- Jó – végül is barátok vagyunk és a barátok segítenek egymásnak. És legalább az a beképzelt Raikkonen is látja, hogy nem ő a világ közepe.
- Tényleg? –most mi ez a nagy meglepődés?
- Miért ne? Túlélem, nem? De cserébe elvárom, hogy megvédj ha nekem esik a kiscsaj. A tegnapi balhé elég volt 1 időre.
- Azt hiszem ez igy fair – most azért ilyen vidám, mert belementem ebbe az egészbe vagy.. Á, biztos csak örül, hogy le fog róla kopni a csajszi. Idegesítő lehet, ha valaki egyfolytában nyomul, lásd undok medencés pasi.
- Szóval. Mivel segíthetek?
- Kezdésnek talán eltüntethetnék a köztünk lévő 1 méteres távolságot. –és közelebb jött. Eddig tetszik a dolog. – Amúgy eszméletlenül szép vagy ma este.
Bazz, még jó, hogy nem látja az arcom. Oké, nem elfelejteni, ez az egész csak játék.
- És most? Eddig szerintem jól megy –néztem rá. – Mi az? Szerinted nem?
Erre megcsókolt. Semmi figyelmeztetés, semmi. Tök gyengéd volt, de azért az elején hagyott időt, hogy meggondolhassam magam, ha nem akarom. Kicsit hosszúra sikerült. Vannak dolgok, amiket az ember automatikusan csinál, mint én most. Ösztönösen átkaroltam és a vállára hajtottam a fejem. Tök kár, hogy nem igaz. Nem akarok egyedül lenni és szükségem van arra, hogy valaki szeressen. Ez a Kimis dolog sokkal jobban padlóra küldött mint gondoltam. Amikor felnéztem Kimi tekintetével találkoztam. Csak állt a falnál és nézett. Szokás szerint ellenállhatatlan. Tuti megint az jár a fejében, milyen 1 kis senki vagyok. Faith, ne nézd már, semmi értelme! Ettől még semmi sem lesz jobb! Végül Nico rántott vissza a földre.
- Nem vetnél 1 pillantást Marie- re? Vette mi van?
- Kicsit mérgesnek tűnik –szegény csaj, kezdem sajnálni. A f*ene, már megint Kimit bámulom. Ez nem mehet igy tovább.
- Mi a baj? Haragszol rám az előbbiért? –de édes, még a végén képes lesz bocsánatot is kérni.
- Nem, csak legközelebb szólj, mielőtt ilyen akcióba kezdesz.
- Szerintem nem voltunk elég hatásosak. Meg kéne ismételnünk.
Nemet kell mondanom. Gyerünk. Lopva oldalra pillantottam, Kimi még mindig nézett. Aztán Nicora néztem, nem tudok neki nemet mondani. Szükségem van erre még akkor is ha színjáték az egész.
- Teljesen egyetértek veled.
Ez is ugyanolyan jó volt mint az előző.
- Bocsi. Beszélhetnék vele? Csak 1 perc – Marie volt az és a könnyeivel küszködött. De aljasnak érzem magam.
- Persze. Zsaniékkal leszek. –ez a hang. Meg se kell fordulnom. A fejemet rá, hogy Nico kapott egyet. Úgy látszik nem csak én szeretek pofozkodni. Azért jó, hogy nem én kaptam. Értelmes lány.
- Tudtam, én annyira tudtam, hogy ez lesz a vége – támadott le Christian mikor visszaértem hozzájuk - Sokkal jobban illik hozzád, mint Kimi. Már bocs.
- Ez nem egészen – kezdtem volna bele a magyarázkodásba, ha hagyott volna szóhoz jutni, de egyelőre ez nem szerepel a tervei között, ahogy elnézem.
- Tök jó lesz! Gondoljatok csak bele! Járhatunk 4es randikra. Mehetünk együtt nyaralni, gokartozni. Csomó mindent csinálhatunk együtt. Nagyon király lesz! Mivel kezdjük?
- Édes, szerintem Faith szeretne mondani valamit – próbálta lelőni Zsani.
- Igazából…
- Miről maradtam le? –érkezett meg Nico.
- Chris már a közös esküvőt szervezi. –világosítottam fel.
- Faith, ez nem is rossz ötlet! Mit szólsz haver? Persze külön nászút! –én nem tudom mit ivott ma este Chris!
- Simán, ha a lányok is igy akarják.
- Rendben, de az ugyanolyan ruha ki van csukva. Zsan?
Kész, megadom magam. Ráér, ha csak holnap tudják meg az igazat.
- Bizony. Az nekem sem jön be.
- Istenem, ti lányok olyan hisztisek tudtok lenni. Chris, nekünk jöhet 1 ugyanolyan ruci?
Mindannyian nevettünk, tök jó a hangulat.
