, kicsit hiányos a tudása a
nagydíjakkal kapcsolatban.
- Nem. Most a magyar nagydíj lesz.
- Akkor minek kell most elmenned?
- Mert így egyszerűbb.
Nem értem, miért csinál úgy, mintha örökre mennék. Muszáj feldobnom, nem
hagyhatom így itt.
- Azért van ennek a dolognak jó oldala is.
- Mondj egyet!
- Mit kapok ha többet mondok? Például majd mindig hozok egy csomó ajándékot!
És most, hogy én nem leszek ide költözhet a Peti.
Peti anyum barátja. Már régebben is akartak ilyen összeköltözős dolgot,
csak én nem egyeztem bele. A beleegyezésem nélkül meg meg sem próbálták,
tudják: milyen hisztit tudok csapni ha valamit nem akarok. Szegény csávó 2
óra múlva tuti könyörgött volna azért, hogy elmehessen. Nem mintha bajom
lenne vele, egyszerűen nincs energiám alkalmazkodni egy „új” emberhez.
Látom, ez az érvem hatott.
30 perc múlva már úton is voltam. Végre egyedül. Tök jó, most legalább
nyugodtan gondolkodhatok. Remélem nem találkozom össze azzal az emberkével,
aki körbevezetett. Nagyon ciki lenne. Mondjuk, ha azt vesszük, hogy 1 hetet
leszek ott és még vegyük hozzá hogy full peches vagyok, szóval a fejemet rá,
holnap délig találkozni fogok vele. Legegyszerűbb lenne ha megkeresném,
elmondanám neki az igazat és bocsánatot kérnék. Úgysem csapna botrányt most,
hogy a csapatban vagyok, de nem akarom ezt kihasználni. Ez a bocsánatkérés
így kigondolva szép meg jó, de mégiscsak hazugság volt ez az egész és ezen
semmi nem változtat. Most mi legyen? Ezt a problémát átteszem holnapra, egy
nap még nem a világ.
Mi van ha mindenki utálni fog? De miért utálnának? Egy valaki csak fog
kedvelni, olyan nincs, hogy senki és egy ember nekem bőven elég. Hogy
lehetek ilyen paranoiás?  Lehet mégiscsak mást kellett volna felvennem.
Szétrobban a fejem, nem bírom ezt a stresszt. Érzem, itt az ideje
lenyugodni, mert ha nem akkor leszállok és hazamegyek.
 De!Gondolj valami szépre, gyerünk! Semmi szép nem jut eszembe
legalább megérkeztem. 2 metró és ott vagyok. Meg van! Zene, ez kell nekem.
Vidám, gyors ami feldob. Legyen Sean Paul! Imádom! Ezektől a számoktól
magától beindul az ember teste. Csak most meg nehogy túlpörögjek, az se jó.
És most? Menjek be a főbejáraton vagy a másikon. Egyszerűbbnek
tűnik a hátsó, mert itt még mindig csomó rajongó van. Bírom, hogy ilyen
kitartóak. Minek sikoltoznak? Biztos jön valaki. Húú, milyen logikám van.
Látom is, Schumi és Alonso.
Ez kész. Úgy látszik ez egy ilyen nap. Észrevett. Nekem integet? Igen, elég
valószínű, mert már mindenki engem néz. Ez hülye? Elindul felém.
Tényleg idejön. Míg ő jön felém, addig Schumi aláírásokat osztogat.
Csak egy testőrrel? Igaz, csak két méterre vagyok, de akkor is, bátor
húzás.
- Helló! Csak így egyedül? Barátnőd?- és már kapom is a 2 puszit.
Közben elkezdett befelé terelni. Rutinosan veszi el a papírokat és firkantja
oda a nevét. Figyeli egyáltalán , hogy jó embernek adja-e vissza?
- Meddig álltál volna még ott ha nem jövünk?
- Hát, még 10 percet tuti vagy sokkal többet.
- Ő Michael. Michael a hölgy egy ismerős.
- Örvendek.
- Én is.
Jaj ne, a recepciós csaj felismert, látom rajta.
- Helló, felszólna Ron Dennisnek, hogy Faith Scott várja a hallban?
- Persze.
Tuti azért nem ellenkezett, mert látta kikkel jöttem be.
- Mit akarsz te Dennistől?- kérdezte Fernnado kicsit döbbenten.
- Ja igen, még nem is mondtam a nagy hírt. Náluk fogok dolgozni.
- Komoly? Ez cool! -mennyire gyűlölöm ezt a kifejezést- Este pár
sráccal elnézünk valamelyik klubba. Nincs kedved velünk tartani?
