Ezt a hosszú fürdőt át kell raknom holnapra. Amint beszálltam a kádba rögtön hívott anyum és mesélnem kellett neki, most meg már semmi kedvem hozzá. Kikecmeregtem és felvettem a szokásos alvós ruhám: fekete boxer, fekete póló. A póló a volt barátomé, de neki nem kellett, én meg imádom az ilyen hatalmas felsőket, tök kényelmesek. A rendrakás holnapra marad. Ez biztos. Elmélkedésemet kopogás zavarta meg. Van egy olyan érzésem, Jeremy küldött még valakit, aki szintén elmondja mekkora hülyeséget csinálok /fogok / csináltam. Kinyitottam az ajtót. Hát, mindenkire számítottam csak rá nem, épp hogy elváltunk Kimi állt ott. Semmi kedvem hozzá.
- Szia. Itt fogunk beszélgetni?
Miközben beengedtem végigfutott az agyamon: nem, nem jöhetsz be, mert, na ez az! Miért is? Előadhatnám neki Jeremy elméletét, tuti díjazná. És hülyének nézne, mármint annál is nagyobb hülyének, mint amilyennek most tart, már ha ez lehetséges. Van egy olyan pont, ami után az embert már nem nézhetik dilisnek. Vagy nincs? Egyre megy, ha van, akkor elég aktívan feszegetem azt a határt.
- Húh, hát ez olyan –közben próbált a nagy kupiban eljutni az ágyamig- mint egy katasztrófa sújtotta terület.
Basszus, senki nem mondta, hogy jöjjön be. Az én szobám, semmi köze hozzá, amúgy meg az övé se jobb.
- Ez vicc volt.
Igen, az arcomra nyilván kiültek előbbi gondolataim.
- Minek jöttél? –nem ez a legkedvesebb hanghordozásom annyi szent.
- Valami gond van?
Milyen ártatlanul tud nézni. Az agyam megáll. Semmi, illetve de, ő a bajom, az egész ember úgy ahogy van.
- Igen… illetve nem, nincs.
- Eldöntötted? Most akkor van vagy nincs? Csak összedobtam a menüt, gondoltam átnézhetnénk.
- Bocsi, nincs. Ne haragudj, nem ellened szólt, amit most nyilván nehéz elhinni.
Nincs jogom ahhoz, hogy mérges legyek rá. Az ő élete, azzal csinál bármit akivel akar. Nem ígérte, hogy feleségül vesz, meg egyáltalán semmit. És különben is, csak segíteni szeretne, én meg leharapnám a fejét. Már saját magamat is kikészítem a hisztimmel. Elég. Közben kényelembe helyezte magát az ágyamon. Legalább otthon érzi magát, biztos a rumli miatt. Oda mentem én is, de az ágy másik oldalára. Nem akarok kusza dolgokat.
- Nézd, ezt sikerült, de változtathatunk rajta –mutatta a papírt- szerinted?
Gyorsan végigfutottam. Jó párról nem is hallottam, nem gond, nem én fogom enni.
- Ez így teljesen jó. Mi van?
- Semmi, csak tudod azt hittem, a szép lányok valami csini hálóingben alszanak.
Ó, mister egoista baromnak nem tetszik az alvós rucim, most mi lesz?
- Gondolom Christinéá nagyon csini meg szexi. –és az utolsó 3 szót jól ki is hangsúlyoztam. Miért nem tudom egyszer befogni a szám? Ha most magyarázkodni kezdek akkor csak súlyosbítom a helyzetem. Bár, ezt már nem igen lehet. Legalább megleptem, meg se tud szólalni.
- Chrissel szakítottunk.
Most én döbbentem le. De örülök. Tudom, nem kéne, de ez van.
- És arra gondoltam –folytatta- befejezhetnénk, ami délután félbemaradt.
Ember ilyen gyorsan még nem pattant fel, mint most én. Ő is felállt. Ne, maradj ott!
- Kimi, azt hiszem beszélnünk kell.
- Van egy javaslatom: később beszélgetünk, most meg valami egészen mást csinálunk. Na?
- Nem, most ülj le és hallgass végig légyszi.
Ennyi? Leült és figyel. Azt hittem ennél nehezebb lesz.
- Tudom, ez az egész az én hibám, mert nem úgy kellett volna délután reagálnom dolgokra ahogy reagáltam és így félreértettél pár dolgot.
De jól elmondtam, még én sem tudok kiigazodni a mondandómon.
- Szerintem nem volt mit félreértenem. Nekem egyértelműnek tűnt. Most mégis mit vársz tőlem?
Jó kérdés.
- Semmit, te a főnököm vagy és –most mondjam meg, hogy mindenkire rá mozdul, aki mozog? – mi lenne ha barátok lennénk?
Ennél bénább szöveget 100év alatt sem lehetne kitalálni.
- Értem. Most elmondom, mit szűrtem le abból amit mondtál. Tehát: nem velem van problémád, hanem magaddal és amíg helyreraksz magadban pár dolgot, addig játszuk ezt a barátkozás dolgot, utána meg ki tudja?
- Aha.
