Ez sokkoló! Na jó, 1 próba: becsukom a szemem és utána kinyitom, hátha akkor mást látok. Ez kiskoromba néha bejött. Most nem, még mindig ugyanaz. A barátom ül az egyik fotelben, felső nélkül, Christina meg lovagló ülésben rajta és azon versenyeznek, melyikük tudja hamarabb és mélyebbre ledugni a nyelvét a másik torkán. Gusztustalan!
- Szállj le róla! –tyű, ilyen is tud lenni a hangom?
Erre méltóztattak megszakítani az előbbi tevékenységüket és rám néztek.
- Ne is foglalkozz vele –mondta Kimi.
Kösz, ez irtó kedves!
- Hallottad ugye? –nézett rám az a pics*a- Légyszi csukd be az ajtót magad után.
Eddig is épp eléggé fel voltam húzva, de ezzel most betelt a pohár. Odamentem hozzájuk, megragadtam Christ és a hajánál fogva elkezdtem kivonszolni. Az édesem meg meg se mozdult. Ez a hajtépés nagyon megy ma nekem. Miután kidobtam őt becsuktam az ajtót, bezártam, a kulcsot pedig zsebre tettem.
Kimi csak nézett, egyikünk sem szólalt meg. Szívem szerint nekiesnék. Chris kívülről nekiesett az ajtónak. Ő sem gondolhatja komolyan, hogy beengedem.
- Esetleg beengednéd? Te meg közben el is húzhatsz –mondta totál semleges hangon.
- Esetleg nem. Én vagyok a barátnőd. Mi a jó büdös fr*anc volt ez az egész? –bárcsak ne néznél ilyen jól ki a felsőd nélkül. Héj, most ne ez járjon a fejemben.
- Felmelegítjük a kapcsolatunkat. Már egész jó úton voltunk, szeretném folytatni, úgyhogy itt nincs rád szükség. Ja és 1 apróság: nem vagy a barátnőm.
Faith, nyugi, csak arra megy, hogy felidegesítsen. Mellesleg kitűnően megy neki.
- Nem fogsz felhúzni –ültem le a mellette lévő fotelbe- most szépen megbeszéljük a dolgokat. – de felnőttes vagyok .
- Nem akarok veled beszélgetni és van nálad jobb programom is. –kezdett vigyorogni.
- Bocs, tényleg. Meg kell döntened Miss Ágybetétet!
- Látod, megy ez neked. –behalok, még mindig nem tudom levenni róla a szemem, pedig most közölte, hogy le fog feküdni azzal a r*ibivel.- És nem kell megjátszanod, hogy zavar. Semmi szükség rá.
- Nem játszom meg, zavar. Senki sem szívesen látja ha a barátja mással kavar. –most mindjárt jön a „de én nem vagyok a barátod”.
- Amióta bejöttél azt hallgatom: „a barátom”. Erre talán akkor kellett volna gondolnod, amikor mással hemperegtél! De gondolom elfelejtetted! –az utolsó szót olyan gúnnyal mondta, hogy nagyon- Tényleg, és jó volt? - Ezt megint olyan hanggal mondta, hogy eleredtek a könnyeim. – Könyörgöm kímélj meg ettől a sírós jelenettől.
- Azért sírok, mert nem hiszel nekem. Miért olyan nehéz elhinned, hogy kellesz nekem?
- Ha kellettem volna, akkor nem feküdtél volna le mással. De lehet, hogy régimódi vagyok és ez az új trend. Nem tudom, miért szórakoztál velem, de többet nem fogsz.
- Most tényleg ennyire utálsz?
- Igen. –ennél rosszabb nem lehet.
- Biztos ezt akarod? –megtöröltem az arcom, nem sírok többet. Legalábbis előtte nem.
- Ezt.
Tényleg utál. Látom a szemében.
- Jó, akkor ennyi. És ezek után hogy lesz? Nem szólunk a másikhoz és elkerüljük egymást? –érdekes lesz.
- Nekem van 1 ötletem. Inkább kérés. Vagy hívd aminek akarod.
- Mondd csak, remélem tudok benne segíteni.
Ezt komolyan is gondolom. Mostmár tök mindegy, legyen ahogy akarja.
- Szedd össze a holmidat és takarodj!
- Hogy mi?
- Menj el a csapattól! –ez meghü*lyült- Most mi van? Úgysem kell messzire cuccolnod! Melyik is Alonso szobája? Nem tudom, pedig itt van valahol a közelben. Te biztos tudod. És százas tud neked szerezni valami munkát is, ha már az ágyadban is volt.
- Fejezd be. –kiabáltam rá. Nem fog velem igy beszélni.
- Én undorodom az ilyen kis qrváktól mint te, de úgy látszik neki ez jön be. Tudom sajnálni, hogy van aki a rin*gyókra bukik.
Reflexből akkorát kevertem le neki.
- Ezt soha nem bocsátom meg neked!
- Fáj az igazság mi? - még van po*fája a szemembe nézni? A legszívesebben adnék neki még egyet, de nem éri meg. Már csak annyi az összvágyam, hogy kijussak innen. Persze remeg a kezem és még véletlenül sem találok bele a kulcslyukba.
- Tudod - hallottam megint Kimi hangját a hátam mögül. Közel volt, nagyon – azért gáz, hogy nekem nem voltál meg –kulcs a zárban –most ki fogok lógni a többiek közül.
Úgy csaptam be az ajtót, hogy majdnem kijött a helyéről. Chris még mindig ott állt, de Rami is itt van. Mindegy, végre egyedül a 4 fal között. Ledobtam magam az ágyra és elkezdett járni az agyam. Egyszerűen nem tudom felfogni az előbbieket. Nem megy.