- Ez tök klassz. És a gyerekeket hogy fogják hívni? –hátra sem kell néznem, pontosan tudom ki gúnyolódik. –Ha lesz 1 kis szerencséjük akkor nem öröklik a vezetői képességeidet.
- Kimi, fejezd be! – De égő. Fogja már be.
- Mi bajod van a vezetői stílusommal? – kérlek Nico, legalább neked legyen agyad.
- Ez jó, te azt stílusnak nevezed? Sokkal inkább bénázás.
- Hagyd már abba! –gratula, megint kihozott a sodromból. – Magunkra hagynátok minket 1 percre? – néztem a többiekre. Zsani vette a lapot és próbálta elrángatni a fiúkat, de nem sok kedvük volt mozdulni. – légyszi.
Ok, kellő távolságban vannak.
- Most boldog vagy? – nyugodtan kiabálhatok, úgyis elnyom a zene.
- Nem.
- Pedig az lehetnél! Sikeresen tönkrevágtad az egész estém.
- Csak nem tapostam bele az új barátod lelkébe? – fura, nem támadó a hangja.
- Árulj már el nekem valamit! Mi a fenét akarsz még tőlem?
- Semmit. Csalódtam benned.
- Igen, tudom. Már kívülről fújom az egészet, nem kell megint elmondanod. Tudod mit? Rám azt mondasz, amit csak akarsz, de a barátaimat hagyd békén.
- Feltételezem, a barátaid közé a kis Rosberg is beletartozik.
- Pontosan. Felejtsd el őt is! Nagyon tehetséges és ezt te is tudod! Szállj le róla!
- Miért véded ennyire?
- Csak. Nem kell ezzel foglalkoznod. Semmi közöd hozzá.
- Csakúgy. Kíváncsiságból. Vele is megcsaltál?
- Menj a fr*ancba! Én ezt nem hallgatom tovább!
Annyira ért ahhoz, hogy kikészítsen. Honnan veszi a bátorságot, hogy másokat sértegessen? Mintha ő tökéletes lenne! Néha tükörbe nézhetne! Mérgemben nem vettem észre, hogy egyenesen belegyalogoltam valakibe.
- Bocsi.
- Semmi gond, de legközelebb azért nézz az orrod elé.
1 csávó volt. Méghozzá egy az egyben úgy nézett ki, mint az undok medencés csávó: ugyanaz az orr, hosszú fekete haj /csak nem volt rajta 1 csepp zselé sem /. De nem, nem ő az, akkor már rég beszólt volna valami kedveset. De még a hangja is olyan. Mire eszembe jutott, hogy megkérdezzem a nevét már le is lépett. Ez van. Veszek magamnak valami piát mielőtt visszamegyek a többiekhez.


- Jól vagy? –kérdezte Zsani a falat támasztó Nicotól, aki éppen a veszekedő Kimiéket figyelte.
- Aha. Szerinted van esély arra, hogy kibékülnek?
- Nem hiszem. Kimi nagyon elszúrta. De miért kérdezel ilyeneket, ti már úgyis együtt vagytok.
- Nem, az egész csak játék. Megkértem, hogy segítsen lekoptatni Marie-t.
- Nekem úgy tűnt, jól megvagytok. És azok a csókok. Azokat nem lehet megjátszani. Ismerem Faith-t, nem tudná. Miért nem mondod el neki hogy érzel? Ennél jobb alkalmad nem lesz.
- Nem tudom, jó ötlet-e. Nem voltam teljesen őszinte Marie- val kapcsolatban.
- Kösz, jó tudni. Előbb is szólhattál volna. Mielőtt még átgázoltam a lelkén.
Pont most értem vissza a bárból és csak az utolsó mondatot hallottam, de bőven elég.
- Nekem most meg kell keresnem Christ – menekült Zsani.
- Bele se kezdj! Nem érdekel.
- Várj, legalább hagyd elmondani.
- 1 perced van.
- Oké, szóval mi a múltkor együtt voltunk, 1 estét és ennyi.
Kimi effektus.
- Megérdemelted azt a pofont. Én adtam volna még. Ugyanolyan vagy mint az összes többi. Én meg 1 naiv liba.
Komolyan, leszbikus kéne, hogy legyek, akkor nem lenne ennyi probléma. Egyik pasi h*ülyébb mint a másik.
- Van még valami, amit tudnod kéne.
- Rajta – tártam szét a karom. Tudtam én, hogy jól fognak még jönni azok a nyugtatók.
- Szeretlek.
- Ha?
- Jól hallottad. Nem tudom pontosan mikor kezdődött, meg azt se hogy hogy. Már akkor volt valami, amikor hazavittelek az edzés előtt. Emlékszel? És ezért voltam olyan b*unkó a múltkor. Mert el akartalak felejteni illetve nem jobban beléd gabalyodni. Csak ez nem jött össze. A lényeg, hogy beléd estem.