- És mit akart a mérnököd? -kis témaváltás.
- Pár dolgot még ma este át kell beszélnünk.
- Nem ér rá holnap reggel?
- Nem. De van még 1 órám. Mi legyen addig.
- Nem megyünk le a partra?
- Amit csak akarsz. Csak tegyük le a kocsit.
Gyorsak voltunk, 10 perc múlva már a parton sétáltunk.
- Mi lenne ha leülnénk?
- Ennyire vagyunk edzettek?
- Igazából csak semmi kedvem rajongókba botlani.
Oké, ez tökéletes magyarázat. Leültünk, de totál kényelmetlen.
- Most mit csinálsz? –nézett rám kérdőn.
- Helyezkedem –végigfeküdtem a padon és az ölébe raktam a fejem. - mindjárt jobb.
- Be ne aludj itt nekem!
- Könnyű neked, átaludtad az egész délutánt.
- Irigykedsz mi?
- Igen. Meg ki is vagyok akadva. Egész nap azt a hülyeséget böngésztem. És volt értelme?! Persze hogy nem!
- Kicsim, ezen már felesleges rágódnod. Te megpróbáltad, mindent megtettél. Ez van. Bele kell törődni.
- Te bele törődnél? Nem tudom elfogadni, hogy pont 1 ilyen miatt fognak kirúgni! Nem megy és kész.
Ez nem hiszti. Ezt gondolom. Ááá, itt vagyok a föld legaribb pasijával és ilyen hüly*eségeken jár az agyam. Nem vagyok komplett.
- Nem is biztos, hogy ki leszel rúgva.
- Biztosra veheted.
- Szerintem meg ne kombinálj előre.
- Nézd, hullócsillag! –utoljára talán 10 éves koromban láttam. Nem is emlékszem, teljesült-e amit kértem - Kívánj valamit!
- Ne csináld! Te még hiszel az ilyen gyerekes dolgokban?
- Te tudod.
Oké, gyorsan, amíg még látom. Kívánság: ne rúgjanak ki. Egyszerű, világos, nem félreérthető. Szeretek itt lenni, imádom ezeket a kocsikat, meg az egészet. Szal ezt kívánom.
- Mit kívántál? - kíváncsiskodott Kimi.
- Titok. Ha elmondom nem teljesül.
- Ha holnap holtan találják Bobot, azt senki nem fogja lemosni rólad –vigyorgott.
- Miért nem szóltál előbb? Sajna erről már lecsúsztam.
- Nekem nem kell csillag, az én kívánságom anélkül is teljesül.
- De jó neked – csakhogy nekem már így se jó. Nem tudok magammal mit kezdeni. Akkor leszek megint egyben, ha végre alszom. 1 huzamban minimum 6 órát, amire az elmúlt napokban nem nagyon futotta. Felülök, hátha jobb. – Azt hogy csinálod?
- Várj, megmutatom.
Imádom, amikor megcsókol. Simán ellennék vele több órán át. El is telt 20 perc biztos, mire valamilyen szinten lekattantunk egymásról.
- Mit mosolyogsz? –kérdeztem.
- Eszembe jutott az első találkozásunk. –hát igen, azt én sem fogom elfelejteni- Nem gondoltam volna, hogy itt kötünk ki. Bár, már akkor is megjegyeztem magamban, hogy jól mutatnál az ágyamban.
- Haha. A hisztis és a hüly*e tyúk között volt időd ezt is megjegyezni? Ez a baj veletek pasikkal, azt hiszitek ti döntitek el, kit visztek az ágyatokba, pedig ez fordítva van. Mi már előbb eldöntjük, ti max kaptok 1 esélyt arra, hogy meghódítsatok minket.
- Vagyúgy. És, hogy döntesz? Kapok 1 esélyt tőled holnap este?
Húh, kicsit hirtelen..
- Mármint, ezt úgy érted, hogy.. –na, ezt a mondatot is jól összeraktam.
- Segítek. Te meg én kettesben, 1 romantikus este.
- De vasárnap nagydíj –most meg mit problémázok? Főleg a reggel után?
- Aha.
- És nálatok nincs olyan, mint a focistáknál, a futam előtt semmi szex?
- Nincs, próbálkoztak vele, de senki sem tartotta be, így rájöttek túl sok értelme nincs. Mi ez a sok ellenvetés? A végén még azt hiszem félsz tőlem.
Még jó, hogy ő ezt a gondolatot annyira viccesnek találja. Tényleg félek. Ő mégiscsak Kimi Raikkonen, annyi barátnője volt már, hogy 1 kisebb bolygón el sem férnének. Oké, nem játszom meg az első áldozós kislányt, nekem sem ez lesz az első, de ő annyira más. Már remeg is a gyomrom. Szuper.
- Mi ez a hosszú hallgatás?
- Már az estén jár az agyam –bújtam hozzá közelebb.
- Helyes  Honnan is veszed ezt az egész focis dolgot? Várj, százas volt 1 focista barátod. Hol játszott?
- Mi lenne ha kevesebbet beszélnél? Hm?
Ha ezt így folytatjuk, akkor a holnap estéből ma este lesz.
