- Szia. Na, gyors voltam? –léptem be a szobámba.
- Ez több volt mint 1 perc –mondta nem túl kedvesen.
Ott ült az íróasztalnál és még csak rám sem nézett. Tudtam, annyira éreztem, hogy bevágja a durcát. Lottóznom kéne.
- Akkor is gyors voltam.
Oda sétáltam és az ölébe ültem és kapott 1 puszit.
- Azt hiszed ezzel most le van tudva? –még mindig morci volt.
- Te tudod –és fel akartam állni.
- Meg sem próbálsz kiengesztelni valahogy? –és visszahúzott. Ez az én Kimim, mindjárt más. Amikor mosolyog olyan mint 1 kamasz fiú. Nem néz ki 27-nek.
- Nincs ötletem mivel tudnálak. –ragadós a mosolya.
- Nekem éppenséggel lenne –és megcsókolt –Ez tartotta bennem egész nap a lelket.
- Mi is? –imádom húzni az agyát.
- Tudtam, hogy délután végre kettesben lehetünk.
Szegénykém, jobb ha szólok, hogy bilibe lóg a keze. Felálltam és előkotortam a táskámból a Rontól kapott olvasmányom.
- Szívem, ez a ma délutáni programom –tettem le elé.
- Ugye azt akartad mondani, hogy a holnapi.
- Nem. A mai. Én sem egészen ezt terveztem. Hidd el.
- És muszáj most rögtön elkezdened?
- Ja. Különben Ron megnyúz. Estére az egészet be kell vágnom. Ha elszúrom repülök.
- Van 1 ötletem.
- Inkább nem akarom tudni –eskü, már belelátok a fejébe.
- Meg kellene fontolnod a főnök ajánlatát.
- Melyiket is?
- Az lenne a munkád hogy velem legyél. Tudod, reggel mondta.
- Te tiszta bolond vagy-de én sem bírtam ki nevetés nélkül.
- Megyek –mondtam mert kopogtak.
- Várj, ez az enyém –és már rohant is.
Na szép, az én szobám és hozzá jönnek. Nem láttam ki az, mert amikor kinyitotta az ajtót gyorsan kiment és be is csukta. Mikor visszajött valami volt a kezében a háta mögött.
- Meglepi –mondta.
- Csak nem virág, tudod én nem igazán –nem, ez más, érzem –pizza!
- Az.
- Ez a kedvencem –állapítottam meg amikor kinyitottam a dobozt: sonkás –Honnan tudtad?
- Zsanitól.
- Imádlak!
- Miért érzem úgy, hogy1 virággal nem értem volna el ilyen hatást?
- A tiéd milyen?
- Tenger gyümölcsei.
Azt nem szeretem, de mindenben nem egyezhet az ízlésünk. Asztal híján letelepedtünk a földre.
- És még kést és villát is hoztál. Klassz. - újabb kopogás –Rendeltél még valamit?
- Nem. Eskü.
- Kár. Gyere –mondtam jó hangosan.
- Hi. Kimit keresem. Zavarok? –jött be Rami - Úúú, kaja.
És mire észbe kaptam már le is telepedett hozzánk.
- Nyugodtan vegyél –szólt Kimi mikor Rami szó nélkül elvett tőle 1 szeletet.
- Héj, ez az enyém! Vegyél tőle, ő az öcséd, az tartozik hozzád.
- Ez igaz, de mégsem teljesen így van –és már tőlem is lenyúlt egyet- mivel te már hozzátartozol: a te pizzád az övé is, szóval az enyém is.
Annyira jó volt ezt hallani. Már szerinte is hozzá tartozom. Tuti jó piros lettem. Eddig is bírtam őt, de ezzel most végleg belopta magát a szívembe.
- Azért jöttél, mert megérezted az illatot?
- Ja, nem. Anyu mondta, szóljak, hívd fel.
- De engem nem is hívott.
- De igen, csak nem vetted fel.
- Tényleg. Először ledobtam a cuccom a szobámba és a táskámba maradt a telefonom.
Közben megbirkóztunk a pizzával.
- Akkor én megyek –állt fel Rami.
- Várj, én is megyek. Telefonálok és jövök is.
Addig is belekezdek. Fogtam magam és kényelembe helyezkedte az ágyon. Na jó, ez túlzás. Nem érezhetem magam túl kényelmesen, mert akkor rögtön bealszom. Marad a törökülés.
Szépen magam elé pakoltam az aktákat. Az első a McLarenről szólt: beruházók, szponzorok, vezetők, számok, adatok. Hogy a fenébe fog ez bennem ennyi minden megmaradni? Oké, imádom ezt a sportot, de nem azt a száraz izét. Valahogy muszáj, nincs mese.
- Bocsi. Anyám kicsit sokat tud beszélni –dobta le magát mellém Kimi. A hátam mögé ült, átkarolt és a vállamra tette a fejét.
