Másnap nem keltem korán, kettőkor dobott ki az ágy. Gyorsan mindent végig hívtam, minden a legnagyobb rendben van. Már tegnap eldöntöttem, hogy az egész napot csajos dolgokkal töltöm: pakolás, órákon tartó fürdőzés. Pont mikor mindennel végeztem állított be Zsani. Az ő haja már kész volt, kivasalta és csúcsszupi volt. Az enyém meg, hát hagyott maga után kívánnivalót. Rávettem, rakjon bele nekem hullámokat. 2 óra alatt meg is csinálta. Tök ügyi, nekem nem lenne ehhez türelmem. Ettünk, el voltunk. Közben megjött Kata. Állítom, az életben nem láttam még ilyen rövid ruhát, ráadásul piros. Nem rossz, csak kicsit vad. A legjobb az egészben, jól érzi magát benne. De jó neki, én spec alig várom, hogy levegyem. Taxival mentünk, nem mintha messze lett volna, egyszerűen csak nem álom a tömegközlekedés ilyen ruhában. Jó sokan voltak mikor megérkeztünk. Kimit is csak 1 percre láttam. Eszméletlenül jól nézett ki: fehér öltöny volt rajta, de az a laza stílusú kékeszöld inggel és a haja össze volt borzolva. Nagyon ari. Kimi úgy lekötötte a figyelmem, észre se vettem milyen jó a dekoráció meg az egész. A pingvinek is nagyon édesek voltak, csak egy kicsit hangosan sipítoztak. A szobrok gyönyörűek, kár hogy hagyják majd őket elolvadni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már hozzák is a tortát, beszéd meg minden. Legalább nem húzták az időt. Végre Kimi észrevett és integetett. Így majdnem 1 óra után már épp ideje volt. A fejéből ítélve ő is ugyanolyan „izginek” tartja az egészet mint én. Ha jól fogom Ron jeleit, akkor azt szeretné, hogy oda menjek, tehát ott hagytam a lányokat.
- Jó estét –majd megkérdeztem hogy érzik magukat.
- Most hogy látlak sokkal jobban –mondta Kimi, miközben jó alaposan végigmért.
- Ööö.. mi is itt vagyunk még –pillantott Norbert szőke hercegünkre aki mintha be sem akarná fejezni előző tevékenységét.
- Nagyon jól áll neked ez a ruha. Nem akarsz mindig ilyenbe járni? Mondjuk, akkor tuti nem a vezetésre koncentrálnék és van 1 olyan érzésem, hogy a szerelők sem a munkájukra.
- Te is szívdöglesztő vagy –Hogy a mi? Szívdöglesztő? Ő nem is mondott semmi ilyet! Mi van velem? Hogy mondhattam ilyet? Ráadásul Ron és Norbert is elég érdekesen néznek rám. Könyörgöm, valaki szólaljon már meg, ez így nagyon ciki. És ha nevetnék egyet, mintha vicceltem volna? Á, ennek már annyi. Ezt a beszólásomat múlja felül valaki!
- Gyere Faith, bemutatlak pár embernek –vitt el Norbert.
Mondanom sem kell, egyik öregebb volt minta másik. Fogalmam sem volt ki kicsoda. Egy valaki volt akit ismertem: Frank Tamás. És vége. Kb 40 percen át cseverésztem ismeretlennél ismeretlenebb emberekkel. Fél szememmel Kimit figyeltem, ő is ugyanezt csinálta. Meg mernék esküdni arra, hogy az a vén banya az előbb még rá is kacsintott. Zsaniékon is mutatkoznak az unalom jelei. Christina meg egyfolytában bájolog valakivel. Nem tudom, hogy csinálja. Esküszöm ha még egy embőckével el kell beszélgetnem az időjárásról vagy bármiről bedilizek, hozhatják a muszájruhát és vihetnek a sárga házba. És ez a zene! Rémes! Már egy ideje szemezek az udvarral, de most ki is megyek. Itt sokkal melegebb van, mint odabent. Hála az éles eszemnek beraktam az mp3-m.Könyököltem és végre normális zenét hallgattam. Még a cipőmet is levettem. Mindjárt jobb. Már 10perce itt vagyok, vissza kéne mennem. Vajon anyu most mi jót csinál? Hirtelen valaki a semmiből mellém könyökölt.
- Szia! Végre meg vagy –Kimi volt- Mit hallgatsz?
- Eminem. Rémes ez az egész. Ron holnap biztos leszedi a fejem.
- Nyugi, nem lesz semmi. Tetszik neki és általában pont ilyen szokott lenni.
- Nem szükséges vigasztalnod, van szemem.
- Miért is tenném? Te csak az alkalmazottam vagy.
- Még mindig ezen lovagolsz?
És miért kellett így megnyomni azt a csak-ot? Miért kell mindig felidegesítenie? Legalább a gázos beszólásomat nem hozza fel.
- Csak azt mondom, hogy tudtommal nem kötelességem érdeklődni irántad.
