Átaludtam a 2 órás repülõutat, de még így sem vagyok túl használható állapotban. A mostani hotelünk nem olyan luxus mint az elõzõ, nekem mégis jobban bejön. Nem olyan komoly és hideg, hanem egész otthonos. A szobám pedig észvesztõen jó. Van a hálószoba és van
hozzá nappali is. Megirigyeltem a többiektõl, gondoltam egyszer én is kipróbálom. Tök klassz. Az idõjárás tök gáz. Amióta leszálltunk be van borulva. Ha nem fog sütni a nap, akkor tiszta depis leszek. Most viszont minden ruhámat szépen kipakoltam, legalább az elsõ nap legyen rend. Á, de nincs kedvem ehhez a Bálint gyerekhez.
- Szió. Képzeld mi történt! – tört rám Kata.
- Igen, bejöhetsz. Kopogni? Ugyan már, minek?
- Már össze is futottam Fernandoval! Jaj, olyan jól néz ki már megint! Annyira édes. Huh, jó a szobád – nézett körbe.
- Kösz. Egyszer én is megérdemlem – nekem is nagyon tetszik. – és
mondott valamit?
- Csak köszönt. De csillogott a szeme amikor rám nézett.
- Hát, ez tök jó – valahogy sosem bíztam ebben a csillogott a szeme amikor rám nézett szövegben. Rossz érzésem van.
- Mi lenne, ha elmennénk és ismerkednénk a hellyel?
- Nem lehet, találkozóm van valakivel. De rémes lesz, most megmondom.
- Mert?
- Tudod, meséltem arról a csávóról, aki rám szállt azon a bulin.
- Aha. Beugrott. A gazdag elkényeztetett majom.
- Ja. Szóval kiderült, hogy õ lesz az egyik új befektetõnk.
- Kényes szitu – állapította meg.
- Az. És most hozzámegyek. Fogalmam sincs, mit vegyek fel. Nem akarok semmi kihívót. Valami olyan kell, ami azt sugallja, hogy már az is szenvedés ha 1 levegõt kell szívnom vele – túrtam össze a ruháimat.
- Mindegy mit veszel fel. Ha ki akar veled kezdeni, akkor úgyis ki fog.
- Kösz. Nagyon remélem erre nem kerül sor.
Miközben valami rongy után kutattam kezembe akadt Kimi egyik pólója. Nem is vágtam, hogy nálam maradt. És még az illatát is érezni. Kész, nem hiszem el, hogy képes vagyok 1 használt ruhát szagolgatni. Meddig süllyedek még? Holnap visszaadom neki. Igen, az lesz az elsõ teendõm. Ma már nincs hozzá energiám.
- Ez milyen? – lóbáltam meg 1 fekete oldalzsebes gatyót meg 1 rózsaszín csillogó felsõt.
- Megteszi. Kérdezhetek valamit?
- Ki vele – közben elkezdtem átöltözni.
- Mi tetszik neked Nicoban?
- Hogy – hogy mi? Ez most milyen kérdés? – álltam meg 1 percre - Minden.
- És Kimiben?
- Semmi. Mi tetszene? 1 öntelt, arrogáns alak, aki el van szállva magától. De most miért kérdezel ilyeneket?
- Az indulás elõtt láttam, hogy kivetted azt az újságot a kukából és gondolkodtam és bizonyos következtetésekre jutottam.
- Ne kímélj! – általában õ is kíméletlenül megmondja a frankót.
- Nem lehet, hogy Nicoval akarod pótolni Kimit?
- Honnan szeded ezt a hülyeséget? – kaptam fel rögtön a vizet.
- Honnan? Kikukáztad azt az újságot, mindketten finnek és szõkék és még a szemük is – ahogy rám nézett kapásból elhallgatott.
- Te nem vagy ép! Remélem mással nem osztottad meg ezt a zseniális gondolatot!
- Csak 1 feltételezés, ne húzd fel magad! – kiabált már õ is.
- Legközelebb tartsd meg magadnak az ilyen beteg gondolataidat!
- Jó szórakozást – vonult ki sértõdötten.
Ez nem az én napom. Tényleg bunkó voltam, de csak azért, mert nagyon felidegesített. Hogy juthatott eszébe ennyi marhaság? Nem érdekel az a kettyós ember. Ha érdekelne, akkor zavart volna az, amit a gépen rendeztek. De nem zavart, simán bealudtam. Legyenek boldogok, egyik sem normális, összepasszolnak. Az újság, az meg csak azért kell, mert van benne 1 jó cikk. Most, hogy ezt így megbeszéltem magammal, legjobb lenne elindulni és minél hamarabb túlesni ezen az egészen. Elõkotortam a névjegyet, magamhoz vettem
a szerzõdést és rendeltem 1 taxit.
