- Majdnem meggyőztél. Akár alá is írhatnám most rögtön.

- Tessék – milyen segítőkész vagyok. 3 tollat is hoztam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire zökkenőmentes lesz. Meg is ünnepelhetném. Lehet, nem is olyan gáz a pasi, csak rosszul indított.

- Mondom majdnem.

- Okés. Vettem. Mit akarsz még tudni?

Ha olyat kérdez, amit nem tudom, akkor majd hazudok. Mindent a cél érdekében.

- Úgy hallottam, hogy szakítottatok Kimivel.

- Ez most hogy jön ide?

Miért kell mindig emlékeztetni rá? Magamtól is tudom, bármilyen hihetetlen észrevettem. Ha még valaki megkérdezi, akkor kiírom a homlokomra.

- Emlékszel még, mit mondtam, amikor először találkoztunk? – ült közelebb.

- A nyoma is meg van – ott a lila foltom, úgy megszorította a karom.

– Még most is azt gondolom. Tök jól elszórakozhatnánk.

Mielőtt még rám mászott volna felpattantam és kellő távolságba kerültem tőle.

- Azt is hallanod kellett volna, hogy van valaki más Kimi helyett, de ha nem lenne akkor sem járnék veled.

Nyugi van. Nem húzom fel magam.

- Most min nevetsz? – eddig azt hittem szimplán csak hülye, de már látom, hogy odabent sem tiszta valami.

- Ki beszélt itt járásról?

- Én azt hittem – szép, még én érzem magam kínosan. De olyan egyértelmű volt. Meg akart csókolni és a keze sem véletlenül tévedt a combomra.

- Ne legyél már úgy elájulva magadtól! Tudod, ki tudna elviselni téged meg a hisztijeidet. - most ez szivat? – Egy kellemes órára gondoltam, nem egy kapcsolatra. Nem vagyok hülye.

- De az vagy! - kezdtem szedelődzködni – Aláírod vagy nem?

- Tőled függ. – elindultam a lift felé, ez már sok. – Ugye azt vágod, hogyha szerződés nélkül mész el innen, akkor repülsz?

- Nem. Majd szépen elmesélem nekik, hogy mivel próbáltál megzsarolni. Díjazni fogják biztos. – ahogy ezeket kimondtam le is nyugodtam. Lehiggadtam. Mielőtt elmegyek még jól megmondom neki a magamét.

- És ők hinnének is neked mi? Cicám, nem kell ide zsarolás: Raikkonen, Alonso, a legújabbat hogy is hívják? – megyek és megölöm – Csak nem meggondoltad magad?

- Akkora egy szemét vagy, hogy arra nincs szó!

- Én vagyok a szemét? Miért is? A pénzes pasikra buksz, nem? Több pénzem van, mint a kis barátaidnak együtt. Adjak 1 bankszámlakivonatot?  Akkor már nem leszek szemét?

Hirtelen nem is tudtam mit vágjak hozzá, igy megfogtam az egyik poharat, amiben valami pia volt és az egészet ráöntöttem.

- Ez még nem változtat azon, ami vagy.

Most kapott egyet, de nagyot. Mostantól van valaki, akit jobban utálok mint Kimit.

- Mire leérsz a lifttel, addigra már nem lesz munkahelyed! Ezt megígérem.

- Miért? Azért, mert nem feküdtem le veled? Akkor nem lesz, túlélem. Előbb halok éhen minthogy – olyan lenézően néztem végig, ahogy a múltkor engem Kimi. Most legalább versenyezhetnek, hogy melyikük rúgat ki előbb. Tök jó. Sőt, utálhatnának közösen. Közben sikeresen beszálltam a liftbe.

- Holnap ilyenkor itt fogsz könyörögni nekem.

- Igen, hogyne. Na szia.

Végre, hogy nem látom. Azért itt már elbőgtem magam, csak előtte nem akartam. Egy csődtömeg vagyok. És munkanélküli. Kész. Na jó, azzal nem segítek magamon, ha sírok mint valami szerencsétlen. Vitathatatlan tény, hogy az vagyok, de ez akkor sem megoldás. Inkább leiszom magam. Van itt egy bár. Pont szemközt a házzal. Remélem hitelkártyát is elfogadnak. Bementem és leültem 1 félreeső asztalhoz. Az eső meg elkezdett esni. Csodás. Nyomjuk még lejjebb a hangulatomat. Bár, ennél már nem lehet. Nem vártam sokat és jött is a pincér csajszi.

