- Szívem, ébresztő.
- Ezt nehogy abbahagyd –mondtam még félig aludva, mert úgy ébresztgetett, hogy cirógatta az arcom.
- Fel kéne kelni.
- Még 5 percet hagy –ki sem nyitottam a szemem.
- Kapsz 5 percet, de nem többet. Addig én is megyek és átöltözöm, de mire visszajövök addigra legyél kész.
- Persze. Menj csak.
5 perc. Most van 19:10. Mikor legközelebb kinyitottam a szemem már 19:20 volt. 8ra megyünk, 10 perc alatt ott vagyunk, 5 perc alatt felöltözöm. Tehát van még 25 percem. Sosem voltam 1 matekzseni, de azért ennyi még megy.
Na, valaki veszi el a takaróm. Oké, akkor most kinyitom a szemem.
- Ne már, fázom.
- Azt hittem már rég kész vagy. Ott várlak, te meg még itt alszol –mondta Kimi úgy mintha mérges lenne, de úgyis tudom, hogy nem az.
- Jól van.
El is jutottam odáig, hogy felüljek, de rögtön meg is állapítottam: fekve sokkal jobb.
- Édes, minél hamarabb elindulunk, annál hamarabb hazaérünk.
- Nem mondod? –én arra szavazok, el se menjünk.
- Arra kényszerítesz, olyat csináljak amit nem akartam –lemaradtam –még –és elővett 1 dobozt- Ez a tiéd. Már ha 2 percen belül menetkész leszel.
Kicsi fekete doboz. Mi lehet benne?
- Meggyőztél.
Mit vegyek fel?
- Mi van rajtad? –kiabáltam ki a fürdőből, miközben mostam az arcom.
- Nem hiszem, hogy erre most van időnk.
- Csak mond, letelik miattad az időm!
- Miattam? Nem tudom, ki nem tudott kikászálódni az ágyból. Amúgy fekete póló+ fekete farmer.
Kirohantam a cuccomért: fekete szoknya + elegáns piros feszülős felső. Enyhe smink. Haj? Felét feltűzöm. Ennyi. Remélem elég komolynak tűnök.
- Na?
- Hú, dögös.
- Ezalatt azt érted, hogy elegáns és komoly. Ugye?
- Olyasmi.
- Olyasmi? Ne csináld!
- Eddig azt hittem az érveiddel akarod meggyőzni, de már nem vagyok ebben olyan biztos.
- A lényeg a végeredmény és nem az eszköz.
Hol a dobozom?
- Tessék. Ez a tiéd. –és odaadta- Igazából csak az este végén akartam átadni.
Tényleg az enyém. Óvatosan kinyitottam. Egy karkötő volt benne. Kicsi virágokkal rajta: a virágok szirmai rózsaszínek kövekből voltak, a virágok közepe fehér, mint az ékszer többi része. Tök aprók a virágok, aprólékos kidolgozás. Olyan mintha fehérarany lenne, de nem bizti. Totál csillog az egész, annyira szép.
- Ezt nem fogadhatom el, biztos 1 vagyon volt.
- Az én pénzem. Arra költöm, amire akarom. Pontosabban azokra akiket sze, szóval akik fontosak nekem. És nem lehet visszavinni. Nem tetszik?
- De, túlságosan is. Nagyon-nagyon szép. De tényleg.
- Akkor segíthetek?
Tök ügyesen fel is rakta a csuklómra. Most az ugrott be, amikor a nyakláncomat segített bekapcsolni. Hát igen, akkor nem gondoltam volna, hogy egyszer idáig jutunk. Istenien nézett ki a kezemen.
- Nem is kerülhetett volna jobb helyre. Szerinted?
Ez a mosoly. Hogy tud valaki ilyen édesen mosolyogni? Azt is elfelejtem ilyenkor, hol vagyok.
- Nagyon örülök, komolyan. Azt se tudom mit mondjak.
- Nem kell semmit sem mondanod. Rád van írva. Mit szólnál egy öleléshez?
Megöleltem, jó szorosan. De közben le sem tudtam venni a szemem az ajándékomról. Annyira illik hozzám.
- Most már sosem engedsz el? - kérdezte.
- Nem. Egyenlőre nincs tervbe véve. És miért kaptam?
- Hogy- hogy miért? Ma vagyunk 1 naposak!
- Ezek után nem tudom mit fogsz kitalálni az 1 éves évfordulónkra majd!
- Arra is van már ötletem.
- Igen?
- Aha. Mondjuk elviszlek valami nagyon romantikus helyre, mondjuk egy étterembe, de nem , inkább máshova, az étterem olyan szokványos. Valami különleges helyre és letérdelve megkérem a kezed. Felülmúlná a mostanit?
Meg se tudok szólalni. És ezt nem csak viccből mondta. Tök komolyan. El ne kezdjenek potyogni a könnyeim.