- Tetszik a témaváltós próbálkozásod. Meggyőző. Szóval?
- Szerintem csinálhatnánk sokkal jobb dolgokat, mint hogy az egyik volt barátomról beszéljünk –és elkezdtem puszilgatni a nyakát.
- Ezt nem is vitatom, de engem érdekel. Nem is tudok semmit a dolgaidról. Te legalább előrébb vagy, „hála” az újságoknak.
- Felesleges beszélni róla. Semmi izgi. Jobb ha hanyagoljuk az én múltamat is, meg a tiédet is.
- Mintha 1 kis neheztelés a hangodban. Mi bajod is van a múltammal?
- Ne vigyorogj! Igen is van. Soroljam? Nem is tudom kit fogdostak öregebbnél öregebb nyanyák tegnap is.
- Csak nem voltunk féltékenyek?
- Csak de. És szerintem ez nem annyira vicces! Pláne, hogy hagytad.
- Te tényleg féltékeny vagy.
- És akkor mi van? –tiszta ideg leszek ha eszembe jut.
- Mondtam már, hogy imádlak?
Miért hiszi azt, hogy 1 mosollyal meg 1 öleléssel mindent el lehet intézni? Na jó, talán. De csak most az egyszer !
Ez kész, mint a filmekben, most is a legjobb résznél zavar be a mobilja.
- Martin az. Mennem kell.
- Okés.
- Baj ha nem kisérlek fel?
- Nem, dehogy.
A hallban elbúcsúztunk, nem volt rövid menet, az is eltartott jó pár percig. De csak elindult Martinhoz. Nem tudom, hogy csinálom, de valakivel mindig összefutok a liftnél. Most is ott áll Christina, ezért inkább lépcsőzöm. Túl boldog vagyok, nem kell, hogy elrontsa.
De jó, itt az ágyam és ugyanolyan kényelmes mint eddig. Fürdés ráér, majd reggel fel kelek “korán”. Muszáj valakinek elmesélnem ezt az estét. Amilyen sz*arul kezdődött, olyan jó volt a vége. De kinek? Zsani leszedi a fejem habezavarok. Kati meg tök depis, nem robbanhatok be a nagy boldogság adagommal. Sms-m jött: Kimi: “Már hiányzol is.De holnap este már a karjaim között fogsz aludni. Jó éjt. Puszi.” Ok, mégiscsak kell az a zuhany.Nem szeretek zuhanyozni, sokkal szivesebben ázom órákon át a kádban. 5 perc alatt le is tudtam az egészet. Nem száritom mega hajam, majd megszárad magától. Hirtelen a semmiből beugrott, amit Kimi mondott, hogy nem tud semmit a múltamról. Jobb is. Remélem nem is fog.
Mégiscsak felhivok valakit. Angelikát. Ő a barátnőm volt, egészen addig, amig új életet kezdtem, amibe őmár nem fért bele. Nem is beszéltem vele már jó rég. Nem húzom túl sokáig az időt, mert meggondolom magam. Lehet már nem is ez a száma. De, kicsöng.
- Igen?
- Szia Angie! Faith vagyok.
Nagy csönd.
- Faith Scott?
- Aha –jaj, mégis minek hivtam fel? –hogy vagy?
- Jól, kösz. Nem is bezséltünk azóta, hogy… szóval 2 éve.
- Ööö, tudom. Esetleg összefuthatnánk valamikor.
- Jó. Majd csörögj rám.
És letette. Na, most aztán elkezdtek előjönni az emlékek. Nem foglalkozom velük, egyszerűen csak elalszom és kész. Valamit még kellett volna csinálnom. De mit? Utálom ezt az érzést, mikor tudom, hogy valamit elfelejtettem. Mindegy.
Jó párszor még elolvastam Kimi üzenetét. Csak a biztonság kedvéért, hogyszépeket álmodjak.


Végre, azt hittem Martin már sosem fejezi be. Mi ez? Nem emlékszem, hogy égve hagytam volna a villanyt. Fel se kapcsoltam. Minek? Csak délután voltam itt 1 percre, amig ledobtam a táskám. Á, van 1 tippem.
- Rami!
- Szió tesó!
- Te meg hogy a fenébe jöttél be?
- Hát, a nevemnek hatalma van –mondta nevetve.
- Amikor kicsik voltunk épp eleget voltunk 1 szobában. Mit is keresel itt?
- Van 1 őrült nő. Állítólag összegabalyodtunk tegnap a bulin.
Micsoda újdonság.
- Csak úgy megjegyzem csendben, nem csak 1 lánnyal gabalyodtál össze.
- Részletkérdés. Nem emlékszem az viszont tény, hogy mellette ébredtem ma. És most azt képzeli van közöttünk valami. Elképesztő! Honnan szedi?
- Aha. Ez még nem magyarázat arra, miért is vagy itt?
- Ott áll az ajtóm előtt. Már vagy 3 órája. Gondoltam kibérelem ma éjszakára a kanapéd. Persze csak ha nem túl nagy gond.
- Mintha lenne választásom.
- Jól látod.