Tök jól eldumáltunk. Attila egyáltalán nem hasonlít a testvérére. Ő is mesélt dolgokat. Az este végére egész törhető kedvem lett. Ugyanaz a taxis vitt haza, aki délután elhozott, de szegény már nem mert sem rám nézni sem hozzám szólni. Egészen megsajnáltam. Elkértem a címét és megígértem, hogy szerzek a fiának autogramot mindenkitől akitől csak tudok. Juantól, Nicotól, Fernandotól és Christiantól nem lesz nehéz. Csak túléli valahogy a kis srác ha Kimitől nem kap. Ha 9 évet kibírt nélküle akkor a többit is kifogja. Ma már nem beszélek Ronnal, csak holnap. Gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem. Persze a bogyómat nem hagytam ki, de megfogadtam, hogy többet nem szedek be. Csak vészhelyzetben.
Reggel megállapítottam, az az igazán jó ezekben a gyógyszerekben, hogy nem álmodik semmit sem az ember, igy tök nyugis éjszakám volt. Bár az kicsit zavaró volt, hogy előtte ittam, de az eszembe sem jutott. Még fel sem öltöztem, valaki máris megtalált. Szerintem az én ajtóm a legforgalmasabb hely. Tuti nem Kata az, ő már rég rám törte volna az ajtót.
- Jól van, vagyok már – nyitottam ki. Attila állt az ajtóban és fülig ért a szája.
- Szia. Beszéltél már a főnököddel?
- Szerinted? Te mondtad tegnap, hogy ne, most meg amint látod, meg fésülködni sem volt időm.
- Ahogy látom rendet rakni sem. Mi ez a disznóól?
- Héj, ne túlozz. Nem halottad még, hogy a zseni átlát a káoszon?
- Ez már káosz a köbön. – ült le. - El tudom képzelni, hogy néz ki a hálód.
- Ha akarsz, nyugodtan rendet rakhatsz. – mentem el fogat mosni. – Ha igazi disznó ólat akarsz látni, akkor nézd meg Kimi szobáját. Az aztán off, minden szanaszét és – ba*zz, hogy jön ide Kimi? Sehogy.
- Meg sem kérdezed miért jöttem ilyen korán?
- Miért ? –kiabáltam ki.
- Megvárom amíg végzel a fürdőszobában.
- Na? – találtam vissza hozzá. Leültem az egyik fotelba.
- Marad a munkád. Ezt nézd!
- Nem mondod? – a szerződésen ott virított a perverz öccse neve – imádlak! De hogy csináltad?
- Ez az én titkom. Mi lenne ha most el is vinnénk a főnöködnek?
- Oksa. 5 perc és kész vagyok.
2 perc alatt felöltöztem és kifestettem magam, úgy feldobódtam. Nem is vagyok már 1 cseppet sem álmos. Forgalom sem volt, hamar kiértünk.
- A másik jó hírem pedig az, hogy mégsem utazom vissza holnap, maradok még.
- Egyre jobb! Még valami? De miért maradsz? Azt hittem sürgősen vissza kell menned.
- Hát, azért nem volt ez annyira egyszerű meccs. És Bálint nagyon ki van akadva, hogy mégis csak megkaptad amit akartál, inkább maradok amíg lenyugszik.
Felőlem annyira lehet pipa, amennyire csak akar. Én is pipa voltam tegnap. Mindjárt odaérünk Ron home-jához.
- Van rajtam valami fura? – néztem Attilára. Mindenki úgy bámul. Tök furák. És mintha még össze is súgnának. Ez nem paranoia. Ezek most tények.
- Nincs –tudta le ennyivel az egészet.
Elment mellettünk az egyik mérnök és rám kacsintott. Mi a f*ene? Ez nem normális akárki akármit mond. Nem volt több időm ezen rágódni, mert megérkeztünk Ronhoz.
Az íróasztala mögött ült és kivételesen Norbert nem volt a s*eggében. A ritka pillanatok egyike.
- Sziasztok – köszönt ránk, nem vágta, hogy kicsoda Attila. Ő is érdekesen néz rám. – Faith, - aztán nem szólt.
- Igen?
- Semmi.
Nem vágom. Mintha akart volna valamit. Mindegy.
- Itt a Vallay- féle szerződés, ő pedig Vallay Attila. Körbevezethetnénk őt.
Rögtön felállt, üdvözölte, persze csakúgy csöpögött. Nem láttam még igy nyalni. Mit csinált volna ha nem jön össze ez a project? Elmélkedésem itt megszakadt, mert megláttam 1 asztalon heverő újságot. És, ezt nem hiszem el.
- Hol van Kimi? – szakítottam félbe őket.
- Faith, ez nem a legmegfelelőbb alkalom – de nem hagytam, hogy végig mondja.
- Jó, akkor majd én megkeresem –viharzottam ki Rontól. Meg sem álltam a motorhome - jáig. Mindennek van ám határa. Mikor odaértem az ajtóhoz 1 pillanatig sem gondolkodtam, kapásból benyitottam.
- Gratulálok – kezdtem üvöltözni vele. Elég meglepett fejet vágott, éppen az átöltözésben zavartam meg és most 1 farmerban állt előttem.
