- Most mit nézel úgy? Megvettem már a repjegyet és szobát is béreltem.
Van 1 olyan érzésem, nem miattam akar jönni.
- Öö, értem. És miért is jössz? Ne érts félre, akarom, hogy gyere. Csak ez a hirtelen elhatározás � néztem, miközben még mindig a bőröndömön könyököltem.
- Jó, kifejtem. Szerelmes vagyok � jaj, hányszor hallottam már ezt a szöveget. � nem, most tényleg � látom, nem sikerült eltitkolnom a véleményem.
- És most épp kibe is?
- Direkt akarsz megbántani? � emelte fel a hangját.
- Nem, csak nálad sosem lehet tudni � csak az első szót mondtam hangosan, a többit inkább magamnak.
- Fernandoba! Ő a nagy ő! Vágod?
- Ja. Figyi. És mi van ha te nem érdekled őt?
- Miért ne érdekelném?
Nincs erőm elmondani neki, hogy szerintem az érintett személy szerelmes valaki másba. És valószínűleg nem belé. Mondjuk, én sem tudom kibe, de úgyis kiderül és elég volt már mára a veszekedés, nem kellene vele is rosszba lennem.
- Nem szóltam. Tök jó, hogy jössz !
- Akkor jó � leült a földre. Kiskorunkban is mindig a földre ültünk. Öntöttem magunknak ásványvizet és ledobtam magam mellé.
- Milyen volt a buli?
- Érdekes.
Igen, az a jó szó. Manapság nálam minden érdekes és semmi sem normális. Ahogy itt ülök, belátok az ágy alá. Van ott valami. Eltartott pár percig, amíg kihalásztam: 1 újság volt, 4-5 napos lehet. Az elején 1 közös képünk Kimivel. A kép akkor készült amikor a szigeten sétáltunk. Minek tartottam meg? Mennyi minden megváltozott azóta.
- Kidobod légyszi? Ott a kuka melletted � nyomtam a kezébe.
- Bizti? � kérdezte miután belelapozott � Szép emlék lehetne.
- Nincs rá szükségem.
Mennyire egyszerű lenne, ha Kimit is el lehetne tenni valahova. És nem látni többet, legalábbis egy darabig. Amíg le nem nyugszunk addig úgyis tépni fogjuk egymást. Ő tuti. De engem sem kell félteni, ha lesz alkalmam, akkor én is belerúgok. Az fix.
- Izgalmas éjszakád volt?
- Jó ég, te beszéltél anyámmal.
- Igen. Ő legalább mondott valamit � nézett rám vádlón.
- Megadom magam. Mit akarsz tudni?
- Szerinted? Mindent? Elejétől a végéig.
Nagy levegő és elmondom 1 szuszra.
- A bulin Nicoval eljátszottuk, hogy járunk. Aztán közölte, hogy szeret. Erre ott hagytam és hazamentem.
- Ugye nem játszottál szerencsétlen szaladgálós kislányt? � vágott közbe.
Igen, én is utálom az olyanokat, akik ahelyett, hogy szembenéznének a problémákkal, inkább futkosnak össze-vissza.
- Nem. Hazamentem. Az öcsém meg kórházba került. Az a hülye Peti meg kitalálta, hogy én maradjak otthon. De szerencsére jött Nico és bevitt a kórházba.
- Tovább.
- Kiderült, hogy nincs baja a manónak. Aztán hazavitt.
- És? � most mi olyan izgi? Jó, oké, fordított esetben én is tudni akarnék mindent részletet, de most mégiscsak rólam van szó.
- És kicsit összegabalyodtunk. Vagyis, inkább nagyon. De azért, mert tök ki voltam bukva, totál magam alatt voltam és
- Jól van, eljutott az agyamig. 1 szóval meg volt a hivatalos vígasztaló éjszakád.
- Nem, nem egészen. � jól összezavartam � Annak indult. Meg úgyis folytatódott, csak közben csörgött a telcsim.
- És te h*ülye meg felvetted. Ki volt az?
- Muszáj voltam. Attól paráztam, hogy megint öcsivel van valami. De nem. Kimi volt.
- És mi a jó fr*ancot akart az az agyalágyult? � ezen jól felhúzta magát ő is :)
Tök jó, hogy nem csak én utálom.
- Nem tudom, letette. Nem szólt bele. És mielőtt megkérdezed: tuti, hogy ő volt az, kijelezte a számát.
- Értem, de ettől még
- Nem. Utána valahogy nem ment. Amúgy pont az előbb futottam össze azzal a b*arommal, de elfelejtettem megkérdezni mit is akart az este.
Annyira koncentráltam, hogy ne foglalkozzam vele, ez eszembe se jutott.
- És Nico? Nem sértődött be?
- Kicsit bevágta a durcit, de ennyi. Érthető. Mindent tudsz, nincs titkom.
- Helyes. De legközelebb mondhatnád magadtól is. Úgy, hogy nem én húzom ki belőled. Jó vele?
- Aha. Megpróbáljuk együtt. Jól elvagyunk, nincs mit vesztenünk.
Ennyivel be is érte. Ezek után még áradozott csomót Fernandóról, így késésbe kerültünk, rohanás volt ezerrel a reptérre. Sajna az ő jegye máshova szólt.
- Azt hittem, már nem is jössz � mondta Ron amint felszálltam a gépre � nyomás a helyedre.
Oké, 1A, 2B b*azz�
- Na, ezt már nem! Inkább megvárom a következő járatot - mondta egy ismerős hang.
Elfelejtettem, hogy a jegyeket még akkor foglaltam le, amikor még együtt voltunk ezzel a marhával, így akkor logikus volt, hogy egymás mellé szóltak.
- Ha nem szólsz hozzám, akkor túléled � kezdtem leülni.
- Megmondtam, ide nem ülsz � állt fel Kimi.
- Jól vagy? Felesleges kiabálnod.
- Ne akard, hogy én hajítsalak le � komcsi, 1 percre megijedtem. Off ez az ember. És hála neki mindenki minket figyel.
- Rendben, ahogy akarod � hagytam ott.
Ezt még visszakapja. És most hogyan tovább? Kiszúrtam az egymás mellett ülő Christinát és Brooke-t.
- Chris, nem cserélnél velem helyet?
- Hova szól?
- Kimi mellé.
- Szupi � kapta ki rögtön a kezemből.
- Bocs a helycserés támadásért � mondtam Brooke-nak amíg elhelyezkedtem � de muszáj volt. Most legalább egész úton nyalhatják egymást.
- Nem baj. Ez így pont jól jött ki, amúgy is szerettem volna mondani valamit.
- Hallgatlak � kezd izgi lenni.
- Szeretnék bocsánatot kérni.
- De miért? � újabb meglepetés.
- Mert hagytam, hogy Chris kiszúrjon veled. Tudtam, hogy rossz időt mondott a múltkor a megbeszélésnél és nem szólta. Többet nem fog előfordulni.
- Ez jó. Köszi. Bár nem neked kéne elnézést kérned � feleltem vidáman.
- Akkor nincs harag?
- Nincs.
Még egy ember aki nem utál. Szuper. A végén még egész jó napom lesz. Na jó, az azért tuti nem.