45. rész

Miután kicsit összeszedtem magam, visszaballagtam Ronhoz. A változatosság
kedvéért megint több kilós papírmunkát kaptam. Épp bele akartam vetni magam,
amikor valaki megzavart.
- Ezt nem hiszem el, hogy jutottál be? A múltkor még Kimit is csak nagy
nehezen engedték be, mert otthon hagyta a kártyáját.
- Vannak kapcsolataim. És nincs olyan hely, ahova én nem mehetek be –ez a
szerénység. Már megszokhattam volna.
- Na, Kata, most komolyan.
- Okés. Leülhetek? – még jó, hogy megvárta a válaszomat – szóval, az úgy
volt, hogy tegnap este megismerkedtem 1 jófej Toyotás mérnökkel – itt 1
jelentőségteljes mosoly következett- és ma behozott. Mivel, te meg sem
kérdezted, hogy akarok-e jönni.
- Bocs, de ez a munkahelyem. Még ha néha ezt nem is lehet észrevenni. És én
itt csak 1 kis senki vagyok, ha akarnálak sem tudnálak behozni – meg már
csak az hiányozna, hogy műsort rendezzen Alonso miatt.
- Akkor most kidobsz?
- Azt azért nem. Tehát, van ez a mérnök, akkor nem kell Fernando, ugye?
–számomra ez igy logikus. - Mi a neve? Ismerem? –értelmes kérdés, 1 Toyotást
sem ismerek.
- Nem tudom a nevét. És attól még kell Alonso.
- Én ezt nem vágom. Most akkor nem is kell az a pasi? Vagy most mi van? – ma
sem vagyok túlzottan összerakva.
- Addig kell, amíg össze nem jövünk. Nem tudok magyarázni, de csak érted.
- Azt hiszem igen, de ez igy elég fura.
- Miért az? Te is ezt csinálod. Vagy ezt csak neked szabad?
- Ez nem igaz. – kaptam fel kapásból a vizet.
- De igen, csak az emberkék mások, hagyjuk, nem akarok veszekedni. Ha te
csinálod, az természetesen más.
- Most mi bajod van?
- Semmi, csak te vagy a szent, én meg a nem is tudom micsoda.
- Komolyan igy gondolod? – egyik meglepetés után jön a másik.
- Ez jön le a viselkedésedből.
- Kösz, ez jó. – hány éve is vagyunk barátnők?
- Érdekes, eddig nem tűnt fel, hogy ilyen vagyok?! Mától meg zavar?
Most akkor hogy van ez? Én is tudok dolgokat, mégsem vágom a fejedhez, mert
barátnők vagyunk. – átléptünk a kiabálós fázisba.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz. És nem zavar, hogy ilyen vagy, csak,
nem tudom. Ma minden összejött.
- Neked mindig minden összejön. Mindig van okod arra, hogy éppen miért vagy
hülye. – ez egyre jobb. – Arra céloztam, hogy beszéltem Fernandoval.
- Yuhéjj, gondolom, akkor jól kibeszéltetek együtt. Na, legalább meg volt az
örömöd. És most lenyomhatod, hogy milyen hülye vagyok és a többi. – itt
legyen valakinek magánélete.
- Nem vagyok álszent. Ismersz. Mindenki csinál ezt-azt.  Az én filozófiám
szerint, mindent ki kell próbálni. Kétféle ember van: az egyik: aki ezt meg
is teszi a másik: aki csak szeretné, de parázik tőle. És az utóbbiak
ezért belekötnek az elsőkbe. Te is azért kötöttél belém az előbb,
mert irigy vagy, hogy nekem ez igy jó. És ezt kapd ki: nem zavar, pedig
szerinted kéne, hogy zavarjon. Én is beléd köthetnék. De most tényleg. De
nem teszem, mert szal vágod.
- Érdekes elmélet. De kösz, hogy nem kezdesz el prédikálni. – ez tényleg jól
esik.
- Szivi. De tudod, mi kéne neked?
- Na?
- Jó sok szex.
- Oké dokinő. – hangulat feloldva.
- De most komolyan. Már nem bírom nézni a savanyú képedet, kész apáca
lettél. Mi van veled? Régebben nem ilyen voltál?