-------------------------------------------------------------------------------------------
---------------------

- Bocs Chris, de beszédem van az öcsémmel –csukta be Rami az ajtót az orra előtt.
- Ne már Rami. Szegény lány előtt már másodszor csukják be az ajtót. Iszonyat napom volt, szeretnék lazítani 1 kicsit.
- Hogy mondhattál olyanokat annak a szegény lánynak? –esett neki Rami.
- Remélem a szegény lány alatt nem Faith - re gondolsz!
- De.
- Érdekes. Pár órája még te is egyetértettél velem. Mi ez a nagy változás? Talán veled is lefeküdt? Már meg se lepődnék.
- Elég a hüly*eségeidből! –csattant fel Rami.
- És egyáltalán honnan tudod, mit mondtam neki?
- Az egész hotel hallotta. Igen, de az akkor volt, azóta átgondoltam és beszéltem vele
- Ja beszéltél. Már igy nevezik?
- és szerintem tévedtünk. –fejezte be a mondatot.
- Te megbolondultál? –akadt ki ő is.
- Nem, csak mint mondtam gondolkodtam.
- Nem kéne gyakran - fűzte hozzá Kimi.
- Ennek igy nincs értelme. Miért járt volna egyszerre 2 pasival? Pláne veletek? Mindkettőtök életét több millióan figyelik, úgyis lebukott volna.
- Honnan tudjam? Nem látok bele abba a zavart fejébe! Amúgy meg lebukott. És én balfék még beakartam mutatni anyuéknak, meg -hirtelen felpattant.
- Hova mész?
- Valamit elfelejtettem- és már el is tűnt.

-------------------------------------------------------------------------------------------
---------------------

Valaki kopog. Biztos jön valaki, hogy elmondja milyen 1 utolsó szemét vagyok. Jó, ha ilyen kitartó akkor legyen, essünk túl rajta.
- Gyere be -hála mindennek nem Kimi állt az ajtóban.
- Szia. Szeretnék bocsánatot kérni -jött be Fernando -mindenért. Nem nézel ki túl jól.
- Nem is érzem magam túl jól.
- Mi újság? -ült le mellém.
- Szakítottunk.
- Sajnálom. Bocs.
-Ne viccelj semmi közöd az egészhez. És veled mizu? A múltkor nem voltál túl kedves.
- Azért is bocsi. Én se voltam jól. De nem akarlak ezzel untatni.
- Mondd nyugodtan, úgysem akarok Kimiről beszélni.
- Ahogy akarod. Rövid leszek: van 1 lány, aki nagyon tetszik, de észre sem akar venni. Pedig már beszélgettünk is meg ilyenek.
- Tényleg?
- Ja, azért is voltam olyan akkor.
- És milyen? -érdeklődtem.
- Szép, okos, nagyszájú. Olyan mint te. -megint kopogtak- Hagyd, majd én.
- Légyszi küldd el, bárki is az.
Nincs kedvem senkihez. Fernando kinyitotta az ajtót, de nem szólt semmit. Úgy fest valakivel muszáj lesz beszélnem.
- Biztos, hogy beszélni akarsz vele? -kérdezte, mert Kimi volt az ajtóban.
- Ja -arrébb ment, én meg hozzáfordultam. -Gondolom nem bocsánatot kérni jöttél.
- Egy ilyentől? Még csak az kéne! Csak a karkötőért jöttem.
El is felejtettem. Nem szívesen veszem le. Úgy szeretem.
- Tessék -adtam a kezébe.
- Kösz. Neked meg jó szórakozást. -ezzel elment.
- Nyugi, ez csak 1 karkötő. Mástól tuti kapsz szebbet.
- Persze, tudom. Ne haragudj, de szeretnék egyedül lenni.
- Jó, de később benézek.
- Aha.
Alig vártam, hogy elmenjen. Visszadőltem az ágyra és elkezdtem bőgni. Közben pedig próbáltam arra gondolni hogy ez tényleg "csak" 1 karkötő.