- Nem kösz. Még csomó dolgom van. De azért rendes vagy, tényleg, köszi.
- Jó, úgyis találkozunk, most hogy itt fogsz te is lakni. Szia!
- Hi.
- Üdvözlöm.
- Jó napot.
Miért Norbert jött? Ő olyan, szóval alig beszél. Van egy olyan érzésem,
nem nagyon örül nekem.
- Melinda, legyen szíves a 420-s szoba kulcsát és ezentúl a szoba a hölgyé
lesz.
- Parancsoljon.
- Köszönöm.
- Megkérhetném hogy tegezzen?
- Ahogy óhajtod. Dennis úr ma este már nem ér rá, így itt van nálam a
szerződés. Javaslom, üljünk le ide, olvasd át és írd alá ha mindent
rendben találsz.
- Jó- ezzel az emberrel nem lehet beszélgetni. Csodálom, hogy most egyszerre
ennyi mindent el tudott mondani.
Felesleges elolvasnom, a felét úgysem érteném, amúgy meg azt iratnak velem
alá, amit akarnak, ők mondják a szabályokat. Alá is firkantottam.
- Ezzel hivatalosan is köszöntelek a csapatunkban,
Hát, ez nem volt túl meggyőző, de mindegy.
- Elkísérlek a szobádhoz és amíg kipakolsz addig megkeresem Christinát és
Brooke-t. Velük fogsz együtt dolgozni. A többieket ráérsz később
megismerni.
Remélem nagyon gyors lesz a lift, mert nem bírom ezt a  kínos csendet. Nem
bírom ki, muszáj beszélgetést kezdeményeznem.
- ön szeret itt dolgozni? - gratula, ennél hülyébb kérdést nem is tudtam
volna feltenni. Nem, nem szeret itt dolgozni, azért van itt már
ősidők óta.
- Igen.
Vettem a lapot, innen lakat a számon. Neki nem gáz ez ? Biztos megszokta
már. Érdekes. Ha ennyi ideig csendben kéne lennem, százas hogy felrobbannék.
Ő fordítva van ezzel, gondolom vagy csak velem nem akar beszélni.
 420. És kijön velünk szembe? Mr Hiszti. Látom a szobám
személyesen.
- Látom Norbert, te is összefutottál ezzel az őrült nőszeméllyel.
Szerintem a hátsó ajtón kísérd ki, ne égjen mindenki előtt.
Oh, milyen figyelmes. Nem baj, mindjárt eláll a szavad, az fix!!!
- Kimi, ő itt Faith, és mától kezdve nálunk dolgozik.
Gúnyosan rámosolyogtam. Tudom, nem kellett volna, de ezt nem hagyhattam, ki.
- Ez csak egy vicc! -szeretnéd mi? Nem tudom abbahagyni a mosolygást
- Nem, ez komoly. Amíg ismerkedtek addig megkeresem Christináékat. 5 perc és
jövök. -ezzel el is tűnt.
- Ja igen- most elkezdtem kotorászni a táskámban- ez a tiéd -és a kezébe
nyomtam a pólóját.
- Nem nyerte el a barátnőid tetszését? Annyira sajnálom.
- Tudod, nem fért már el a neked emelt oltárunkon! -most befejezem ezt a
gúnyolódást, nem süllyedek le a szintjére.
- Ti tudjátok. Tudod, nagyon kíváncsi vagyok ám valamire. Mi a fenét fogsz
te csinálni nálunk?
- Asszisztens leszek.
Most mit mosolyog?
- Aha! És kié?
Lehet, hogy hallucinálok, de mintha elkezdett volna csillogni a szeme.
- Montoyáé és a… a tiéd.
Oké, kezdem érteni mi az oka a jó kedvének.
- Várj, ekkora szerencsém nem lehet, lehet, hogy valamit rosszul értettem,
foglaljuk össze. Christináékkal fogsz együtt dolgozni és azt fogod csinálni
amit én mondok?
Már nem is leplezte az örömét. Most mit mondjak, tényleg ez van.
- Ahha- ennyire futotta tőlem.
- Kislány, feldobtad az estémet! Garantálom, hogy nagyon izgi lesz! Most
megyek, de hála neked jó estém lesz! De jól fogunk szórakozni! Szia!
Rossz előérzetem van. Ez így nem egészen oké. Ez ki fog csinálni. A
vigyorgó fejéből kiindulva, már most 10 méteres listája van arról,
mivel fog szívatni. Lehet hogy mégse lesz olyan király ez az egész?