Szuper. Miért szúrok el mindig mindent? Bár, most ezt nem én szúrtam el. Tök nyolc, a végeredmény a fontos, az pedig egyértelműen az, hogy ennek ennyi. A legokosabb, amit tehetek ha lefekszem aludni. Pár napig fel se kéne kelni. Felhívtam a recepciót, hogy szerváljanak nekem valami altatót. Néhány perc múlva meg is jelent a szobalány. Hozott 1 szemet. Mit gondolt, mire megyek eggyel? Közölte, nem hoz többet, elég ütős az az egy is. Érdekes módon miután adtam neki 1 kis pénzt mindjárt azon a véleményen volt ő is, hogy igazam van. Hozott 1 egész dobozzal. 3 elég is lesz. Egyenlőre.


- Tudtam, hogy igazam van –tért vissza Kimi a bátyjához.
- Már megint miben?
- A kis ártatlan, szegény lánykád nem volt egyedül –kezdett bele a járkálásba- Találd ki, ki volt nála!
- Fogalmam sincs, de ne tartsd magadban.
- Fernando. Szóval ennyit az elméletedről.
- Jó, ha van 1 kis esze akkor nem is sir utánad.
- Kösz. Tessék, ezt add akinek akarod. –tette le az ékszert az asztalra.
- Volt szíved visszakérni? Mégis mit kezdjek vele?
- Jól van, akkor elteszem, csak jó lesz valakinek. Már van is 1 jelöltem.
- Remélem nem akarsz átmenni ovisba? Bár az inkább előrelépésnek számítana nálad.
- Miért iz*élgetsz folyamatosan?
- Mert h*ülyeséget csinálsz.
- Szerintem meg nem.
- Akkor miért járkálsz fel-alá?
- Csak. Nem szabad?
- Szia édesem –rontott be Chris és ugrott rögtön Kimi nyakába –helló Rami.
- Én lépek, van amit már az én gyomrom sem tud bevenni.


Reggel pont jókor keltem. Kényelmesen volt időm mindenre. Kicsit meglepődtem, mert hiába szakítottam Kimivel, illetve ő velem, mégis süt kint a nap. És minden ugyanolyan volt. Ugyanolyan nap mint az eddigiek. Semmi extra. Mivel időben keltem a többiekkel együtt mentem ki, de persze még véletlenül sem szólt hozzám senki. Nem jó érzés, de lehetne rosszabb is. Elkezdtem agyalni, mi lesz Angliában. Még sosem voltam ott, pedig elvileg az is az otthonom. Vagy valami olyasmi. Megkereshetném a nagyszüleimet, úgysem találkoztam még velük. Ez nem rossz ötlet, nem elfelejteni. Még izgi is lehetne. De nem lesz. Igy nem. Nem akarok egyedül lenni. Olyan gáz, totál depis leszek magamtól. Amint megérkeztem a pályára Ron betett 1 irodába és ellátott feladatokkal. De nem gond, addig sem jár az agyam.
- Szia. Bocs a zavarásért, nem láttad Raikkonent? –nyitott be 1 szerelő 2 óra elteltével.
- Nem –azt hittem, már azt is elfelejtették, hogy élek. 1 óra és Kimi még nincs itt? És ha valami baja van? Mi lenne ha felhívnám? Nem, nem tartozik már rám. Inkább átmegyek a boxba. Félúton pont szembe jött Nico. Ő már át volt öltözve.
- Szia –köszönt rám és megállt.
- Helló –ugyanolyan hangsúllyal mondtam, mint ahogy ő tegnap hozzám vágta azt a „kösz”-t. Úgy néz ki beszélgetni akar, de én ugyan meg nem állok.
- Valami baj van? –irányt váltott és elkezdett velem jönni.
- Nincs, csak megkíméllek attól, hogy beszélned kelljen velem.
- Ezt most nem értem.
- Nem baj. Én sem értettem a tegnapi viselkedésed –máris tudja miről van szó, el is vörösödött.
- Nem az van,
- Figyi. Nem kötelező hozzám szólnod –nem kiabáltam meg semmi, totál nyugi vagyok- megértelek. Ugyanazt gondolod mint a többiek. Ez van.
- Dehogy, eszembe se jutott, hogy igaz.
- Tényleg? –erre muszáj megállnom. Végre valaki, aki az én oldalamon van és magától.
- Ne h*ülyéskedj, persze! Én nem is gondoltam, hogy magadra vetted azt a tegnapit.
