Úristen ekkora cikit. Mondjuk hála a jó égnek Kimi miatt nem láthatnak belőlem túl sokat. Ő volt az is aki először megszólalt:
- Esetleg kimennétek vagy maradtok és nézelődtök még 1 kicsit?
- 2 percet kaptok hogy felöltözzetek, kettőt! –mondta Dennis és ezzel átmentek a nappaliba.
- Te most mit csinálsz? - komolyan mondom, nem tudok kiigazodni ezen az emberen.
- Figyeld meg –mondta miközben lehúzta a melltartóm pántját- ha még kb 10 percig nem megyünk ki elmennek.
- Aha. Még 1 perc és leszedik a fejünket. Az enyémet tuti –amilyen gyorsan csak tudtam, ami nem volt egyszerű művelet, tekintve, hogy ő felségének még mindig nem akaródzott mozdulnia. Tessék, kész is vagyok.
- Most mért nézel így?
- Mert nem tudom elhinni, hogy nem voltál képes bezárni azt a rohadt ajtót –és még csak nem is kiabálhatok, pedig felment ám a pumpám rendesen- Van halvány fogalmad arról milyen kínosan érzem magam?
Közben ledobta a törcsijét és felvett a boxerét. Automatikusan elfordultam.
- Ezt nem hiszem el! Az előbbiek után te most tényleg elfordultál? –kérdezte már félig felöltözve- Haláli vagy!
Miközben ezt mondta az orrát hozzáérintette az enyémhez az enyémhez és adott 1 puszit a számra.
- Tudom, hogy ez neked kínos és nagyon sajnálom. Tényleg. Ne haragudj, hülye voltam.
- Hát az –és megöleltem.
- Ugye később folytatjuk azt ami most félbemaradt?
- Esetleg –feleltem vigyorogva.
- Esetleg? –és elkezdett csikizni, aminek az lett a vége hogy hangosan felnevettem.
Rögtön befogta a számat a kezével.
- Azt hiszem muszáj valamit tennem, hogy csöndben maradj. Van valami javaslatod? –és már kaptam is az újabb csókot.
- remélem most már ruhában vagytok ilyen vidámak –kiabált be Ron- Még 5 másodpercetek van és utána bemegyek.
Bejön és mit csinál? De megnézném mit alkotna.
- Mi lenne ha lemennénk és ennénk valamit? –hallottam Rami hangját. Tök ari hogy próbálja menteni a menthetőt. Kimi ezek után jobbnak látta ha teljesen felöltözik.
- Mehetsz, mindjárt megyek.
- Nem merek egyedül kimenni.
Erre még jobban elkezdett vigyorogni. Én meg hozzávágtam az első dolgot ami a kezem ügyébe akadt. Történetesen 1 párna volt az.
- Na gyere.
Megfogta a kezem és mentem utána. A nappaliban leültünk a díványra. Szorosan egymás mellé. Fel se mertem nézni. Aztán rávettem magam, egész nap még sem bámulhatom a földet. Az első akivel szembe találtam magam Rami volt: fülig ért a szája. Ettől kicsit bátrabb lettem: ránéztem Norbertékre. Jobb lett volna ha nem teszem. Tiszta idegek voltak.
- Most, hogy így együtt vagyunk –kezdett bele Ron- ismertetem a mai nap menetét. Először is……
Kimi tök aranyosan simizte a kezem, persze csak sunyiban. Ránéztem, most vettem csak észre, hogy a nagy igyekezetben fordítva vette fel a felsőjét. Ő is engem nézett. Imádom a kék szemét. Annyira gyönyörűek. A következő pillanatban megpuszilta a vállam, Úgy érzem magam, mint régen a gimiben. Csak most Ron a tanár bácsi El sem tudom képzelni milyen prédikációt kaptunk volna ha látja. Még jó hogy a máglyán való égetés már kiment a divatból. A fő gáz: ez az ártatlan puszi rögtön emlékeztette a testem az előbb történtekre.
- Faith! Mit szólsz hozzá?
- Jó, persze –fogalmam sincs mit kérdezett, de nem is nagyon érdekel.
- Jobb ha most tisztázunk valami. Nem azért fizetlek, hogy a legjobb pilótámmal hemperegj. Tudtommal. Vagy tévedek?
Falfehér lettem. Azért ez 1 kicsit durva volt.
- Mégis mi a fenét –kezdett bele Kimi
- Rómeó most nem téged kérdeztelek. Veled később beszélgetünk. Tévedek Faith?
- Nem –olyat tudnék visszaszólni. De nem lehet. Akármi is van köztem és a pilótája között, mégis ő a nagyfőnök. Azt meg végképp nem akarom, hogy a kis egoistámat is fárassza ezzel. Ne felejtsem el később jól képen törölni Jeremyt azért amiért ilyen látványosan élvezi, hogy engem aláznak.
- Helyes! Én is valahogy így gondoltam. Akkor most haza is mehetnél a többi cuccodért. Majd Jeremy elvisz.
Na puff! Ilyen nincs. Ha csak 1 percet is vele kell lennem tuti nem éli meg az éjfélt.
- De most? És az edzés?
- Nem dől össze a világ ha lemaradsz az elejéről.
- De Jeremynek biztos van jobb dolga minthogy engem fuvarozzon –ajánlom neki hogy legyen vagy ha nincs gyorsan találjon.
- Nincs és ezzel lezártnak tekintem a témát.