- Segíthetek valamiben? – kérdeztem a taxist, mert amióta beszálltam
azóta bámul.- Elnézést kisasszony, lehet, hogy bután fog hangzani, de nem maga
- Nem, biztosíthatom, hogy nem. – innentõl kezdve rám sem nézett.
Nem volt messze a cím. Az összes készpénzem ráment a taxira a borravalóval együtt. Ez a ház iszonyat jól néz ki kívülrõl. És forgóajtó van. Tök klafa. A portás tök segítõkész volt: megmondta hányas emelet meg minden. De azért szokásomhoz híven sikerült magam beégetnem. Megkérdeztem melyik ajtó lesz az, erre mosolygott egyet és közölte nem fogom tudni eltéveszteni. Már megint lifteznem kell, és egyedül. Világvége. Csak kibírok 6 emeletet szálltam be. Mikor kinyílt az ajtó leesett miért örült magának a portás: itt 1 szinten 1 lakás van és kész.
- Szia. Nem is késtél sokat – ennek komolyan nincs 1 emberi felsője sem? – Gyere, bemutatlak valakinek – húzott magával – a bátyám: Attila-
- Te? – ez az a pasi, akibe tegnap este belebotlottam. Már akkor is leeshetett volna. Mentségemre, volt akkor nagyobb gondom is.
- Ismeritek egymást?
- Futólag. A hölgy nem nagyon használja a szemét.
Most ezt miért igy mondani?
- Bocsánatot kértem.
- Nem akarok zavarni. Örülök, hogy megint találkoztunk.
Nem hangzott túl meggyőzően.
- A vacsi roston sült libamájdiós zeller pürével, borköntösben sült almával. Megfelel?
- Nem igazán vagyok éhes és sietek. Inkább térjünk a lényegre.
- Ahogy akarod. Ülj le.
- Kösz.
- Miért van olyan érzésem, hogy nem kedveled a társaságom?
- Várj, had gondolkodjam. Van jó pár okom. Hidd el.
- Hallgatlak.
- Nem kezdek bele, mert akkor 1 hétnél hamarabb nem szabadulnánk. Tessék, olvasd át.
Büszke vagyok magamra. Tök normális vagyok vele. Be kell vallanom, ő is elég tűrhetően viselkedik. El sem hiszem: leült mellém és nekiállt olvasni. Biztos beteg. Van időm nézelődni. A lakás új építésű, nem idősebb pár hónapnál. Ez eléggé ellentétes a berendezéssel: antik bútorokkal van tele. Gyönyörűek és gondolom 1 vagyont érnek. Megakadt a szemem egy festményen. Mintha láttam volna már.
- Claude Monet: Japanese Bridge.
- Úgy tudtam, az a Louvre- ban van kiállítva.
- Csak volt. Apám szerint jó befektetés. Van még pár: Haystacks, Rouen Cathedral.
- És a pincében Leonardót tartotok?
- Azok a bátyám lakásán vannak.
- Most ugye csak viccelsz?
Ez off. Nekem soha az életben nem lesz annyi pénzem se, hogy egy igazán jó reprodukciót vegyek, neki meg minden falán valami mestermű lóg. És csinált érte valamit? Nem. Nem fair. Kimiék legalább megdolgoznak a pénzükért, de ő. Bele se merek gondolni, mennyibe került ez a kép.
- Befejeztem.
- És?
- Miért is jó nekem, ha 1 csomó pénzt befektetek hozzátok?
- Tessék: kimutatások, elemzések, statisztikák. Tőke, profit, minden.
Még jó, hogy a múltkor ezt is megcsináltam. Nem tud mibe belekötni.
- Ez igy leírva mind szép, de a csapat manapság nem túl jó. A bajnokság elúszott és legyünk őszinték, Kimi és Juan is eléggé béna egy ideje. És akkor még nem is beszéltünk a pletykákról: Juannak nem áll túl jól a szénája a csapatfőnöknél, Kimi pedig lehet, hogy a Ferrarihoz igazol.
- Én nem tudok arról, hogy Juannal bármi gond lenne. Kimit pedig hivatalosan még senki sem kereste meg a vörösöktől. Az igaz, nem a legjobbak mostanában, de keményen dolgozunk mindannyian azon, hogy jobbak legyünk. Ez a teszt most jól is jön. És ha Kimi el is megy, még akkor is ott van a McLaren, egy gazdag múlttal és hagyományokkal rendelkező csapat, arról nem is beszélve, hogy Alonso már le van szerződtetve. Ti mindenhogy nyertek ezzel.
Milyen szépen összeraktam. Lehetett volna szakszerűbben, de azért érthető lett.