Milyen jól összefoglalta a lényeget.
- Rendben.
Komolyan mondom, amióta betette ide a lábát folyamatosan meglep.
- Szuper. Akkor köszi szépen, hogy segítettél.
- Szívesen. Tudod mi a fura? Most az van amit te szeretnél, de egyáltalán nem tűnsz boldognak a döntésedtől. Délután más voltál. Jó éjt!
Még az ajtót sem csapta be. Nem igazán erre számítottam. Nem azt akartam, hogy boruljon a lábaim elé és könyörögjön, de azért ez olyan fura.
Nézzünk MTV-t vagy valami sorozatos adót, azon tök hamar el lehet aludni, bár most tuti nem fog használni.


Christina magányosan üldögélt a szálloda bárjában.
- Szióka. Leülhetek? –kérdezte tőle egy magas, vékony szőke nő.
- Persze Melinda. Dobd le magad. Lejárt mára a műszakod?
- Ne is mond, 12 óra 1 huzamban. Már 2 éve vagyok itt, mégse tudtam megszokni. Olyan emberek vannak, el se hinnéd: például ma is: oda jött egy pasi és
- Bocsi csajszi, de most nem vagyok teljesen erre hangolva.
- Látom, nem vagy jól. Sápadt vagy. Mi a baj? Pasi?
- Kimi kidobott.
- Mi?
- Ja, és képzeld egy bolond tyúkért. Nincs itt két egész napja se. Lehet, hogy ismered is. Faithnek hívják, hosszú szőke haja van.
- Ne már, amiatt a kis senki miatt?
- Ja.
- Csak így megmondta, hogy lecserél?
- Nem, nem egészen. Közölte: vége a nem is igazi kapcsolatunknak, azt nem mondta miért. Persze a bátyja előtt égetett. Utána hallgatóztam kicsit és az a hülye arról áradozott, milyen romantikus délutánja volt. Tiszta hányinger az egész.
- Nem azért mert barátnők vagyunk, de klasszisokkal jobb vagy annál a , nem is találok rá szavakat.
- Kösz, tudom –suhant át egy halvány mosoly az arcán- de nem adom fel, ki fogom készíteni, úgy fog innen repülni az a kis cafka, hogy csak na!
- Mit fogsz csinálni? Mesélj!
- Nem tudom, már próbálkoztam, de nem jött be egyik sem. Tegnap például direkt rossz időpontot adtam neki egy megbeszéléssel kapcsolatban és utána halál gáz szituba hoztam, de kimászott belőle.
- És most dúl közöttük a nagy szerelem?
- Gondolom, de nem sokáig, garantálom.
- Ha segítség kell, csak szólj! Én is utálom. De arra készülj fel, nem lesz egyszerű menet.
- Mert?
- Mert mindenki oda van érte. Raikkonenek, Alonso.
- Alonso?! Ezt meg honnan veszed?
- Tegnap délután is együtt jöttek ide és állítólag már előtte is ismerték egymást.
- Lassíts, ekkora mázlim nem lehet!
- Nem tudok semmi biztosat, de nagyon jóba vannak.
- Ennyi pont elég, a többiről majd én gondoskodom.
- Örülök, hogy felvidítottalak.
- Nem megyünk el ünnepelni valahova? Természetesen én fizetek.
- Menjünk.


A szőke punk úgy csapta be maga mögött az ajtót, hogy még a földszinten is hallották.
- Üdv újra itthon.
Köszöntötte Rami. Kimi meg sem szólalt, elkezdett átöltözni.
- Szabad meg tudnom, már megint mi van? Annyiszor öltöztél már át, hogy számolni sem tudom.
- Edzeni megyek.
- Most?
Kimi szó nélkül elhagyta a szobát, Rami pedig némi fáziskéséssel indult utána. Mire utolérte, öccse már a futógépen volt.
- Hova ilyen sietősen Kim?
- Alaszkába és ne hívj így, tudod, hogy utálom.
- Értem. Az jó messze van.
- Igen, de nem eléggé.
- Ennyi fölösleges energiád van?
- Még ennél is több.
- Tök jól eldumálunk. Nem mondod el mi van? Mondjuk annyit kitaláltam, hogy nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogyan eltervezted.
- Hogy nem egészen? –Kimi feje már kétszerese volt a normálisnak- Megkaptam a legyünk csak barátok dumát.
- Ezek szerint lerázott?
- Amint azt a mellékelt ábra is mutatja. Nekem elvileg most nem itt kéne futkosnom.
- És mit szólt hozzá?
- Mihez?
- Amikor ezt megmondtad neki is.
- Nem mondtam semmit. Várok.
- Mire?
- Hogy eldöntse mit akar.
- Hiányzik az irónia a hangodból öcsi.
Kimi gyorsabbra állította a gépet.
- Mert komolyan gondolom. Várok. Mást úgyse csinálhatok. Azt tudom, hogy tetszem neki, csak annyi a dolgom, hogy várok.
- Ezt meg honnan veszed? Hogy bejössz neki?
- Az egész délutánból. És volt egy beszólása: féltékeny volt Christinára.