- Helló prücsök! A frászt hoztad rám – mentünk be hozzá. Egyedül volt a szobában, biztos később viszik át a kórterembe vagy innen egyenesen hazajön. – Nézd, kit hoztam.
- Nico – kész, jobban örül neki, mint nekem.
- Ne mozogj nagyon és maradj nyugton, még meg sem öleltelek.
- Már nem vagyok gyerek, nem kell ölelgetned.
- Hogy mi?! Az eszem megáll. Eddig nem zavart.
Mindig magától adott puszit mielőtt elment aludni. Úgy látszik nála is beütött a kamaszkor.
- Miattam felesleges. A felnőtteknek is jár az ölelés. Én vissza nem utasítanám , ha a nővéred meg akarna ölelni.
- Na jó, de csak most az egyszer – jól megszorongattam. – Mikor mész el?
- Holnap – hogy letört- De ha nem akarod, akkor nem megyek. Itthon maradok veletek.
- Ne, már minden barátomnak eldicsekedtem azzal, hol dolgozol. – jól van, nem csalódtam benne  Viszont igy tudom, hogy nincs semmi komoly baja.
- És nem a világvégére megy, bármikor meglátogathatod – kapcsolódott be Nico is.
- Megígéritek?
- Simán.
Bejött egy nővér és közölte, mennünk kell. Azért megöleltem megint, hiába tiltakozott. Anyuéknál fagyos volt a hangulat, tuti veszekedtek.
- Várj meg otthon. Jó? Beszélünk még az orvossal és mi is megyünk
- Oké, de
- Majd otthon beszélünk. Nyugodtan feküdj le, reggel is lesz időnk. Nico, vele maradnál amíg hazaérünk? Persze ha nem gond?
- Természetesen.
Visszafelé egy darabig nem szóltunk egymáshoz. Engem lefoglaltak a saját gondolataim, és láthatólag valami őt is.
- Ha a kiskrapek azt mondja, hogy maradj, akkor maradtál volna?
- Igen. Feléjük sem néztem amióta meg van ez a munka. A múltkor is csak a cuccaimért jöttünk haza, elhiszem, hogy nem esett nekik túl jól.
- És min veszekedtél a nevelőapáddal?
- Tisztázzunk valamit: ő nem a nevelőapám. Csak anyum újabb barátja. Megjegyzem nem lesz sokáig az. És nem is kedvel. Szerinte önző vagyok és kizárólag magammal foglalkozom.
- Ugye tudod, hogy nincs igaza?
Milyen szép szemei vannak. És tök jó volt, amikor csókolóztunk.
- Ugye tudod?
- Aha.
Túlzott szeretethiányom van. Be kell szereznem egy új macskát. Ezért van két cicám, eddig kétszer volt igazi szeretethiányom. Csak ne legyen már itt, mikor elhatalmasodik rajtam.
- Ezer köszönet, amiért segítettél meg hogy velem voltál. Sokat jelent – kezdtem kiszállni.
- Állj csak meg. Mi ez a lekoptatós szöveg? Veled maradok, amíg haza nem jönnek.
- Igy is elszúrtam az estéd, nem kell, hogy itt maradj velem. Nagylány vagyok, semmi bajom nem lesz.
Kérlek, menj el. Légyszi légyszi.
- Bízd csak rám kivel, töltöm az estém.
Jól kezdődik. Remélem nincs túl nagy kupi a szobámban. Sikeresen bekalauzoltam.
- Ez itt a szobám.
Közepes méretű, a falak pedig rózsaszínűek. Az ágyam jó nagy, muszáj volt, mivel általában nem egy ember alszik itt. Milyen szép rend van. Kösz anyu.
- Valami ilyenre számítottam – azt hittem gúnyolódik, de nem - Szabad?
Lecsapott az egyik fényképalbumra. Minek kérdezi meg, ha már kiszolgálta magát? Leültem mellé. Jó rég nem vettem már kézbe ezt az albumot.
- Hasonlítotok – mutatott egy képre, ahol az öcsém még csak két éves volt. A régi lakásunkban készült és a manó épp az ölemben ült. Még göndör volt a haja 
- Héj, mi van?
- Semmi, csak úgy félek, hogy valami baja lesz – elkezdtek ömleni a könnyeim.
- Nincs semmi baja és nem is lesz – ölelt át.
