Nem egészen igy gondoltam, de ha ő nem, akkor nekem kell lépnem. Amúgy sem ellenkezik túlzottan, helyesbítek semennyire sem. Ez mennyire hiányzott.

- Na, ez nem kellett volna – mondta, amikor szétváltak az ajkaink.

Ez így nem stimmel. Nem ezt kellene mondania.

- Már miért nem? – kezdem nagyon nem vágni a dolgot. Most hova megy? Csak tőlem el. – Nem jönnél esetleg vissza? – leültem az ágy közepére. Kezd nagyon nem tetszeni ez a dolog.

- Mert nem – leült az ágy szélére. Messzebb már nem is tudott volna.

- Mi a baj?

- Nincs baj.

- Oké. - Ha nincs, akkor nincs.

Felkeltem, oda sétáltam hozzá és az ölébe ültem.  Most legalább a szemébe tudtam nézni. Sok mindent nem látok benne. Csak átöleltem és szorosan hozzábújtam. Olyan fini Kimi illata van.

- Nagyon hiányoztál. – könyörgöm mondjon rá valamit. Olyan fura. Olyan közönyös.

- Faith hagyd ezt. - közben pedig eltolt magától.

- Már megint mi rosszat csináltam? – azért sem szállok le róla. Nem ráz le ilyen könnyen. Igen is mondja meg, mi a franc van.

- Mondtam. Fejezd be. – most az arcomra is kiült a teljes értetlenség – Nem Nico vagyok, oké!?

- Az üvöltözésed nélkül is tudom, hogy ki vagy. – az előbb még azt mondta, hogy szerinte szép vagyok. Azóta mi változott? – Ne veszekedjünk jó. – lécci lécci.

- Nem veszekszem. Csak éppen nem vagyok vevő erre, amit most csinálsz.

Nem vevő? Arra amit most csinálok?

- Rendben. Bocsánat, hogy próbáltam – nem tudom mit csinálni. Mivel ez egyértelmű visszautasításnak tűnik így leszálltam róla. – De nem csak én vagyok a hibás. Te is!

- Gondoltam, ki más is lenne? Már az is baj, hogy nem akarom kihasználni a helyzetet?

- Magyarázd már el nekem, ebben mi a kihasználás? Pár perce még szép voltam. És érdekes módon, eddig nem voltál ilyen lelkiismeretes. – muszáj pont most elkezdenie? Per pillanat a régebbi bepróbálkozós Kimi sokkal közelebb áll a szívemhez.

- Figyelj: - nem vagyok kettyós, miért kell így magyarázni?- Még most is szép vagy. Csak éppenséggel részeg is. Nem jó párosítás ez a 2. Én sem vagyok fából, épp elég visszafognom magam, nem kéne, hogy még te is rátegyél 1 lapáttal

- Lehet, hogy én vagyok az ittasabb, de te nem fogod a jeleimet. De nem baj, akkor lefordítom őket: nem kell vissza fognod magad. – most nyíltan könyörgök neki? Szép.

- Ja. Persze. Mondod ezt most! Elmeséljem, mi lenne holnap? Te lennél a legjobban kiakadva. Még a pofozkodós éned is előjönne. – erre én képedtem el.

- Ismerem magam, nem is csinálnám ezt.

- Nem? Biztos vagy benne? Mert ha igen, akkor felőlem rendben.

- Tudod mit, felejtsd el, amiket az előbb mondtam. Igazad van, sok volt a vodka. Vagy nem is. Inkább csak poénból akartam lefeküdni veled. Ja. Mert én 1 olyan vagyok. – ez is logikus: rá vagyok kiakadva és közben magamat bántom. Talán kicsit tényleg sok volt a pia. Lefeküdtem és elfordultam, még véletlenül se nézzek rá. – És azt el is felejtettem, hogy utállak.

Ezzel is meglennék. Nem fogok tudni ebben a ruhában aludni.

- Lenne egy ajánlatom – közben lefeküdt mellém és éreztem a leheletét a nyakamon.

- De jó. Akkor meséld el Alexának, biztos érdekelné. – nem állok vele szóba. Rá sem nézek.

- Oké. Nem erőltetem, ha nem akarod. Azért tetszett a ma esti műsorod. Ahogy nyakon öntötted – éreztem a hangjából, hogy mosolyog – meg az előbbi éned is. Most komolyan nem beszélsz velem?