- Szerinted?
- Remélem.
- Franc, elkésünk.
19:45 volt. Oké, rohanás ezerrel. A kocsiban is végig az ajándékomat néztem. De még mindig fáradt vagyok.
- Amúgy a Ferrari szerződést ajánlott. Vélemény?
Az állam leesett. Rövid mondat, de milyen információ értéke van.
- Ez aztán a hír. És most akkor mi lesz?
- Nem tudom. Egyfelől szeretem a csapatot, már 5 éve velük vagyok, Ront és Norbertet is kedvelem. A pályafutásom eleje óta segítenek. És jól áll a szürke.
- De?
- De nem azért vagyok itt, hogy beérjem 4., 5. A legjobb esetben pedig a dobogó alsó fokaival. 1 normális kocsit nem tudnak már 2 éve összerakni. Azt hittem a tavalyinál nem lehet rosszabbat csinálni: vagy nyertem vagy kiestem /lényegében /, de ha nem adta meg magát a motor akkor legalább gyors voltam. Most meg? Oké, hogy nem áll meg alattam olyan gyakran a motor, de sehol nem vagyok.
- Megértelek. Nehéz lehet beülni úgy az autóba, hogy tudod hiába hozod ki magadból a maximumot vagy még többet, akkor sem nyerhetsz.
- Ez az. Ha én hibáznék, akkor jó, de sajnos nem rajtam múlik. És ez így nagyon rossz. Néha órákon át kell győzködnöm magam, hogy beüljek. Mit gondolsz?
- Neked kell tudnod. Úgyis érzed belül mit akarsz igazából.
- Most aztán sokat segítettél.
- Tudok ám bölcsességeket is, ha azt szeretnél: „Nem a képességeinkben, hanem a döntéseinkben nyilvánul meg, kik is vagyunk valójában.” De most komolyan: mindegy, hogy döntesz, a te döntésed lesz. És jó lesz. És a piros is jól fog állni.
- Akkor megnyugodtam.
Közben megérkeztünk, de nincs most ehhez semmi kedvem. Aludni akarok. Nincs energiám jópofizni. Ráadásul már izgulok is. Ebből katasztrófa lesz. Érzem.
Pontban 8kor léptünk be az étterembe. Itt még nem voltam. De furi: itt nem nagyon foglalkoznak Kimivel. Páran megnézik őt, de semmi különös. Hapsikám már ott van az asztalnál. Már áll is fel, hogy üdvözöljön minket. Az 50es éveiben jár, festett fekete haja van és jó az illata. Kölcsönös bemutatkozások. Úgy emlékeztet valakire. De kire?
- Hozhatok valamit? –kérdezte a pincér.
Vörösbort kértem. Szegény Kimimnek maradt az üdítő, mert még vezet. A meggyőzendő alanyom pedig whiskyt kért.
- Várunk még valakit? –kérdeztem, mert nem tudott nem feltűnni, hogy egyfolytában az óráját nézi.
- Igen, az egyik fiamat. Nem szokott késni, biztos mindjárt itt lesz. Elnézést kérek helyette is.
- Semmi probléma, mi sem voltunk túl pontosak –mondta a kedvenc pilótám.
- Gratulálok az edzésen elért eredményhez. Az időmérőn is ilyen eredményre számíthatunk?
- Köszönöm. Nagyon remélem, rajtam nem fog múlni.
- Nagy probléma ha tegezlek titeket? Annyira fiatalok vagytok.
- Persze.
- Megkérdezhetem hány éves vagy? –fordult hozzám.
- 20.
- Hozzám képest tényleg szemtelenül fiatal vagy. Kár –mondta nevetve- majdnem annyi vagy, mint a kisebb fiam. Ő 22.
Nem is rossz fej az öreg. Próbál poénkodni és kedves. Lehet, nem is lesz olyan nehéz dolgom.
- És mióta érdeklődik az f1 iránt?
- Kb20 éve. Nagy kedvencek: Senna, Hakkinen és most természetesen Kimi. El sem tudom hinni, hogy egy asztalnál ülök vele.
Olyan izgatott, mint 1 gyerek. Kimi meg rendesen zavarba jött. Hirtelen itt termett nálunk valaki.
- Bocsánat, hogy késtem –ismerős ez a hang- de dugóba kerültem. Vallay Bálint vagyok.
Nem érdekel a jövevény, Kimi az, aki lekötötte a figyelmemet. Annyira dühös. Miről maradtam le?
- Bálint, ő Faith Scott.
- Örvendek –és megfogta a kezem.
- Én is – most muszáj volt ránéznem. Anyám, tudtam, hogy ismerem ezt a hangot. Ezt nem hiszem el! Ez a bunkó medencés csávó! Ilyen nincs! Ezért volt ismerős az öreg muksó. Ez az este kudarc lesz. A fejemet rá.