- Szia. Mit hozhatok. – miért kell még 1 pincérnőnek is úgy kinéznie mintha most jött volna a divatbemutatóról?

- Hello. Kérnék 1 vodka narancsot, 1 Blue Lagoont és 1 vodkát tisztán.

Eléggé érdekesen nézett rám, igy hozzá tettem, hogy pasi. Erre megértően bólintott és megnyugtatott, hogy siet. Elkezdtem tanulmányozni az itallapot. Vannak ám árak. Mire számítottam ezen a környéken?

- Szia. Leülhetek? – Attila állt előttem.

- Ha azt mondom, hogy nem, akkor elmész?

- Nem. – és leült – Ezt otthagytad. – tette az asztalra a szerződést.

- Látni sem akarom.

- Parancsolj –hozta ki a várva várt italaimat. – Önnek hozhatok valamit?

- Whiskyt. Tisztán. Esetleg a kisasszony lehet, hogy még kér valamit. –szólt cinikusan.

- Igen, még 1 Kamikaze jöhet. – mosolyogtam rá.

- Akkor, elmondod, min vesztetek össze az öcsémmel? Még mielőtt beiszod ezt mind, mert utána szerintem a nevedet sem fogod tudni elmondani. – tök kellemes mély hangja van.

- Nem. És annyit iszom amennyit akarok.

- Rendben.

Ezek után megkaptuk a további 2 innivalót és ültünk némán. Most pszichikai hatást gyakorol rám, illetve csak akar. Kortyolgatva iszik és közben néz. Én egy hajtással bedobtam volna már rég. Rám már csak a Blue Lagoonom vár.

- Pszichológiát tanultál. Tuti. – elérte amit akart, nem bírom tovább ezt a csendet.

- Igen. Megjött a kedved beszélgetni?

- Nem.

- Ha elmondanád, hogy mi a baj, akkor lehet, hogy tudnék segíteni. –és rátette a kezét az enyémre.

- Már ne is haragudj, de az öcséddel sem feküdtem le, akkor honnan veszed, hogy veled le fogok? – paranoiás lettem. Százas. Bár, elnézve életem uccsó perceimet van is rá okom bőven.

- Szóval ezért ázott apám egyik kedvenc 85-s vörösborában az egész szoba meg a lüke öcsém?

- Hát, röviden igen. És nem is az egész. Tele sem volt a pohár. Az a bor nagyon drága volt ám.

- Akarod, hogy kifizessem?

- Dehogy. Inkább mesélj el mindent.

- 1 koktélért cserébe.

Megkaptam a koktélom, igy elmeséltem neki mindent.

- Voltak már húzásai a gyereknek, de azért ezzel sikerült meglepned.

- Váltsunk témát, jó? Mit keresel itt?

- Azért jöttem, hogy kibéküljek a testvéremmel. – de elszomorodott.

- Veled meg mit csinált ?

- Honnan veszed, hogy ő a hibás?

- Megérzés.

- Ehhez nekem is szükségem van még 1 whiskyre. Úgy kezdődött – fogott bele miután megkapta – 2 éve rájöttem, hogy meleg vagyok. – ezért van csomó szingli lány, mert a helyes és normális pasik melegek – már ettől is besokallt. Meg szégyellt is. Nem ártott nekem, csak úgy bánt velem, mint 1 leprással. Nem jött velem sehova. A főbűnöm pedig az volt, hogy összejöttem az egyik legjobb gyerekkori közös barátunkkal. Azóta elviselhetetlen.

- Nem értem, nekem tök boldogan mutatott be az este.

- Igen, mert hiányzom neki és tényleg örül amikor meglátogatom. De amint eszébe jut, hogy mi is a helyzet akkor rögtön ellenségessé válik.

- Értem.

Mondanék neki valamit. Valami okosat, de nem tudok. Nem voltam még ilyen szituban és elképzelni sem nagyon tudom, hogy milyen.

- Bocs, nem állt szándékomban kényelmetlen helyzetbe hozni – kezdett el mentegetőzni.

- Dehogy, nem hoztál.

- Emlékszel, mit is tanultam?

- Na jó, kicsit.

- Nem is vagy beképzelt picsa.

- Hogy mi? Kösz. – lepődtem meg.

- Az újságok alapján másmilyennek képzeltelek.

- Ez van. Ezt dobta a gép.

- És most csak az elcseszett este miatt iszol vagy van valami más is?

- Most analizálsz?

- Próbállak. – nevette el magát.

Elmondtam mindent: Kimit, az egész f1be kerülésemet, mindent. Most úgyis vége az egésznek.