- Komolyan.

- Mi lenne, ha kapnék 1 percet? Meghálálom.

Csak elérte, hogy ráfigyeljek. Megfordultam és vészesen közel kerültem hozzá.

- Nincs semmi olyanod, ami érdekelne – közben végig a szemébe néztem. Ha az előbb nem akarta, most se akarja.

- Fogadunk? Csukd be a szemed. 1 perc és jövök.

Nem hiszem el, hogy belemegyek a hülyeségeibe. Akármit is akar, nem hagyom magam. Nincs olyan, amivel megtudna venni.

- Vagyok. Kinyithatod.

- Nem is utállak annyira – 1 doboz jégkrém volt nála. Ráadásul a 2 kedvencem: csoki és vanília. Jesszus, hogy mennyire akarom azt a fagyit.

- Akkor tekinthetjük ezt amolyan tárgyalási alapnak?

- Aminek csak akarod. De ugye az egész az enyém? – a gyomrom nincs rendben, szilárd ételt nem igazán tudnék magamba tömni, de ez épp megfelel. Farkaséhes vagyok már úgy kb. a reggeli óta.

- Legyen. De akkor meghallgatsz.

- Oks. Bármit a fagyiért.

Fagyi nálam. Isteni.

- Te is hiányoztál.

Na, erre most tudnék mit mondani, de tekintve, hogy tele van a szám fagyival, így megússza. Remélem nem várja, hogy el is higgyem.

- De még mindig az a meggyőződésem, hogy csak azért akartál rám mászni, mert nem vagy józan

- Azért akartam rád mászni, mert veled akarok lenni. Illetve csak akartam. – inkább maradok a fagyinál. Úgy látszik a ma este életem legnagyobb beégéseinek sorozata.

- Tekintve, hogy ugyanazt akarjuk, van 1 ötletem. Elmondhatom?

Még mindig a legszívesebben letámadnám.

- Hát, nem igazán vagyok rá kíváncsi, de mondd. A fagyiért cserébe.

- Szóval. Bebizonyíthatnád, hogy komolyan gondolod.

Ezen azért már jót röhögtem.

- És mégis hogy gondoltad? – beindult ám a fantáziám.

- Egyszerű. A ma estét átvészeljük valahogy, aztán holnap tiszta fejjel majd kiderül.

- Te viccelsz?

- Nem.

- Várj, összefoglalom. Tehát: Ma este semmi sex. Csak holnap. – ez elgondolkodtató.

- Lényegében igen.

- Tudod, lehet, hogy én már holnap sem akarom. – most visszakapja.

- Ahogy akarod, de akkor lecsúszol sok mindenről. – beleborzongok, amikor így néz rám. Kivette a kezemből a kanalat és elkezdett ő etetni.

- Például?

- Nem is tudom – azt hittem meg akar csókolni, de az utolsó pillanatban elkapta a fejét.

- Milyen 1 szemét vagy:nem elég, hogy nem csókolsz meg, de most még a fagyimat is megeszed?! Szép. Van még?

- Sajna elfogyott. – vigyorgott ezerrel.

- Kár. Pedig arra gondoltam, hogy leenném a hasadról. Illetve nem. Majd holnap. Azért kár, nem? - én is tudok gonosz lenni. Ezt a fejet látni kell. – Akkor jó éjt. – lekapcsoltam a villany, de így sincs túl sötét. Pont ide világit a hold.

- Neked is – szinte látom, ahogy végigpörög a fejében az ötletem.

- Kimi.

- Hm?

- Most 11:25 van. 12:01 az már holnapnak számit? – a remény hal meg utoljára.

Nem válaszolt, helyette csak átölelt. Végül is több, mint a semmi. Muszáj átöltöznöm. Felkászálódtam,de nem kapcsoltam villanyt.

- Ez most a bosszúd?

- Nem értelek – közben sikerült levennem a ruhát. – ja, hogy erre gondolsz – lóbáltam meg a kezemben. – Élvezem, hogy szenvedsz, de igazából nem erre ment ki a játék, csak nem tudok benne aludni. Full kényelmetlen.

Nekiálltam kikotorni valami alvóféleséget a szekrényből. Hirtelen azt éreztem, hogy hátulról átkarol.

- Még nincs holnap.

- Az a 40perc már nem számit. Na, mit mondasz? – közben azért bebiztosította magát:elkezdte a hasamat puszilgatni.