És most beállt a kínos csend. Reagáltam, mit akar még?

- Bocsánatkérés elfogadva. – ennél többet tényleg nem tudok tenni az ügy érdekében.

- Ennek örülök. Akkor most? – nézett rám kérdően.

- Akkor most nem fogunk egymásnak esni, valahányszor találkozunk. Gondolom.

- Ez azt is jelenti, hogy lehetünk megint ..

- Megint mi? Barátok?

- Azok. – támaszkodott neki a falnak.

Nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy ő is erre gondolt.

- Kezdésnek kicsit erős lesz, de legyen. Miért ne.

- És barátilag akkor esetleg majd elmehetünk együtt valahova ugye?

- Az még arrébb van. Kösz a vizet, most megyek, mert leszedik a fejem. Neked is ezt kéne.

- Oké, megyek.

Nem vártam meg, elindultam nélküle. Igaz, hogy nem mutattam, de meglepett ez az akciója. Nem is tudom, hova tenni. Meg ez az egész barátkozós duma. Furi volt. És most én is furin érzem magam.

Most hívott Nico, az apja este nem ér rá, igy inkább 5:30kor talizunk 1 bárban. Király, én ma elvileg 6ig dolgoznék és igy 5kor el kell indulnom. Most mehetek Ronnak pitizni. Imádom ezt. Remélem Norbert nem lesz ott, mert akkor tuti nem megyek sehova.

- Hello. Zavarhatok 1 percre? – hát Norbert nincs, de más igen. Nem tudom hogy csinálta, de Kimi hamarabb ideért. – Ha el vagytok foglalva, akkor inkább visszajövök később. – Valami papírt böngésztek ezerrel.

- Mondd csak.

- Annyira nem fontos, majd visszatérünk rá.

- Most van időm. Tehát, ha akarsz valamit, akkor most mondod. – jól lemaradt, amikor a kedvességet osztogatták.

- Szeretnék ma 1 órával hamarabb elmenni. Persze úgy, hogy mindent megcsinálok.

- Azok után, hogy a reggelt is átbeszélgetted 1 barátnőddel, még engedjelek el előbb? Ehhez kell 1 jó indok. Mi lenne az?

- Nico apukájával találkozunk – ez elég nehezen jött ki és közben még véletlenül sem néztem Kimire. Most ezt miért érzem cikinek? Valaki igazán elmagyarázhatná.

- Jó, elmehetsz.

- Tényleg? – ez magától kibukott.

- Persze. Nincs értelme, hogy itt tartsalak, biztos már most is azon jár az agyad, nehogy elszúrj majd valamit, el tudom képzelni, mennyire fogsz tudni a munkádra figyelni délután.

De természetesen be kell fejezned amit elkezdtél.

- Rendben. Hello.

Kimiék ezek után is az FIA egyik új szabálymódosítását tanulmányozták.

- Azért kicsit sajnálom most ezt a lányt.

- Mert? – érdeklődött Kimi, aki aztán nagyon jól tudta, hogy a főnöke nem szokta csakúgy sajnálni az alkalmazottait.

- Látszik, hogy nem ismered Kekét. Imádja a fiát. És ő a végletek embere. Vagy oda lesz érte vagy addig fogja fúrni, amíg nem szakítanak.

Kimi épp azon agyalt eddig, hogy vegye rá Ront arra, hogy mégse engedje el Faith-t, de most áttért arra az erkölcsi kérdésre, vajon nagyon csúnya dolog-e, ha azért fog drukkolni, hogy Kekének még véletlenül se legyen szimpi a fia barátnője.

- Ennyire bogaras lenne?

- Nála 1 perc késés is a világvége. Meg arra is ki tud ám borulni, amikor kedvességből vodkát vesznek neki és átadják azzal a szöveggel, hogy nektek finneknek ez a nemzeti piátok.

- Szóval, ha véletlenül Faith ezekből csak az egyiket megcsinálná, akkor

- Akkor tuti, hogy utálva lenne ezerrel. Hidd el. Lehet, az lenne a legjobb, ha szólnék neki ezekről.

- Hagyd csak, majd én. Úgyis beszélek még vele később.

- Akkor még azt is mondhatnád neki, hogy az öreg pasinál nyerő a magas sarkú. Egyenlőre több nem jut eszembe, de majd még gondolkodom.

Okés, 5 óra lesz 5 perc múlva. Hiába turbóztam, nem vagyok kész még a felével sem. Mindegy, csak nem jön már ide Ron leellenőrizni. Majd holnap bejövök hamarabb.

