- Szia – vettem fel picit megilletődve. Nincs most ehhez hangulatom.

- Na végre! Már hívtalak párszor. Hogy vagy? – na gyerünk, fussuk le az udvarias köröket.

- Jól, kösz. És te? – közben felhúztam és átfogtam a térdem. Mindjárt még a körmömet is elkezdem rágni. Hogy lehet ezt nem szemétül megmondani?

- Én is, bár nagyon hiányzol. – nagy csend. Gondolom most azt kéne mondanom, hogy ő is, de eszembe sem jutott amióta eljöttem. – Sajnálom, hogy a múltkor kicsit neked estem. Haragszol?

- Nem. Csak

- Igazából azért hívtalak, mert van 1 ötletem, kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá. – hú de lelkes - Arra gondoltam, felülök a leghamarabbi repcsire és oda megyek hozzád. Na?

- Hogy mi?

- Hamarabb kibékülnénk. Úgyis utálod Kimit is, nem is akartál menni, így megszabadulnál tőle.

- Beszélnünk kell. – Nagy levegő- Te is tudod, úgy jöttem el, hogy szünetelünk és nem szeretnék békülni. Szóval nem akarok több lenni 1 barátnál. – csak kinyögtem.

- Én ezt nem értem.

- Történtek bizonyos dolgok

- Milyen bizonyos dolgok? – lehet, mégiscsak kellett volna Kimi. Most mit mondjak?- Ja, leesett. A bizonyos dolognak neve is van, ugye?

- Tudom, hogy ez most elég bután fog hangzani, de ne haragudj.

- Ne haragudjak? Jó fej vagy – mondta kiabálva aztán letette.

Viszont túl vagyok rajta. Nem is volt olyan rémes. Majd az lesz nagyon gáz, amikor ezek után legközelebb találkozunk. Jobb, ha nem gondolkodom előre.

Mikor lementem, akkor már mindenki az asztalnál ült, kivéve a fiúk. Így legalább volt hely Kimi mellett.

- Na, hogy ment? – súgta.

- Minden ok.

- Akkor jó. Nehezen állom ám meg, hogy legalább 1 puszit ne adjak.

- Ti meg mit pusmogtok? – kérdezte Paula.

- Semmit. Hol vannak a fiúk? -  annyira azért nem hiányoznak.

- Reggel hazamentek. Lili is ma megy, csak ő délután. El akartak köszönni tőletek, csak későn jöttetek haza, gondoltuk hagy pihenjetek.

Végre. Nem volt velük semmi bajom, de zengett tőlük az egész ház. Mostantól élvezhetem a csendet. Azt viszont igazán sajnálom, hogy Lili is megy.

- És amúgy milyen volt az este? – a mamája mindig ilyen beszélgetős.

- Szuper.

- Tök jó – mondtuk egyszerre.

Meg se merem kérdezni, ez milyen hús. A lényeg, hogy finom. Biztos megint valakinek a rokonát eszem, mint a múltkor.

- Volt 1 olyan sejtésünk, hogy jó volt, ahogy 1ig aludtatok.

- Nem aludtak. Kisbabát csináltak.

Kész, megfulladok. Kimi is abbahagyta az evést és mindketten Lilit néztük.

- Hercegnőm, mondtam már, hogy ne beszélj össze-vissza. – mondta Kimi.

- Én komolyan nem tudom honnan vette – fogtam bele

- Ne haragudj Faith, tudod, milyenek a gyerekek: mindenfélét kitalálnak. Lili, nem szép dolog ilyeneket mondani. Hiába vagy még pici, ez nem indok. – Paula is bevette magát. Szegény kislány. Most miattunk hallgathat.

- De én nem csak kitaláltam. Ruha nélkül feküdtek a földön és Jess már elmagyarázta, hogy működnek ezek a dolgok a felnőtteknél. Nem is csináltam semmit. Felmegyek a szobámba. - el is indult nagy világfájdalommal az arcán. – És nem vagyok hazudós.

