De jó pofa. Most jöttem. Miért van olyan érzésem, hogy rólam beszéltek?

- Mostantól. – de éhes vagyok basszus.

- Kérsz valamit? – Paula megszánt. – Van még piritós.

- Persze. – rögtön nekiestem. Alig vacsiztam, igy most eléggé kajás vagyok. – Finom. Kimi, jól vagy? Kicsit zavartnak tűnsz.

- Aha. Csak nem aludtam ki magam rendesen.

- Látom. Gyűrödt vagy meg karikás a szemed – azt már meg sem említem, hogy hogy áll a haja. Oké, hogy nincs sok, de attól függetlenül még talizhatna 1 fésűvel.

- Nehogy azt hidd, hogy te jobb vagy.

- Nem hiszem. Lily egész éjszaka rugdosott, még mindig hulla vagyok.

Ezt hamar eltüntettem. Most meg sem tudok mozdulni. Kimi nekiállt feldarabolni valami zöldséget. Nem tudom mi az, ezekben nem vagyok jó.

- Képzeld anyu, Faith is fél a vihartól.

- Nem félek, csak nem szeretem.

- Mi lesz ma a program? – nézett rám az anyukája.

- Lily megmutatja a várost. Nem hiszem, hogy hamar jövünk.

Poén, hogy egy 5 éves kislány lesz az idegenvezetőm.

- Ha akarod, megyek én is. – ajánlkozott Kimi is.

- Tudod, ez olyan csajos nap lenne. – nem akarom, hogy jöjjön. Nem lenne jó. Kicsit mintha vonzódnék hozzá. És nem akarok. Tehát, minél kevesebb közös programra kell törekedni. - Ne haragudj, de tényleg.

- Nem kell magyarázkodnod – juhéj, előjött a morci énje – mindannyian tudjuk, hogy mi az igazi ok.

- Tényleg? – ennyire átlátszó vagyok?

- Érthető, nyilván nem akarod, hogy a barátod féltékeny legyen.

- Persze. – kész szerencse, hogy időként emlékeztet arra, hogy barátom van.

- A kicsi Nico az, ugye?

- Annyira azért nem kicsi – nem akarok pont erről beszélgetni az anyjával.

- A francba – kiáltott fel Kimi.

- Mi van? – mentem oda hozzá rögtön. Nem szólt semmit, csak megmutatta a kezét, amiből ömlött a vér. Ügyesen elvágta a tenyerét. Ezt hogy csinálta? – Ok. Ne pánikoljunk, menjünk kórházba vagy hívjunk 1 mentőt. – rosszul vagyok a vértől. És ez nem úgy nézett ki, mint aminek szándékában áll elállni.

Erre már Paula is odajött és megnézte.

- Ezért mentőt? Ugyan. Semmiség.

- Semmiség? – néztem rá. – És ha elvérzik?

Úgy látom, muszáj kézbe vennem az irányítást. Elturbóztam az egyik földszinti fürdőbe, emlékeztem, hogy ott van géz, meg mindenféle kenőcs.

- Na, add ide – tértem vissza- Melyikkel akarod kezdeni? Alkohol vagy jódos fertőtlenítő? – most mit néz ilyen „értelmesen”? – Akkor előbb alkohol. Kicsit csípni fog.

Leöblítettem vízzel mielőtt bekentem, nem spóroltam az alkohollal.

- Muszáj sok, nehogy elfertőződjön – magyaráztam közbe. Paula is, ahelyett, hogy nézne inkább segíthetne. Mégiscsak az ő fia, de nem, ő csak áll nyugodtan.

- Fogalmam sincs, ha ezt is ráteszem, akkor milyen kémiai reakció fog végbemenni a kezeden. Sosem voltam jó kémiából. Leesni csak nem fog. – inkább magamat győzködtem, mint őt. Nem is olyan mély. De akkor is nagyon vérzett. – ülj le.

Meglepő, hogy hagyja magát utasítgatni.

- Tessék, kész is. Holnapra nyoma sem lesz. A kötés nem lett túl mutatós, de megteszi. – hát ja, lehetett volna szebb is. Ez sikerült. Nem lennék jó nővérke.

- Köszi szépen.

- Szivi. De miért nézel olyan furán? – nem csak ő. Paula is elég érdekes. Mindegy. Én többet nem tudok tenni.

- Itt meg mi történt? – jelent meg Matti is.