- Emlékeztetlek, hogy régen nem volt munkám. Most van.
- Ok, elfogadható indok. És hogy vagytok?
- Jól.
- Ennyi?
- Aha. De ha megmondod, hogy mit akarsz hallani, akkor elismételem.
- Felőlem játszhatod a tudatlant, ráérünk.
- Legalábbis te. Nekem dolgom van.
- Nem.
- Mit nem?
- Nem azért akarod, hogy elmenjek, mert dolgod van, hanem mert valamiért
zavarban vagy.
- Nem vagyok. Kéne?
- Te tudod, de piszkálod a hajad.
- Faith – nyitott be Ron – Hello. – nézett körbe és lepődött meg, hogy
nem vagyok egyedül -  Talán zavarok?
- Én már itt sem vagyok, majd később folytatjuk. Szia.
- Remélem a később alatt a munkaidőn kívüli időintervallumot
értette. És egyáltalán kicsoda? - milyen kis méregzsák tud lenni ez a pasas.
- Azt. Egy barátnőm.
- Ide nem hozhatsz be senkit, de azt hiszem ezt elmondtam a legelején. És
itt nincs pletyiparti.
- Igen, persze. Nem is én hoztam.
Nyögje már ki mit akar, nem érek rá egész nap.
- Légyszi menj és nézd meg, hogy mi van Kimivel. Már 40perce megy az edzés,
ő meg sehol.
- Biztos nagyon el vannak foglalva Christinával  – dünnyögtem magam elé.
- Nem azt kérdeztem, hogy szerinted mit csinál. Udvariasan utasítottalak,
hogy nézd meg.
- Jó.
- Még ma ha lehet – türelmetlenkedett.
- Ezt befejezem és megyek – bele se kezdtem, de nincs kedvem megint ahhoz az
emberhez.
- Most.
Nem éri meg vitatkoznom vele, felesleges. Nem hiszem el. Rajtam kívül nincs
más ember, akit oda küldhetne? Ha van egy kis szerencsém, akkor már nem is
lesz ott. Gyors kopogás. És, senki. Én megpróbáltam.
- Szia. – szuper, pedig már elindultam visszafelé – Nem gondoltam volna,
hogy visszajössz. Gyere be.
- Én sem. – látom sikerült felöltöznie. – Rövid leszek. Mivel külső
sérülésnek semmi nyoma rajtad, feltételezem, belül sincs bajod, igy menned
kéne az edzésre, igy is 40 percet késel. Hát, ennyi. - ezt is letudtam.
Ronnak 1 szava sem lehet.
- Várnál még 1 percet? Szeretnék mondani valamit.
- Nem jó ötlet, nincs kedvem veszekedni.
- Nekem sem. De fontos.
- Hosszú lesz? – nemet intett a fejével. Nem tudom, mit akar még, de mivel
egész normálisan viselkedik, igy meghallgatom.
- Nem ülsz le?
- Inkább nem.
- És nem kérsz inni?
- Kezdj már bele!
- De tényleg nem kérsz semmit?
Áá, ezt nem hiszem el.
- Jó, most jobb? - ültem le- és oké, kérek szépen 1 pohár vizet.
Oda adta a vizet és nem szólt semmit. Ez igy izgi lesz.
- Hát, ez nagyon érdekfeszítő volt. Jó, hogy beavattál. – álltam fel.
- Szóval, szeretnék bocsánatot kérni. Tényleg tőlem tudta Chris az
infókat, de csak azért mondtam el neki, mert nagyon mérges voltam rád, de
eszembe sem jutott, hogy ilyet fog csinálni. Eskü. – elkezdett járkálni. Ha
sokáig folytatja, totál elszédülök. - Nem akartalak megbántani. Illetve
először igen, de csak azért, mert tiszta hülye voltam. A lényeg, hogy
elnézést kérek. És mindenben igazad volt, amiket az előbb mondtál.
Tudom, hogy nem hiszel nekem, de tényleg igy gondolom.
- Elhiszem.
Látszik rajta, hogy teljesen zavarban van és bizonytalan. Olyan, mintha
kicserélték volna. Egészen hasonlít a régi Kimire. Na jó, a kék szemeinek is
köze van ahhoz, hogy elhiszem, amit mond, de hát ez van.