Szépen visszaballagtam az asztalunkhoz. De hogy minek? Ahogy várható volt Kimi bevágta a durcát és leült egyedül közvetlenül a bárhoz. Nem hibáztatom, tuti nem vágja mi van velem. Itt meg mi történt? Kliennek vérzik az orra, Zsani meg ápolgatja. Mikor Chris észrevett, hogy figyelem őket kacsintott egyet, de persze úgy, hogy Zsan még véletlenül se lássa. Akármennyire magamba vagyok zuhanva, ezen mosolyognom kellett. A régi jó trükk. Az tuti, hogy valaki behúzott neki, de bármibe lefogadom, most előadja a „hattyúhalálát”. A barátnőm meg szépen beveszi. Megsajnálja, ápolgatja, aztán még haza is megy vele. Erről jut eszembe, mi van a másik barátnőmmel? Meg van, de épp nagyon el van foglalva Nando szájával, meg ahogy elnézem más testrészével. Miért kell mindenhol turbékoló párokat látnom? Szinglik is vannak a világon! És mi lenne ha megkeresném Ramit? Ezt buktam, ő is szintén nagyon elfoglalt. Jó, úgy látszik egyedül fogom tölteni az este további részét. Sebaj, úgy hallottam az eggyel felettünk lévő szinten medence van. Meg is nézhetném, úgysincs jobb dolgom. A következő emeletre vezető ajtónál is volt biztonságis ember. Mielőtt bármit is mondhattam volna ő kérdezett:
- Szia! Ugye te is a pilótákkal jöttél?
- Aha.
- Akkor parancsolj –és kinyitotta előttem az ajtót.
Nem volt sok lépcső, de mégis inkább mezítláb megyek fel. A tetőn voltam. Középen a medence, az egyik oldalt meg biliárdasztalok. Teljesen egyedül vagyok. Nem gond, legalább senki sem izélget. Leültem a medence szélére, felhúztam a ruhám és belelógattam a lábam a vízbe. Nem csodálom, hogy nincs itt senki, hideg van. De a víz langyos. És kitisztulhat a fejem a friss levegőtől. Mintha lépteket hallanék. Óvatosan hátranéztem. 1 pasi közeledett. Fehér gatyában és ingben volt, olyanban amit annyira utálok: akkora a bevágása, hogy látni az ember mellkasát. Hosszú fekete hullámos haja van és ebből a félpillanatból azt is megállapítottam, hogy annyi zselét kenhet egy nap a hajára mint én 10 év alatt. Oké, nem ítélkezem. Semmi bajom vele amíg nem szól hozzám, de amilyen peches vagyok százas, megtalál. Ő sem lehet egyszerű vendég, ha felengedték.
- Szia –guggolt le mellém- miért van egyedül egy ilyen csinos lány az éjszaka közepén?
- Mert ehhez van kedvem –annyira tudtam, hogy megtalál.
- Most vagy itt először? Eddig nem láttalak? Látom nincs kedved beszélgetni.
- Hát, tényleg nincs –végre, látom kezdi fogni a félreérthetetlen jeleimet.
- Engem nem zavar. Ha nem akarsz beszélgetni, akkor nem beszélgetünk.
Oké, ügyes fiú, akkor most felállhatsz és elhúzhatod a csíkot.
- Egész este figyeltelek –és elkezdett a hajamhoz nyúlkálni- őrjítően táncolsz, ugye tudod?
- De jó nekem. Nagyon tudnám díjazni ha lelépnél. És ne fogdosd a hajam. 2 óra volt amíg megcsinálták.
Nagyon kezd felidegesíteni.
- 2 óra? Az komoly. De ezt a ruhát szerintem 10 másodperc alatt le tudnám venni rólad –és villámgyorsan lehúzta a ruhám egyik pántját. Nem vagyok egy szerencsétlenke, de erre nem számítottam.
- Te tiszta hülye vagy?
- Fogalmad sincs ki vagyok. Ugye?
- Nem is érdekel. Megmondtam, hogy húzd el innen a csíkot!
- Nem értem miért vagy ilyen undok. Tök jól elszórakozhatnánk.
- Akkor majd én megyek –elkezdtem felkászálódni az ülő helyzetemből.
- Most komolyan itt akarsz hagyni csak így? –ő is felállt.
- Nem csak akarlak, foglak is, csak figyelj. Utálom az ilyen beképzelt kis alakokat mint te!
És indultam is el, de hirtelen megfogta a karomat.
- Ez fáj! Bolond vagy?
- Nem mész te sehova –oké, most egy kicsit beparáztam, csak most jutott eszembe, hogy teljesen egyedül vagyunk.
- Engedj el, ez már zaklatásnak minősül!
- Te aztán tudod, mivel lehet felhúzni 1 pasit.
Erre nem is válaszolok, ez be van kattanva. Elkezdett magához húzni.