- Volt 1 kis balesete a fiúnknak, de Faith már leápolta. - válaszolt helyettem Paula.

- Akkor jó. Ja igen Faith, Nico az előbb keresett, de nem találtalak, igy azt mondtam, visszahívod.

- Oké. Köszönöm. Megyek is, még Lilit is össze kell szednem.

- Remélem egyetértesz velem fiacskám, hogy ez érdekes volt.

Nem volt nehéz előkerítenem Lilit. Be volt zsongva, hogy velem jöhet. Taxival mentünk, nem akartam senki terhére lenni. A városnézés abból állt, hogy megmutatott pár teret. Múzeumba nem volt hajlandó bemenni, mert hát az ugye unalmas. Végül 1 bevásárlóközpontban találtuk magunkat. Vásárolgattunk kicsit. Páran az anyukájának néztek, állítólag hasonlítunk. Addig nem nyugodott, amíg ki nem harcolt 1 fagyit is. Késő délutánra értünk vissza jó pár szatyorral. Kimi anyukája szokás szerint a földszinten volt, de most kivételesen nem a konyhában, hanem a nappaliban üldögélt. Csak köszöntem neki, aztán felsiettem. Leakartam már tenni a cuccokat.

- Szia – köszönt Kimi. Az ágyon fekve olvasott valami motoros magazint. – na, milyen volt?

- Hello. Jó. Nem mondom, hogy sok mindent láttam, de amit láttam, az tetszett – leültem és elkezdtem felpróbálni az egyik új cipőt.

- Nem akarom, hogy azt hidd, beléd akarok kötni, de miből vetted ezeket?

- Szerinted? A kártyámmal – istenien néz ki. Hófehér Nike. Ilyenem még nincs.

- Azzal a kártyáddal, amit már igy is túl költöttél? – ez a megrovó hangsúly, emlékeztet az apumra, már amikor még érdekelte, mi van velem.

- Aha. Lilinek is vettünk pár apróságot.

- Pár apróságot?

- Na jó, mindenfélét. Nem tudtam nem megvenni, olyanok, mintha ráöntötték volna. Látnod kellett volna, annyira szép bennük. – erre már megenyhült- Olyan, mint valami kis hercegnő. Neked is hoztunk ám valamit. Tessék

Egy jeti volt. Amint megláttam, ő jutott az eszembe és rávezettem Lilit, hogy milyen jó lenne ez Kiminek. Ciki lett volna, ha csak én veszem. Mégis mit mondtam volna, miért? Igy nem kell magyarázkodni. Kettőnktől kapja.

- Nem Iceman, de úgy gondoltuk, jó lesz kabalának vagy valaminek. Aminek akarod. Nem tetszik? – bizonytalanodtam el, mert kb 2 perce nézi.

- De, cuki. – egész nap olyan fura- Köszi. Én meg közben beszéltem Niklassal. Rendeznek 1 kis összejövetelt. Van kedved menni?

- Mi az oka?

- Az, hogy itthon vagyok. Ritkán van ilyen.

- Tuti akkor is lesz ilyen, amikor elmész – ezt muszáj volt. Olyan jó kedvem van.

- Haha. Nagyon vicces. - mosolygott- Na, megyünk?

- Persze! Legalább fel tudom avatni az új ruhám. Adj 20 percet – vágódtam be a fürdőbe. Igazából Lily beszélt rá erre a ruhára, de nem volt nehéz, mert nekem is nagyon bejön. Hófehér, térdig érő, semmi extra, de mégis valahogy olyan tökéletes. Nem tudok rá más szót. Az és kész.

Az átöltözés gyorsan ment. Csak azt nem tudom, mi legyen a hajammal. Elkezdtem besütni. 15 perc után meguntam, ez igy túl lassú. De most az eleje hullámos, a teteje meg semmilyen. A tetejét feltűztem, elől, a hullámos részét pedig szabadon hagytam, ez a maximum. Nem is olyan rossz, sőt. Na, még kis smink. Kész.

- Gyors véleményt kérek – jöttem ki a fürdőből.

- Jó. - Jó? És még mi? Ezért szenvedtem annyit? Ennyi az össz véleménye? Kösz szépen. – Lent megvárlak. De most tényleg siess. – hagyott itt.

Én ezt nem értem. Semmi szép vagy, esetleg jól nézel ki, pusztán jó.