- Akkor én addig megnézem anyut – kacsintott Kimi és már el is tűnt. Tiszta felesleges ez az egész.

- Leülök, ha nem baj. - Jó kis társalgás lesz. Erre kéne reagálnom valamit? – Nem akarlak sokáig feltartani. Csak azt szeretném, ha a jövőben normális kapcsolat lenne közöttünk.

- Jó. Eddig sem rajtam múlott a dolog. Azt megkérdezhetem, minek köszönhető ez a változás?

- Milyen változás?

- Hogy csak úgy egyik percről a másikra 180 fokos fordulatot vesz.

Nekem aztán nem tudja bemesélni, hogy 5 perc alatt mekkora katarzis ment végbe benne.

- Nyilván azt szeretnéd hallani, hogy átgondoltam a dolgokat és rájöttem, hogy tévedtem veled kapcsolatban. De nem. Nincs változás. Ugyanaz a véleményem, csak nem akarom, hogy ellenem fordítsd a fiam meg a feleségem.

- De én

- Én ezzel lezártam.

- Na, mi a helyzet? – jött vissza Kimi.

- Faith-szel fegyverszünetet kötöttünk, ugye?

- Aha. – úgy látszik ez a kettőnk meccse lesz. Nem baj, legalább mások előtt kénytelen lesz magában tartani a véleményét.

- Na ugye, mondtam. Nincs kedved teniszezni?

- De, hogyne. – másnaposan tuti vicces lesz.

A nap hátralevő részében nem csináltunk semmi extrát: elbúcsúztunk Lilitől, teniszeztünk 2 órát, de nekem úgy tűnt, mintha 1 egész hét lett volna. Ő meg még utána is tele volt energiával. Nem volt 1 kínos szitu sem, amire rá is csodálkoztam rendesen. Hála a tenisznek estére hulla voltam, és hiába keltünk későn, 10kor már ezerrel aludtunk.

Reggel nem aludhattunk túl sokáig, mert Mikáék hívtak, hogy reggeli után üljünk be valahova. Meg is tettünk minden tőlünk telhetőt: felkeltünk majdnem időben, csak aztán Kimi kitalálta, hogy zuhanyozzunk együtt. Csodás. Az lett a vége, hogy 1 órás késéssel indultunk. Aztán csak odaértünk. A többiek: Niklas, Mika és Juri kint ültek a kert helységben.

- Hello. Bocs a késésért, csak közbejött valami. – szabadkozott Kimi.

- Valami, mi? – és mindannyian vigyorogtak, és az én finnem is csatlakozott hozzájuk.

- Komolyan, mintha 15évesek lennétek – közben próbáltam komoly maradni.

- Ugyan, Faith, ne haragudj, örülünk, hogy itt vagytok. Ha másfél óra késéssel is. Már ismerjük Matthiast, jó, hogy egyáltalán ideértetek. – mondta Mika.

- Na, látom a sorsom, hogy egyetlen lányként az én agyamat fogjátok húzni végig. Szerzek valami kaját, hogy átvészeljelek titeket valahogy. Kértek valamit?

Mindenki toast-ot kért. Bementem és rendeltem, visszafelé menet az egyik ablaküvegben ellenőriztem a sminkem, egész jó lett, pedig rekord idő alatt dobtam össze. Épp a hajamat akartam ellenőrizni, amikor megláttam, hogy Alexa közelit hozzánk, vagyis a többiekhez. Kivágódtam és futólépésben indultam el, de aztán kb mikor már csak 5 méterre voltam, lassítottam, nehogy észrevegyék a hirtelenjében tartott sprintbemutatómat.

Már csak pár lépésre voltam, mikor Alexa hátulról befogta Kimi szemét

- Szió. Találd ki, ki vagyok! – ez a csöpögés.

A ribi a buliból, a lány, akinek nincs normális hosszúságú szoknyája és még sorolhatnám.

- Alexa, milyen meglepetés – próbálok kedves lenni – ja, bocs, elrontottam a meglepidet. Hogy-hogy te itt?

Meglepődött, hogy itt vagyok, de nem zavartatta magát, leült.

- Épp erre jártam – én ezt nem veszem be – de veled mi van? Úgy volt, hogy találkozunk, de nem hívtál.

Istenem, ezek a szempilla-rebegtető pillantások. Először kinyírom őt, aztán Kimit is ha nem állítja le gyorsan.