- Tudom, de akkor is félek. – szipogtam tovább- Bocs, olyan hülye vagyok.
- Nem vagy –és elkezdett simizni, hogy megnyugodjak.
Úgy 5 perc múlva sikerült is.
- Örülök, hogy jöttél, meg hogy velem voltál és hogy most is itt vagy.
- Örülök, hogy örülsz. Én mindig itt leszek neked. Csakhogy tudd.
- Akkor jó, mert szükségem van rád.
Most jutottam el, hogy magamnak is bevalljam, szükségem van rá. Kimire meg mérges vagyok, amiért nem érdekli, hogy mi van velem. Ez most, hogy jött a semmiből? Nem érdekes.
- Gyere, kapsz valamit enni, ha már ilyen jól bírtad az eddigi megpróbáltatásokat – ahogy kisírtam magam máris sokkal jobban vagyok.
- Főzni is tudsz? –mentünk át a konyhába.
- Azt nem. Szolgálhatok pizzával, pop cornnal, keksszel és ennyi – állapítottam meg mikor benéztem a szekrényekbe- illetve nem. Van még Chocapic és müzli.
- Semmi hatfogásos vacsi?
- Ez van. Válassz.
- A pop cornra szavazok. Mégis milyen lány az, aki nem tud főzni? – dobta fel a labdát.
- Nálunk senki nem tud. Ez olyan családi hagyomány. Én nem abban vagyok jó – tettem be a mikroba a pop cornt. Nem abban vagyok jó? Jesszus! Mégis honnan szedtem ezt? Hogy mondhattam ilyet? Látni sem akarom milyen képet vág. Nem kéne hagyni, hogy szabadon mászkáljak. Közveszélyes vagyok. Főleg magamra. Ellenségekre sincs szükségem, beoffolom magamat egyedül is. Tiszta ciki. 1 perc és kész a kaja.
Azon kaptam magam, hogy valaki szorosan mögöttem áll és cirógatja a hátam.
- Érdekelne miben vagy jó – és elkezdett leheletnyi puszikat adni a vállamra.
Oké csajszi, nyugi. Összeszeded magad és megmondod, hogy neked ez igy nem jó. Csakhogy ez nem igaz, mert igenis nagyon jó. Most épp áttért a nyakamra, közben pedig átölelte a derekamat. Totál lefagytam. Túl kétségbeesett vagyok, amiért mindenki utál. De ez még nem ok arra, hogy hülyeséget csináljak. Igy is elég bonyolult az életem.
- Az én hibám, kicsit félreérthető voltam az előbb – és közben lefejtettem magamról a karjait és menekülőre fogtam a dolgot, elkezdtem hátrálni.
- Szerintem nem voltál félreérthető. Én világosan megmondtam az este, hogy szeretlek – közeledett felém, én pedig megálltam mert beleütköztem az asztalba – te meg azt, hogy szükséged van rám. Ez ilyen egyszerű. Szóval nem esett jól, amit az előbb csináltam?
Csak intettem egy nemet a fejemmel, mivel ekkorát hazudni még én se tudnék. Remélem eléggé határozottra sikerült.
- Mit csinálsz? – már teljesen hozzám simult.
- Nem hiszek neked.
Aztán megcsókolt. Egyáltalán nem olyan volt mint az előzőek, ez szenvedélyes volt és őrülten izgató. Nekem annyi, innentől kezdve azt csinál, amit csak akar. Azt hittem jön a folytatás, de csak nézett és mosolygott.
- Ne legyél úgy elájulva magadtól – átöleltem és megakartam csókolni, ő meg elhúzódott.
- Bocs, lehet, hogy egy kicsit félreérthető voltam az előbb. – a kis dög. Mindjárt nem fogsz úgy vigyorogni.
Az előbbi percben volt időm átgondolni pár dolgot: bármit is csinálok, Kimi gyűlöl és úgysem bocsát meg. Most is tuti szórakozik valakivel. És emiatt felesleges visszautasítanom egy ari pasit, aki szeretni akar. Én sem fogok egyedül szomorkodni.
Fogtam magam és felültem az asztalra. Egy hirtelen ötlettől vezérelve levettem a felsőm. Ez hatásos volt, meglepődött de rendesen.
- Nincs is olyan meleg – és eljátszottam, hogy visszaakarom venni.
- Meg ne próbáld! – kapta ki a kezemből. Ha jól látom, a mosogatóig repült.