- Most nagyon mellé fogtál te sz*emét!
Nem tudom hogy, de hirtelen Kimi tűnt fel a semmiből és nekiesett. Először nem is akartam leszedni róla, de eszembe jutott, nem lenne nyerő, ha emiatt Kiminek bármilyen problémája lenne. Mielőtt még 1újabbat behúzhatott volna annak a kö*csögnek megfogtam a vállát:
- Hagyd, nem ér annyit. Inkább menjünk haza jó?
Rám nézett, látom rajta hezitál, de végül abbahagyta.
- Takarodj innen.
A csávó felpattant és elindult, persze volt annyira bátor, hogy az ajtóból még visszaszólt, hogy ezt még nagyon meg fogjuk bánni.
- Egyben vagy?
- Aha.
Nem akarom kimutatni, mennyire megijedtem. Tök égő az egész.
- Nem úgy nézel ki. Normális ha megijedtél. Gyere, ülj le.
Pont oda ült, ahol pár perccel ezelőtt még én voltam. Centire pontosan oda. Leültem hozzá, de nem túl közel. Láttam a szemében hogy ez zavarja. mióta a parkban olyan közel kerültünk egymáshoz. Azt hiszem sokkal több mindent enged látni magából, és ez olyan jó. azt hiszem kezd megbízni bennem.
- Faith tudom, hogy nem ez a legjobb alkalom, de muszáj megtudnom valamit. Miért hagytál ott amikor táncoltunk? Nem esett jól amit csináltam? Szólhattál volna - szomorúnak tűnt. azt hiszem őszintén zavarja. De erre most mit mondhatnék? Ez a 100pontos kérdés. Félek, hogy csak kihasználsz? Össze vagyok zavarodva. Ááá, tényleg nem tudom mit mondjak
- Jó, akkor ne mondj semmit csak hallgass végig. Amit ott mondtam a fogadáson, hogy minden érdekel ami veled kapcsolatos azt komolyan gondoltam. Most is komolyan gondolom. Érdekelsz, nagyon. Szeretnék veled lenni, szeretném megfogni a kezed és szeretnélek megcsókolni akkor amikor csak akarlak. De te nem hagyod. Egyszerűen nem értelek. Amikor tök jól megvagyunk és azt hiszem, hogy minden rendben akkor mindig visszahátrálsz. Nagy nehezen kiharcolok egy lépést előre de te meg 2-t mész vissza. Tudni szeretném miért? Azt akarom, megértsd, nem akarlak bántani, egyszerűen csak megszeretnélek ismerni és azt akarom, hagyd hogy törődjek veled, hogy bebizonyíthassam mennyire komolyan gondolom. Érted?
Úh, meg se tudok szólalni. Nem érdekel, mit mond Jeremy vagy bárki más. Hiszek neki. Hinni akarok.
- Jól van. Értem.
Felállt és elindult. Héj, most hova megy?
- Várj, én is ezt akarom!
- Igazán? Csak úgy csillogott a szeme.
- Aha, igazán –és hogy tudassam vele komolyan gondolom megfogtam a kezét.
- Scott kisasszony, csak nem kikezd velem? –kérdezte mosolyogva.
- Hát, megfordult a fejemben –és teljesen hozzásimultam. Vette a lapot és közeledni kezdett, alig várom, hogy megcsókoljon. De megállt.
- Most megint mire várunk? –elég nehezen tudtam kipréselni magamból ezeket a szavakat.
- Gondoltam adok esélyt mindenkinek, hogy félbeszakítson.
- Hogy mi? –most szórakozik velem?
- Tudod, hátha ide téved Ron –és adott egy puszit az arcom egyik felére- Norbert –most a másikra- vagy bárki, hogy vigyázzunk a gyerekére.
Nem bírtam tovább, megcsókoltam. Az ajkai puhák voltak és őrjítően csókolt. Gyengéd volt és mégis éreztem, ahogy feltámad bennem a vágy. Bárcsak örökké így maradhatnánk. Mintha ezt már egyszer kívántam volna ma este. Nem tudom meddig csókolóztunk, de mikor végleg szétváltak az ajkaink azt vettem észre, hogy körülöttünk mindenhol emberek vannak. Kérdőn néztem rá.
- Ja, elfelejtettem mondani, a buli végefelé mindenki feljön ide a medencéhez és iszonyat nagy orgiák szoktak lenni –olyan csúnyán néztem rá, hogy elakadt a mondanivalójában-állitólag, úgy hallottam.
- Szóval csak hallottad?
- Persze, de akár ki is próbálhatnánk!
- Késő van, mennünk kell.
- Igazad van.
De mielőtt még elindultunk előtte még hosszan szenvedélyesen megcsókolt. Nem akarom, hogy mást is így csókoljon rajtam kívül. És nem fogom hagyni, hogy bárki is megpróbáljon szétválasztani minket. Ezt most nem fogom elrontani.