- Rendben –gyorsan nyomtam 1 puszit kedvenc versenyzőm arcára és már mentem is.
Teljes csendben mentünk a lifthez. Beszálltunk és Mr Nagyon Utállak megnyomta a garázsszinthez tartozó gombot. De jó, úgy látszik csak ketten leszünk  De legalább nem szól hozzám Átfutott az agyamon a tegnap este meg a ma reggel. Nem tudom elhinni, hogy Kimi a barátom. Tök fura ezt még igy magamban is kimondani. Tök nyilt voltam vele, tudja milyen vagyok és igy is elfogad. Csak ne lennék ilyen fáradt és ásitottam egy jó nagyot.
- Biztos hosszú éjszakád volt.
De jó, gondolhattam volna, hogy nem úszom meg.
- Semmi közöd hozzá, milyen éjszakám volt.
-De harapós ma valaki. Sajnálom, hogy elrontották a reggeli programod.
- Befejeznéd végre? Mi a fene bajod van? Fáj ha más jól érzi magát? Tudod mit gondolok?
- Úristen! Megosztod a gondolataidat egy ilyen kis senki vel mint én?
- Akkor is elmondom! Szerintem te Féltékeny vagy Kimire.
- Ne reménykedj, nem vagy az esetem –és míg ezt mondta úgy végignézett, hogy megint kedvet kaptam ahhoz, hogy a szájába lépjek.
- Nem úgy gondoltam –tessék, én is tudok ám fejeket vágni –ez meg se fordult a fejemben. Úgy gondoltam irigyled a sikereit.
- Sok álmatlan estéd ráment, hogy kiagyald ezt? –közben már a garázsban gyalogoltunk- Én a helyedben inkább azon járatnám a fejem a szabadidőmben, mi lesz akkor ha vége lesz a nagyon komoly kapcsolatodnak. Bár van még 2 napod. Azalatt még te is ki tudsz találni valamit ha nagyon megerőlteted magad.
Na, erre megálltam. Elegem van ebből az emberből.
- Mi a baj hercegnő? Már a kocsig sem hajlandó eljönni? Óhajtja, hogy ide hozzam?
- Mi a franc bajod van velem? Nem emlékszem, hogy ártottam neked valamit! –már kiabáltam. Meg is lepődött elég rendesen.
- Ne csináljjelenetet. Szállj be!
- Nem! Nem te fogod megmondani mit csináljak!
- Nem is én mondom. Ron mondta.
- Nem érdekel! Én nem megyek veled sehova az fix. –ezzel otthagytam.
Nagy lány vagyok, megoldom. Nem fogom egész úton a hülyeségeit hallgatni. Basszus, kicsit nagy ez a garázs. Merre is van a kijárat?
- Szia!
- Nico, a frászt hoztad rám!
- Bocsi, nem akartam.
- Mi jót csinálsz?
- Megyek kociskázni. Full friss. 1 hete vettem. Milyen?
1 kék Cabrio volt, természetesen a legújabb. És azok a disztárcsák!
-Gyönyörű.
- Ne legyél ilyen gyerekes. Gyerünk, szállj be, még ma szeretnék odaérni ha lehet. Á, hello Nico.
- Süket vagy? Megmondtam: nincs az a pénz, hogy én most vagy máskor beüljek melléd.
- És akkor most mégis hogy akarsz oda jutni? –már ő is tiszta ideg. Nem baj, megérdemli.
- Nem a világvégén lakom, megoldom.
- Szabad vagyok, szivesen elviszlek ha gondolod. –ajánlotta fel Nico.
-Látod? –néztem Jeremyre- Ennyi volt.
- Rendben. Csodás. Ezt te fogod Ronnak beadni. Sziazstok.
Majd leparkolt és sietősen távozott.
- Tuti szalad Ronhoz beárul.
- Na megyünk?


- Rami magunkra hagynál kicsit?
- Persze Ron. A videójáték?
- A hálóban.
- Köszi tesó. Már nem is zavarok tovább.
- Nem gondolod, hogytartozol legalább bocsánatkéréssel? –fordult oda Ron Kimihez.
- Nem. Nem csináltam semmit. Élem az életem.
- De már megint hogy? Nem tudtál volna 1 másik lányt választani?
- Nem. Amúgy a Ferrarit egyáltalán nem érdekli ki a barátnőm. –mondta nyugodtan és határozottan, közben végig Dennis szemébe nézett- Meg vagy elégedve a pályán nyújtott teljesitményemmel?
- Persze –jött zavarba a nagyfőnök- és igazad van, jogod van ahhoz, hogy azt csinálj amit akarsz.
- Én is valahogy igy gondoltam.
A beállt fagyos csendet Jeremy érkezése törte meg.
- Mit hagytál itt? –kérdezte Ron.
- Semmit.
- Akkor meg minek jöttél vissza?
- Hát, Faith kijelentette: nem hajlandó velem menni.
- Hogy mi? –kerekedett ki a csapatfőnök szene.
- Én mondtam, hogy sok bajunk lesz még vele- szólalt meg először Norbert.
- Ha én azt mondom hogymegy, akkor megy. És ha azt mondom veled, akkor veled. Hol van? Azonnal beszélni akarok vele!
- Az nem fog menni.
- Miért? Talán azt is közölte a kisasszony, hogy velem meg beszélni nem hajlandó?
- Nem, azt még nem, de már elment, Rosberggel.