- Bocsánat, csak kiment a fejemből, lefoglalt a barátnőm.

- Van barátnőd? És ki az? - Minek ez a megjátszás? Mégis ki lenne? – Oh, csaknem összejöttetek? – nézett rám.

- Aha – gratula IQ fighter. Végre kihozták a kaját.

- De éhes vagyok. Nem vehetek a tiédből – nézett Kimire.

- Hát tulajdonképpen miért ne – ez volt az a pont, amikor úgy bokán rúgtam az egyetlenemet az asztal alatt, hogy csak na – bár inkább kérek neked egyet.

- Hagyd csak, amúgy is, nem fontos. Vigyáznom kell a vonalaimra. Jesszus, Faith, te azt mind meg fogod enni?

- Megfordult a fejemben – kezdek nagyon morci lenni – és meddig élvezhetjük a társaságod?

- Talán zavarlak? Vagy téged Kimi?

Nagyon szuggeráltam, hogy azt mondja, amit hallani akarok.

- Nem, dehogyis.

Király. Inkább a melegszendvicsemre koncentráltam. Miért kell itt lennie, olyan jól indult ez a nap. És ez a picsa egyfolytában őt bámulja. Még az sem zavarja, hogy én is itt vagyok. Elegem van. Enni sincs kedvem.

- Nyugodtan edd meg.

- Kösz, hogy megengeded. – fintorogtam rá. Komolyan azt hiszi, hogy az ő beszólása miatt nem kell?

- Most miért vagy ilyen undok? Nem csináltam semmit. Inkább nekem lehetne bajod velem, amiért a múltkor leöntöttél.

- Tudod mit

- Várjatok, hozzuk az iszapot – próbálta Juri poénra venni a dolgot, ha nem szól közbe, tuti neki esem és nem ússza meg foltok nélkül.

- Azt hiszem itt az ideje, hogy lépjek – végre, azt hittem, sosem jutunk el idáig – de előtte még megnéznéd Kimi a kocsim. Elég fura hangja van a motornak.

- Pont ő kell? Vannak itt még páran, nekünk meg már mennünk kéne.

- Mert nekem 1 tapasztalt emberre van szükségem.

Ó, hogy az a …

- Meglesem azt a motort és jövök. – puszilt meg, aztán elindult azután a szutyok után.

Kész szerencse, hogy innen látni a kocsiját. Az édesem tényleg nekiállt: felhajtotta a motorháztetőt és el is tűnt benne, de közbe Alexa meg folyamatosan a fenekét bámulja.

- Ezt nem hiszem el – fel akartam állni és elindulni hozzájuk, de Niklas visszahúzott.

- Ne csinálj magadból hülyét. Odamész és mit mondasz?

- De

- Nincs de. Kimi szeret.

Aha. Az olajos kezével hozzányúlt az arcához és az is olyan lett, erre Alexa meg letörölte és még a vállát is tapizza.

- Fiúk, ne haragudjatok, de én mentem. Kösz a reggelit és még tuti találkozunk. Hello.

Mielőtt bármit is szólhattak volna ott hagytam őket, kikerültem Kimiéket, fogtam 1 taxit és hazamentem. Az sem fog neki feltűnni, hogy nem vagyok ott. Nem értem, mi van velem. Normális esetben tuti felképeltem volna azt a csajt, nem pedig elsunnyogok. Igazából nem is rá vagyok mérges. Illetve rá is, de Kimire jobban. Miért hagyta? Csak apró volt nálam, pont elég volt, borravalót nem is tudtam adni, de mindegy, ez most a legkisebb bajom. Remélem eljutok úgy a szobába, hogy senkivel sem kell találkoznom. Nincs energiám senkihez.

- Szia – hallottam Paula hangját, amint becsuktam magam mögött az ajtót – Kimit hol hagytad?

- Még maradt.

- És mikor jön?

- Remélem még ma – indultam el felfelé.

- Valami baj van?

- Nincs.

Nem akartam megbántani, de nagyon ki vagyok. Előszedtem a bőröndömet és elkezdtem bedobálni a cuccaimat. Pár perc múlva meggondoltam magam és mindent visszatettem. Nem fogom ennyitől feladni. Szépen hazajön és megbeszéljük. Lelkesen leültem és vártam. Az első 10percben még nagyon lelkes voltam, a következő félórában már kicsit letörtem, és amikor 1 óra után végre beállított kellően felhúzott idegállapotban voltam.