- Lili, gyere vissza

- Hagyd csak. Durcizik kicsit, aztán lenyugszik. Nem volt szép, hogy hagytátok, hogy igazságtalanul leszidjam. Azért beszélek majd Annával, nem jó, hogy ezzel a Jessel barátkozik.

-Hát, nem. Bocsi anyu. De ha már itt tartunk, akkor bejelentem, hogy együtt vagyunk.

- Rá nem jöttünk az előbbi kis közjátékból. De mindegy, nagyon örülünk. – mosolygott – Ugye drágám?

- Persze – ez volt Matti első mondata, de nem túl hihető. – És a másik barátod?

Tudtam, hogy nem kedvel.

- De Matti

- Semmi baj Paula. Ő már nem a barátom. – csak nyugi.

- És ezt ő is tudja?

- Köszönöm szépen. Finom volt.

Felmentem a szobámba. Ha még egy beszólást hallottam volna, tuti leszedem a fejét kicsit sem törődve azzal, hogy kinek az apja.

- Kösz apa. Ezt most aztán nagyon jól megcsináltad! – esett neki rögtön Kimi.

- Mert? Csak elmondtam a véleményem vagy csak neki szabad?

- Mi a bajod vele? Nem is ismered?

- Te aztán igen. Már megint ugyanolyan jól választottál, mint legutóbb. Ő sem jobb mint Jenni. Kicsit sütkérezik melletted, lenyúl pár házzal meg nyaralóval, mi meg majd megint vissza kapunk 1 emberi roncsként.

- Befejezted? Előbb talán ismerd meg! Vagy tudod mit, nem kell. A lényeg, hogy én szeretem. Örülnöd kéne, hogy boldog vagyok, nem pedig kötözködni! Anyu, tényleg nagyon finom volt.

- Kimi, várj 1 picit, apád nem úgy gondolta. - kiabált utána Paula – Ezt akartad elérni?

- Most veled is mi van? Te sem látsz tovább az orrodnál?

- Nincs igazad. De te tudod! Azt fogod elérni a viselkedéseddel, hogy Kimi még annyit sem fog hazajönni, mint eddig és mindenből ki fog téged hagyni! De ha neked ez kell! Ja és mosogass el magad után!

Bekapcsoltam a tv-t, hogy eltereljem a figyelmemet, de nem jártam túl nagy sikerrel.

- Bosszúból leszívatod az agyad? – jött be Kimi.

- Feltett szándékom. De gondolom apád szerint nekem úgysincs olyanom. – már nem voltam mérges, csak totál elkeseredett. Mit csináltam rosszul?

- Sajnálom, - leguggolt hozzám és úgy magyarázott- amit apu mondott, de nem gondolta komolyan.

- De igen. És pontosan tudom, hogy mi a baja. Nem értem, mit rontok el mindig? Nico apja is utált, most meg a tiéd is. Tudom, hogy félt, hogy a pénzedet akarom, meg elvágom a fényes jövődet vagy mit tudom én, meg hogy a nyakadba sózok valami gyereket és – kezdtem hadarni ezerrel

- Héj, elég. Egyezünk meg valamiben: nem tudok tenni semmit az ellen, amit mások gondolnak: például az apám, de nem kéne hagynunk, hogy elrontsák a napunkat. Lecserélni nem tudom őt, meg őszintén nem is akarom. Majd megoldódik valahogy ez is.

- Jó Úgysem tudok tenni ellene semmit. Nézd, erről csúsztam én le miattad.

Mutattam a képernyőre: épp 1 összefoglalót adtak az El sueno angliai koncertjéről.

- Ők meg kik?

- Nem mondod, hogy nem ismered a zenéjüket? – Mivel nem azt a választ kaptam, amit hallani szerettem volna, ezért gyorsan felvilágosítottam nagyjából – és nem utolsó sorban a csaj Alonso új barátnője.

- Aha. Ez a zene akkor is inkább macskanyávogásra hasonlít.

- De izé vagy.

- Elnézést, zavarhatok 1 percre – jött be Matti. – Faith beszélhetnénk 4 szem közt?