- Hisztérika, lenne kedves kifáradni és hagyni átöltözni. – kezdett máris gúnyolódni. – De ha nagyon akarsz, akkor nézhetsz is.
- Tudtam, hogy haragszol rám, de azért ez még tőled is sok.
- Látom, valaki nagyon kiborított. De sajnos nekem semmi közöm hozzá ,fogalmam sincs miről beszélsz, de gratulálok annak a valakinek. Remek munkát végzett.
- Szóval nem tudod? – hozzávágtam az újságot, felvette és elkezdte olvasni.
- Én ezt nem értem
- Nem? Mindjárt segítek, 8 általánossal tényleg nehéz lehet elolvasni azt a pár oldalt. Chris nyilatkozott. Elmondta, hogy te végig tudtad, hogy én csak a pénzedre hajtottam és igazából nem is bánod, hogy idézem „egymásra találtunk” Alonsoval. Mert én úgyis közönséges vagyok és nem érek fel a te Chrisedhez. Hogy mondhattál ilyet? Én is haragszom rád, de én a szemedbe mondom amit gondolok, és nem kezdelek el fikázni több millió ember előtt. Neked hogy esne, ha fordítva lenne és ezt olvasnák a szüleid?
- De én nem – kezdett magyarázkodni.
- Ja , te nem! Most legyél férfi!
- De én tényleg
- Persze, te nem is mondtál semmit. És Chris magától tudott a tetkóról a fenekemen. Érdekes, a múltkor még tetszett és nem voltam tőle közönséges! –ez hatott, elvörösödött rendesen.
Nagyon dühös vagyok. Nem is tudom mit tudnék most csinálni vele.
- Ha vissza akartál vágni az Alonsos dolog miatt, akkor gratulálok, nagyon jól csináltad! Rég nem voltam ilyen kínos helyzetben! Ezer köszönet érte! Belém akartál taposni? Sikerült, innentől kezdve nyugodtan aludhatsz éjszaka! Büszke lehetsz magadra!
Erről ennyit. Fogtam magam és el innen. Aktívan kiabál utánam, de hát ezek után nem izgat túlzottan.


Kész. Ezzel a lánnyal lehetetlen nem összeveszni. Mondjuk, most tényleg sáros vagyok, de akkor is, meghallgathatott volna. Gyorsan felöltözöm és megkeresem. Még igy mérgesen is tök szép volt. Nem. Kimi, kapj észbe. Megcsalt, szal nem agyalni rajta.
- Hello édesem.
- Szia Chris. Tök érdekes dolgokat olvastam az előbb. Érdekel?
- Persze. Mondd csak.
- Mi volt ez az egész, hogy mi 1 pár vagyunk? Meg hogy te sokkal jobb vagy mint Faith? És miért mondtad el azt a tetkós dolgot? A „te nem mondtál semmit” ugorjuk át.
- Még szép, hogy mondtam. Miért tagadnám le? – ez a nő. Minek kezdtem vele már megint? Na jó, tudom, hogy miért. Egyszerűbb vele ágyba bújni, mint felszedni egy újabb csajt, aki utána napokig nem hagy békén és hívogat – Csak az igazat mondtam. Együtt vagyunk. Vagy nem? Nekem úgy tűnik. Várj, ne mondj semmit, tudom, csak azért vagy velem, hogy idegesítsd azt a kis libát, de akkor is velem vagy, nem vele. És te mondtad, hogy 1 kis senki. A közönséges is tőled van. Úgyhogy nem értem, min húztad fel magad.
- Csak azért, hogy tisztán láss: a kisujjáig sem érsz fel.
- Ha jól sejtem, akkor most megint szakítasz velem. Csak nem békültetek ki? Nem fog zavarni, hogy újra hülyét fog belőled csinálni? Aztán majd sokadszorra is nálam kötsz ki. Megspórolhatnád a felesleges köröket.
- Nem Chris. Többet nem jövünk össze. Tuti. És a jövőben hagyj ki a nyilatkozataidból légyszi.
- Kérlek. Ahogy akarod.
Ez gyorsan ment. Nem bocsátottam meg Faith-nek. Csak most kivételesen igaza van. Jó nagy sz*art csináltam, de nem direkt. Akaratlanul is elkezdtem tárcsázni Ramit.
- Hello öcsi. Már is hiányoztam – vette fel.
- Szia. Csak gondoltam megkérdezem, hogy odaértél-e.
- Persze. Valami baj van?
- Nem. Miért?
- Nem is tudom.
- És meddig maradsz?
- Még nem tudom. Biztos, nem akarsz semmit?
- Nem. Bocs, de már mennem is kell.
- De százas, nincs semmi? Ne menjek oda?
- Nem. Köszi. De szia.
Ez most mire volt jó? Felnőtt férfi vagyok és a legszívesebben mégis ide rángattam volna a bátyámat. De most mit kellett volna neki mondanom? Igaz, hogy Faith megcsalt, de igy is kell. Ja, hogyne. Én nem is vagyok normális.
Valakinek nagyon hiányozhatok, ha igy püföli az ajtót. Remélem nem Chris talált vissza.
- Te?