- Akkor miért teszed? –kérdeztem ártatlan szemekkel. Na jó, tudom erre mi a válasz illetve sejtem, nem is inkább csak remélem. Állj, valamit nagyon elrontottam. Most ő kikezdett velem én meg belementem? Ez így nem lesz jó. Most mégis mit csinál? Ott maradsz ahol vagy!
- Minden érdekel ami veled kapcsolatos –ha nem lenne ilyen tűzforró a levegő, akkor még vicces is lenne ahogy közeledik felém én meg folyamatosan hátrálok. Hupsz, fal, elfogyott a helyem- érdekel mit érzel, mit gondolsz. Egyszerűen minden, mert
- Kimi, Faith! Mit csináltok itt? –Ron és Norbert jelent meg az ajtóban. Kapásból szétrebbentünk a hangra, megint normális távolság volt közöttünk.
- Csak 1 kis friss levegőt szerettem volna szívni –ez még igaz is.
- Értem, de ne tartson túl sokáig. Faith én a helyedben egy kicsit kedvesebb lennék, van jó pár fiatalember aki örömmel megismerne. Még nincs vőlegényed ugye?
- Majd igyekszem –hányok ettől az egésztől.
- Kimi, neked meg attól még bent kéne lenned. Remélem értetted. Rengeteg vendég van akik meg szeretnének ismerni téged. Én meg őket –mondta Ron valami fura mosoly kíséretében. Haug meg csak helyeselt a háta mögött.
- Egy órán át csevegett mindenkivel aki az útjába került, 10 perc szünet talán neki is jár. –huh, ez még nekem is szokatlan magamtól. Ő meg mintha meg se hallotta volna fogta magát és bement Norberttel együtt.
- Hogy lehet valaki ilyen bunkó! Nem is mondtam semmi rosszat, mi a fene baja van?
- Faith, lehet, hogy furán hangzik, de nekem igen is kötelességem ezt tenni. –mondta Kimi és lehajtotta a fejét –hidd el, én sem szeretem, de muszáj.
Majd elindult Ron után. Én ezt nem értem. Először olyan kedves volt, aztán meg úgy hagyott itt, hogy még csak ellenkezni sem tudtam. Érzem, hogy van valaki a hátam mögött. Tudtam, tudtam hogy nem hagy itt csak így.
- Szia megint! –fordultam meg nagyon boldogan, de amikor megláttam ki áll velem szemben rögtön lehervadt az arcomról a mosoly. Jeremy állt előttem.
- Szia! Érzésem szerint valaki mást vártál vagy tévedek és ennyire örülsz nekem?
- Szerinted? –már meg sem próbálom eljátszani, hogy nincs vele bajom. Úgyse tudnám. –Nem is emlékszem, hogy neked is küldtek meghívót.
Nehogy már csak ő bánthasson.
- Látom már meg is volt az első csalódásod. Látod, nem hallgattál rám. De már mindegy, ahogy látom késő.
- Tudom mire célzol, de nincs közöttünk semmi –oké van, de ez csak puszta fizikai vonzódás, semmi több. Ehhez sincs túl sok köze.
- Szóval észre sem vetted, hogy beleszerettél? -Miket hord össze? Én? Kimibe? Jó poén! Bejön, az már tény, de szerelmes. Nem is ismerem- Oké. Segítek de csak mert kedvellek. Te belezúgtál ami nagy hiba. Innentől kezdve még nehezebb lesz. Tudod mit, javaslom gyorsan ess túl rajta. Ahogy szokás:1-2 éjszaka, aztán azon kapod magad, hogy már rád sem néz vagy átpasszol a bátyjának. Kedveled őt? Hidd el, cseppet sem fogja érdekelni, hogy összetöri a szíved.
- Nem fog semmit összetörni, mert nem szeretem. Ő 1 beképzelt alak, aki csak a saját világában él és mindennek úgy kell lennie ahogy ő akarja. És igen, eljutott az agyamig, hogy sosem lehetne közös életünk és ha mégis, folyton rettegnék, hogy éppen kivel csalna meg, mert olyan az élete mint egy matróznak, Casanova hozzá képest senki –fogalmam sincs miért mondom el ennek a hülyének ezeket. Meg egyáltalán? Miért magyarázkodom? Nem szeretem és kész.
- Ahhoz képest, hogy nem szereted, mintha egy kicsit sokat agyaltál volna rajta –mondta Jeremy és elment.
Leroskadtam a legközelebbi székre. Most akkor mi van? Szeretem Kimit? Ezen a gondolaton még magamban is mosolyognom kellett, ez lehetetlen, még 1 hete sem ismerem. Különben is, ha szeretném akkor minimum lepkéket kéne éreznem a gyomromban amikor meglátom. De nincsenek. Egyszerűen csak szeretek vele lenni. Talán kicsit imponál, hogy annyian oda vannak érte,
- Héj, minden ok? -érkezett meg Kimi és rángatott ki a gondolatmenetemből. Néztem őt és közben nagyon koncentráltam, de sehol sincsenek azok a lepkék.