Király. Ezek szerint annyit eszem, mint valami várandós kismama. Kezd egyre jobb lenni.

- Miért nem mondtad?

- Mit? Ja, - oké, leesett, pici fáziskéséssel, de jobb később, mint soha- csak nem hiszed komolyan, hogy én – már a feltételezés is abszurd.

- Miért, most akkor nem?

- Még jó, hogy nem.

Egész jól eltársalgunk így ketten. Úgy látszik a szülei inkább kimaradnának ebből. Tökéletesen meg tudom érteni. Én is jobban örülnék, ha nem vennék részt ebben a társalgásban.

- Biztos?

- Ja. Százas. – és beállt az a bizonyos kínos csend.

Miért van olyan érzésem, hogy nem győztem meg? Remek, egész este méregetni akar?

- És mit vársz a holnapi versenytől Kimi?

Ez kicsit erőltetettre sikerült Paulától, de legalább próbálkozik. Milyen kis naiv voltam, amikor úgy indultam neki, hogy lesz 1 nyugis stresszmentes esténk. Innentől kezdve nem igazán követtem figyelemmel a társalgást. Csúnya dolog, de alig várom, hogy elmehessünk.

- Nagy baj lenne, ha visszamennék? Megfájdult a fejem. – valahogy nincs energiám ehhez.

- Nem dehogyis – látom, sikerült őket meglepnem. Ez nem volt rám jellemző, hogy csak úgy ott hagyom őket – de akkor most el is köszönünk, mert holnap korán reggel már megyünk is el.

- Oké, persze.

- Ne menjek én is? – kezdett aggodalmaskodni Kimi.

- Nem kösz. Maradj nyugodtan.

Pár ezer ölelés után végre megszabadultam tőlük. De nagyon gonosz vagyok, de nem tehetek róla. Egész vacsi alatt az a kép lebegett előttem, hogy valamilyen oknál fogva beállít Jack. Még most is ez jár a fejemben. Már az ajtónál voltam, amikor a nevemet hallottam.

- Faith, lenne 1 perced? – állt előttem Matti.

- Igen – mondtam totál elképedve. Mit akarhat pont tőlem? Azt hittem aktívan családozik.

És mintha zavarban lenne. Egyre kíváncsibb vagyok. Remélem nem csak a padlót fogja bámulni.

- Szeretnék bocsánatot kérni, amiért olyanokat feltételeztem rólad. Nagyon sajnálom, igazán. Ne haragudj.

- Nem haragszom – miért van olyan érzésem, hogy ezt a hirtelen bocsánatkérési rohamot az állítólagos terhességem váltotta ki belőle? Gondolom erre most illene valami értelmeset is válaszolnom, vagy egyáltalán valamit ezen a hülye 2 szón kívül.

- Ennek örülök. Nem is választhatott volna jobban a fiam.

Azért nem kéne ilyen túlzásokba esni. Ez már nekem is sok. Jesszus, most mit csinál? Megölelt és még puszit is kaptam.

- Matti – kezdtem habozva – én tényleg nem

- Nem kell semmit sem mondanod. Persze, hogy nem. Vigyázz magadra. Szia.

Ez nem volt gyenge. Vajon mire számíthatok még a mai este folyamán? Megengedtem a vizemet és eldöntöttem, hogy nem gondolkodok többet sem az apámon, sem semmin. Egyszerűen csak leszek. A telefonomat is kikapcsoltam. Kb 20 perce ázhattam, amikor hallottam, hogy Kimi megjött.

- Mi a helyzet? - jött be és leült a kád szélére.

- Semmi. Tisztulok. Mondd, essünk túl rajta

- Min?

- Ismerlek már. Ez a nézés. Akkor van ez, amikor valami rossz híred van. Ki vele. Ez a nap már nem lehet rosszabb.

- Rendben. Szóval emlékszel Lilire, ugye?

- Ahha.

- A szülei válnak és a következő 2 hétben intézik a dolgokat, de szeretnék ha a kölykök kimaradnának belőle.

- Oké, maradjanak. – nekem mindegy.

- Azt szeretnék, ha nálunk lennének.

- Oksa. Elmegyünk a nagyon is kiérdemelt nyaralásunkra, aztán utána felőlem jöhetnek, amikor csak kedvük tartja.

- A rossz hír: hétfőn jönnének.

- Melyik hétfőn?

- Szerinted?

Ezt nem hiszem el, buktam le a víz alá. Szándékomban állt nem felmenni, de 30 másodperc után kénytelen voltam.