- Pedig de.
- Mi lenne, ha hagynánk ezt a témát, kicsit kezd ciki lenni a szitu. Ugye jössz este a buliba?
- Milyen buliba?
- Hogy- hogy milyenbe? Red Bull parti lesz, buli ezerrel!
Jah, igen, úgy volt, Kimivel együtt megyünk.
- Nem, nem vagyok bulizós hangulatban. –és akkor még enyhén fogalmaztam.
- Ne csináld! A Red Bull mindig nagyon komoly bulikat szervez. A hétvégék fő eseménye. Sőt, néha még jobbak is mint a futamok.
Ezt kénytelen voltam megmosolyogni, akkora átéléssel magyaráz.
- Elhiszem, de ez most kimarad az életemből.
- Sehogy sem tudlak meggyőzni?
- Nem. De neked jó szórakozást.
- Komolyan hagyod, hogy hármasban menjek Christianékkal? Én leszek a felesleges 3. Akkor legalább őket mentsd meg. Ha nem jössz egész este rajtuk fogok lógni.
Nincs szívem neki nemet mondani. Olyan ari.
- Maradjunk abban, hogy még átgondolom. Rendben?
- Ok. Akkor egy ideig nem zaklatlak.
- Várj, van itt valami –és valamit lesöpörtem a válláról.
- Kösz –mosolygott- remélem este talizunk.
- Sok sikert a futamra!
B*asszus, mi a fene van velem? Én tudom a legjobban, hogy nem volt semmi a vállán. Mire volt jó ez az egész? Megérteném magam ha Kimi itt lett volna és látta volna, de nem volt. Kezdek bedilizni.
A boxunkban meg nyüzsi van. Vajon mi történt? Kezdem megszokni, hogy nálunk semmi sem megy rendben.
- Hi. Helyzet? –mentem oda a beszélgető Ramihoz és Ronhoz.
- A helyzet az, hogy az 1. számú pilótám még nincs sehol.
- Mi? –ránéztem az órámra: 13:30 –nem is telefonált?
- Nem - idegeskedett tovább Dennis.
- És ha valami baja esett? –oké, pánik a köbön.
- Azt már tudnánk.
- De ha mégis? Annyi minden történhetett vele –de ideges lettem- Mi lenne ha körbetelefonálnánk a kórházakat?
- Szerintem felesleges –szólalt meg először Rami amióta itt vagyok.
- Oké, tudom, a testvére vagy és megéreznéd ha történne vele valami, de akkor is.
- Mondom, nem szükséges. Fordulj meg.
Követtem az utasítást és sík ideg lettem. Kimi most sétált be Chrissel az oldalán. Iszonyat jól néz ki, totál feketében van. De b*azz, semmi baja! Én meg halálra aggódtam magam!
- Mégis mi volt veled? Már rég itt kellett volna lened? –fura, kivételesen nem velem kiabál Ron. Ezt most még élvezem is. Megérdemli.
- Bocsánat, felkeltem és el is akartam indulni csak közbejött valami, meg aztán fárasztó estém volt –oh, köszi. Ezt nekem szánta. Végig a szemembe nézett és vigyorgott. De megfojtanám.
- Bocs főnök. Tényleg. Én vagyok a hibás, miattam késett. Többet nem fordul elő –biztos jól sikerült a reggeli menetük, mindkettő csak vigyorogni tud.
- Annyian vagyunk, akiket érdekel mit alkottál este meg reggel. A fizetésedért csak megtehetnél már annyit, hogy időben bevonszolod a s*egged. H*ülye majom.
Ramiból kitört mellettem a nevetés. Gondolhattam volna. Már megszoktam, hogy hangosan gondolkodom.
- Szerintem te –kezdett bele Kimi. Tuti szép dolgokat fog mondani.
- Elég, Faith -nek kivételesen igaza van –komolyan ?- Indíts és öltözz át. –fojtotta belé a szót Ron.
Kénytelen volt magában tartani a mondandóját. Úgy ment el mellettem, hogy még véletlenül se érjen hozzám.
- Azt már tudod, hogy nekem fergeteges éjszakám volt –jött hozzám Chris –és neked?
Épp visszaakartam szólni valami frappánsat, de nem jön ki belőlem semmi. Csak most veszem észre, az én karkötőm van rajta. Vagyis a volt karkötőm. Meg 1 ugyanolyan nyaklánc. Oksa, nyert.