- Nem is hallottam, hogy bejöttél. A kopogást ki is hagytad mi?
Legalább visszajött a jókedvem amint megláttam.
- Miért? Nekem még kopognom kell? Nyugi, nem várok választ, csak foglalkozz nyugodtan a papírjaiddal.
- És te addig mit csinálsz?
- El leszek. Ne aggódj. Majd nézlek.
- És mit akart a mamád?
- Látta rólunk a cikkeket és tudni akarta mi igaz belőlük. Én meg elmondtam és szeretne megismerni. Szóval a nagyon romantikus nyaralásunk előtt beiktathatnánk pár ismerkedős napot Finnországban.
- Felőlem jó. De mi van ha utálni fog?
- Ugyan. Miért utálna? Téged nem lehet utálni.
- De igen. Jeremy is utál.
- Jó, hogy felhoztad, rá is akartam kérdezni. Mi ez az egész?
- Összevesztünk.
- Aha. És min?
- Mindig belém köt. És piszkál mindenféle hülyeséggel. Veled is.
Mégse mondhatom meg neki miket mond róla.
- Az nem lehet, ő a barátom.
Ha az lenne, akkor talán nem így beszélne rólad, de mindegy.
- Most arra akarsz kilyukadni, hogy hazudok? –oké, 1 másodperc alatt tiszta ideg lettem. Gratula.
- Dehogyis. Csak félreérthettél valamit. Előfordul az ilyen.
- Félreértettem valamit? - már kiabáltam de rendesen- Nem volt mit félreértenem!
- De édes, gondold végig higgadtan. Mondom higgadtan. Nem logikus, hogy bármi olyat mondjon rólam vagy rólad. –de jó neki, hogy nyugodt maradt.
- Utál és ennyi! Nem kell ehhez logika! Ha levennéd a rózsaszín szemüveged te is látnád! És ne kezdj el nyugtatgatni!
- Oké, akkor maradj nyugodtan idegbeteg, de én biztos vagyok benne, hogy nem utál. Mi lenne ha leülnénk és tisztáznátok a dolgokat?
- Nincs mit tisztázni. És nem. Majd ha bocsánatot kér, akkor talán megfontolom a dolgot!
- De…
- Megmondtam nem. És ha továbbra is ezzel akarsz nyaggatni inkább menj el –ezt nem akartam ennyire nyersen, de elegem van, nehogy már még én legyek a főgonosz.
Milyen csend lett. Nem baj, legalább nyugodtan tudom folytatni. Ebből ennyi elég, ugorjunk át a másikra. A másik a gazdag pasiról szól, a neve: Vallay Zsolt. Y-nal a végén, tuti sznob a pasas.
- Ez a csávó tényleg iszonyat gazdag.
- Mesélj, mije van?
- Hajóvállalatok, kikötők, éttermek, szállodák, olajcégek, autógyár, kisebb szigetek és még sorolhatnám jó sokáig. Értem már miért olyan fontos Ronnak.
- Aha, ez tényleg jó sok minden –és megint átölelt.
- Figyi, én tényleg örülök, hogy itt vagy, de nem szeretném, hogy elvond a figyelmemet.
- Vettem, többet hozzád sem érek.
Na, azt megnézem, de tényleg betartotta a szavát: elengedett és arrébb ment.
Szóval, az ürgének 2 fia van: Bálint és Attila. Élt már: Németországban, Olaszban és
- Most mit sóhajtozol akkorákat? –komolyan, mintha valami hatalmas nagy világfájdalma lenne.
- Semmi, ne is figyelj rám.
- Olyan vagy, mint 1 kisgyerek. Nem tudnád magad lekötni 1 kis időre?
- Elvagyok. Mondtam. Ha azt akarod hogy elmenjek szólj.
- Dehogyis, nem úgy gondoltam, szeretem ha a közelemben vagy. Van 1 ötletem –előkotortam az mp3-m és a kezébe nyomtam- tessék, ezzel el leszel úgy 2 órát, remélem addigra én is kész leszek.
Ez hatásos. Most lesz 1 kis nyugtom. Hol is tartottam? Tuti, hogy a muksó valami piszkos üzletből gazdagodott meg: a szülei szegények voltak, se örökség, se semmi. Ennyi pénzt rendes munkával nem nagyon szerezhetett. Tehát, maradt: maffia, drogcsempészet, lányok futtatása. A fene, megint meglódult a fantáziám. Már csak pár oldal van.
Végre! Végeztem! Okés, csaltam, pár oldalt kihagytam. Mennyi az idő? 18:00. Szép, Ezek szerint Kimi már 2 órája csendben van. Nem, alszik. Nyitott szájjal! De édes! Irtó cuki.
Ez azt jelenti, 1 órát simán alhatok én is. Gyorsan behúztam a sötétítőket, előszedtem a takarót, aztán hozzábújtam Kimihez, megfogtam a kezét, de óvatosan, nehogy felébredjen. 5 perc múlva már én is aludtam.