- Néha azt hiszem, hogy 1 csitrivel élek együtt – mondta mosolyogva, miközben a habot törölgette az arcomról.

Lehet, én is jobban járnék, ha azzal élne együtt. Na jó, nem.

- Nem lehetne eltolni azt a válást? Ha már kibírtak ennyi időt együtt, akkor az a másfél hét már nem számíthat. Úgy beleéltem magam. – és nagyon rebegtettem a szempilláimat.

- Én már igent mondtam.

- Remek. Akkor most hogy lesz?

- Holnap repülünk Brazíliába, rögtön a futam után, ők meg hétfőn jönnek. És nagyon szeretlek. Azt hittem, jobban ki fogsz akadni.

Mi értelme lenne? Semmi sem változna. Inkább szépen beletörődöm. Valahogy kihúzom azt a pár napot. Csak 1 gyerek. Közben rávettem magam arra is, hogy kiszakadjak a kádból. Amíg én törölköztem, addig ő csak ült és nézett. Az egyetlenegy problémám az egésszel pusztán annyi, hogy nem úgy nézett, ahogy eddig. Most mintha csak a hasamat bámulná és ez eléggé idegesítő. Valahogy muszáj kivernem a fejéből ezt a dolgot, egyenlőre nem tudom hogy. Kimentem a fürdőből, felvettem a köntösöm, benyomtam a rádiót és belehuppantam a fotelba. Rövid idő után hallottam, hogy Kimi is megengedte magának a vizet. Kivettem 1 üveg bort a hűtőből és röpke 5perc alatt ki is nyitottam. Finnországban minden este megiszogattunk egyet. Nagyon klassz volt, de amióta visszajöttünk, azóta már erre sem maradt időnk. Mindig csak rohantunk. Vagy ő vagy én vagy mindketten. Ez az egy jó volt a betegségemben, hogy addig is vele lehettem. Nincs semmi kedvem hétfőtől megint Ron morgását hallgatnom. Mindig van valami baja. Ha 1 kis szerencsém van, akkor elmegy nyaralni. Bár, így az utolsó futamnál túl sok esélyt nem látok rá. Azt sem tudom, jelen pillanatban mihez lenne kedvem.

Végszóra megjött Kimi is, és csak 1 boxer van rajta. Azt hiszem lenne ötletem.

- Te meg mit csinálsz? – most meg mi baja van?

- Ülök, nem tudom mi kivetnivalót találsz ebben!

- Azt látom. És mit iszol?

- Vörösbor. 2004es évjárat. Nem a legjobb, de csak ilyen volt. És ne aggódj, csomó van még, szóval ha szerválsz 1 poharat

- Add ide, te most nem ihatsz! Hogy lehetsz ennyire felelőtlen? - Olyan gyorsan elszedte az üveget, hogy reagálni sem tudtam. Igazából tátott szájjal bámultam az egészet. – És a baba?

- Milyen baba? Nincs semmilyen baba!

Eddig nem értettem azt a dolgot, amikor emlegették, hogy a szülés után pár emberke féltékeny lesz a gyerekére, de most már kezdem. Nálunk is kezd a nem létező gyerekem lenni a kedvenc. Csodás.

- Miért vagy benne olyan fene biztos?

- Mert tudom. Az én testem és tudom. – most magyarázzam el neki, hogy 1 nő megérzi az ilyet? Tiszta kettyós, úgysem értené meg. Ezer köszönet Paulának, ezt jól megcsinálta nekem. Az egész az ő sara.

- Tudod, mi zavar a legjobban? Az, hogy alapból elutasítod az egészet.

- Nem mondod? Még jó. – ezt eddig sem nagyon titkoltam.

Szerintem mindenhol hallják az üvöltözésünket. Miért nem tudunk normálisan veszekedni?

- De miért? Miért így állsz hozzá?

- Mert eddig szó sem volt erről, és túl korai lenne. Még magunkra sem tudunk vigyázni, nemhogy valaki másra, aki teljesen tehetetlen. Még a hörcsögöd is meghalt, nekem meg az aranyhalaim. Ez nem jó kiindulópont 1 gyerekhez. Nem gondolod?

- Jól van, de a hörcsög buta állat és azt is mondtam, hogy szerintem Rami kísérleteitől purcant ki. Igazából 1 szavad sem lehet, Ajax már mióta megvan és semmi baja!

- Azért a kettő nem teljesen ugyanaz. Akkor most mi legyen?

- Az lenne a legjobb, ha biztosat tudnánk, szóval első utunk reggel a gyógyszertárba vezet majd.

- Felőlem.