- Szia. Lefűznéd nekem ezt légy szíves.

- Persze. – de jó, Kiminek is pont most kellett megtalálnia.

- Bocs, nem direkt, nem akarlak feltartani, tudom, hogy sietsz.

- Hát igen, és máris késésben vagyok. – azért eltettem ezt a szart neki, ne mondhassa, hogy nem segítek.

- Csak igy üres kézzel mész?

- Hát, ez a meghívás hirtelen jött, nem volt időm venni semmit. Meg mit illik venni?

- Mondjuk 1 üveg vodkát. Tudod, mi finnek imádjuk. Ez a hogy is mondjam

- A nemzeti piátok?

- A számból vetted ki a szót. – most ennek miért örül ennyire?

- Oké, veszek valamit odafelé. Szia.

Nem hagytam tovább beszélni, mert különben sosem szabadulok. Nem vettem semmit, igy késtem 10 percet. Beléptem és nem is látom őket. Jól van, nem pánikolok. Meg vannak.

- Hello. Bocsánat, hogy késtem. Meg azért is, hogy nem hoztam semmit, csak már nem volt időm és

- Édes, nyugi. Ne pörögj. Ő az apám. Apa, ő Faith.

Igy első ránézésre kicsit morcinak tűnik.

- Szóval, te szédítetted meg a fiamat? Nálunk 4 napja csak rólad hallani.

Igy, hogy mosolyog, már nem is olyan ijesztő.

A következő 1 órát végigdumáltuk. Először csak az udvarias témák voltak, aztán Keke mesélt a versenyeiről. Már vagy 20éve nem versenyzett és mégis úgy beszél róla, mintha még mindig azt csinálná.

- Sajnálom, de muszáj lelépnem. Valami promóciós akármin kell lennem 20perc múlva. Édes, te maradsz még?

- Nem tudom, lehet hogy

- Persze, hogy marad még – válaszolt helyettem Keke.

- Látlak még ma?

- Még szép. Amint végeztem felugrom hozzád. Csak nem gondolod, hogy kihagyom az esti jó éjt puszimat?!

- Nico, tudod, hogy mi jutott az eszembe? Hétvégére lemehetnétek a nápolyi nyaralónkba, na?

- Ez remek ötlet. Rendben. Sziasztok.

Tessék, nincs itt semmiféle katasztrófa.

- És neked Faith? Hogy tetszik az ötlet? Szereted Nápolyt?

- Még nem voltam, de tényleg jó ötletnek tűnik.

- Igen, azt elhiszem.

Most képzelődöm vagy tényleg mintha kicsit lenéző lenne a hangja.

- Gondolom jó együtt lenni a fiammal. Ugye?

Nem tetszik se ez a mosoly, se ez a hang. Nem támadó, de túl kedves.

- Hát persze. Nagyon szuper pasi. 

- Ez igy biztos nagyon kényelmes neked. – kortyolt bele a Martinijába.

Nem vágom. Most mi folyik itt?

- Elnézést, de mégis hogy érti azt, hogy kényelmes?

- Hogy hogy értem? Ugyan már. Tudod te is jól. Idejössz és kifogod a fiamat. Nico jóképű, tehetséges, gazdag,  nagy jövő áll előtte és pluszba hajlandó megadni neked mindent, amit csak akarsz. Ez igy enyhén szólva is kényelmes. A fiam jobbat érdemel nálad.

El sem akartam hinni, amit hallottam. A hangja ugyanolyan volt, mint eddig, nem változott semmit.

- Semmit nem kértem tőle soha. És nem azért vagyok vele, mert ez nekem igy kényelmes. – oké, nem borulunk ki.

- Persze. Nem kértél. De ezt a nápolyi hétvégét is simán elfogadtad. Nem fogom hagyni, hogy még jobban behálózd a fiam. Holnap szépen szakítasz vele.

- Még jobban behálózni? Miről beszél maga? – kezdtem el fészkelődni.

- Az ilyen nőcskék általában gyorsan összehoznak 1 gyereket, hogy magukhoz láncolják a szerencsétlen áldozatukat. Remélem Nico ilyen szempontból észnél volt.

- Csak azért nem szólok semmit, mert Nico apja. De többet ne találjon meg a hülyeségeivel.

- Most komolyan elmész? Olyan jól elcsevegünk.

Fogtam a táskámat és indultam is.

- Faith, nem kell megsértődnöd. Hármunk közül Nico az egyetlen, aki abban a tévhitben él, hogy szereted.