Most komolyan azt hiszi, hogy ezzel megfogott? Nem én leszek az az ember, akit holnap nagy meglepetés fog érni. Ezek után nem nagyon van kedvem semmihez. Nem tudok vele úgy együtt lenni, hogy tudom, hogy ez a hülyeség jár a fejében. Lefeküdtünk. Egyáltalán nem vagyok álmos, így előkotortam a múltkor félbemaradt könyvem és elkezdtem olvasni. Valami boszorkányról szól.

- Nem olvashatnál inkább holnap? Fáradt vagyok és aludni szeretnék.

- Akkor aludj.

- Azt csinálnám, ha nem a fejembe világítana ez a szar.

- Tényleg ennyire zavar? – nem hiszem el. Alig van fénye ennek az éjjeli lámpának. Csodálom, hogy még nem vakultam meg.

- Igen. Nem szeretnék holnap rongy lenni.

- Jó. Még van 50 oldal, bírd ki. – azért sem.

Erre fogta magát és elfordult. Meg van alapozva az esténk hangulata L Ő nyert, lekapcsoltam a villanyt.

- Kösz – vágta hozzám.

- Szívesen.

Most még órákig bámulhatok bele a nagy semmibe. Full sötét van, az orromig sem látok. És mióta alszunk mi így? 1 elefánt is elférne közöttünk. Persze, mindketten mást szeretnénk a holnappal kapcsolatban, de attól még nem kell ellenségeskednünk.

- Alszol?- húzódtam közelebb.

- Igen.

- Most akkor már nem is szeretsz? – közben nagy nehézségek árán kitapogattam a kezét.

- De, szeretlek. Csak felhúztam magam – fordult felém.

- Mi lenne, ha hanyagolnánk ezt a témát holnapig? – hadartam el gyorsan, mert volt 1 olyan érzésem, hogy megint erről akar beszélni.

- Oké, rendben.

Teljesen más a karjai között bámulni bele a semmibe. Így simán el vagyok jó pár órát. Nem „szenvedtem” sokáig. Igaz, hogy ő hamarabb elaludt, de rá nem sokra én is.

Hatalmas baromságot álmodtam, így hála mindennek, hogy hajnalok hajnalán felébredtem. Na jó, most látom, annyira nincs hajnal: 9 óra van. Kimi meg sehol, legalábbis itt nem. De valószínű, hogy a közelben van, hallom, ahogy kotorászik. Illetve csak gondolom, hogy azt csinálja. Rá kellene vennem magam, hogy felkeljek. Nem is lesz annyira nehéz művelet, mert éhen halok. Kikászálódtam és a nappali felé vettem az irányt.  Hiába volt a nagy elhatározás, csak az ajtóig jutottam. A földön mindenhol ruha, meg minden más is. Ahogy nézem, az összes cuccunk a padlón hever szanaszét.

- Jó reggelt. Minden okés? – kérdeztem Kimit kicsit megszeppenve, ugyanis most is az egyik fiókból dobálta kifelé a benne lévő dolgokat. Cd, könyv, teljesen mindegy volt, mindegyik a szoba közepén kötött ki. Valamiről nagyon lemaradtam vagy átaludtam.

- Ugye nem én keltettelek fel? – jött ide hozzám és adott 1 puszit.

- Nem. Mit keresel? – közben átverekedtem magam az egyik fotelhez.

- Hát, a Ferraris szerződésemet. Nagyon úgy fest, hogy eltűnt.

- Én tudom, hol van. Megkérdezhettél volna, mielőtt szemétdombot csinálsz a szobánkból – odasétáltam ahhoz a bizonyos fiókhoz, ahova pár napja beletette és elkezdtem kotorni benne.

- Először is, nem akartalak felkelteni. Másodszor: ma úgyis elmegyünk, mindegy, hogy a földről pakolunk a bőröndbe vagy máshonnan. Harmadszor: én is úgy emlékeztem, hogy odaraktam, de már néztem és nincs ott.

- De, itt kell, hogy legyen.

Lelkesen kerestem még vagy 10 percig, aztán be kellett látnom, hogy ott tuti nem fogjuk megtalálni.

- Mindegy, hagyd csak, majd meg lesz délután. Akkor muszáj lesz előkerülnie.

- És ha valaki elvitte?

- Mégis ki? Nyugi, csak szokásomhoz híven szanaszét hagytam.

Picit megszédültem, le kellett ülnöm.

- Jól vagy?

- Persze – pechemre ő is látta.

- Ezt majdnem el is felejtettem – majd villámgyorsan elviharzott. Én meg itt maradtam ezzel a kupival. Kéne kaját rendelni. Jobb, ha lemászom az étterembe, nagyon égő lenne, ha bárki más is látná ilyen állapotban a szobát. Rendet tenni meg nincs hangulatom. 2 perc alatt fel is kaptam valamit és lementem. Pont időben, még 20 percig lehet reggelit kapni. Kértem is pirítóst. Már úgy megszoktam, hogy semmi mást nem tudnék ilyenkor megenni.

- Szia. Leülhetek? – csatlakozott Raquel.

- Persze. – tök jóba lettünk. Alonsoval jól egymásra találtak. Először azt hittem, hogy 1 beképzelt liba, de szerencsére hamar kiderült, hogy nem. Kimi is kedveli. Volt már, hogy négyesben mentünk valahova. Mondjuk, nem túl sokszor, mert Alonsoval kapcsolatban még mindig vannak fenntartásai, de előbb-utóbb csak elmúlnak.

- És mizu? Összefutottam Kimivel is, nagyon rohant valahova.

Van 1 tippem, hova.

- Semmi extra. Nálatok?

- Nálunk sem. Jövőhéten találkozom Nando szüleivel. Már 2 napja nem is tudok aludni emiatt. A szülőkről jut eszembe, úgy hallottam, itt van az apukád.

De gyűlölöm, hogy itt ilyen gyorsan terjednek a hírek.

- Ne izgulj, biztos szeretni fognak. Hát igen, itt van. Bár nem tudom, minek jött.

- Nem vagytok jóban?

- Ez elég enyhe kifejezés. – szomorodtam el – ezért nem is értem, minek jött ide.

- Gondolom megakarta ismerni Kimit. Mindenkit lázba hozna, hogy a lánya 1 hírességgel van együtt.

- Mennem kell. Ne haragudj – álltam fel.

- És a reggelid?

- Edd csak meg – kiabáltam vissza.

Most állt össze a kép. Miért nem esett le eddig. Meg sem álltam a szobájáig. Remélem ez az, nem igazán figyeltem oda, amikor mondta a számát. Meg sem fordult a fejemben, hogy bármikor is szükségem lesz rá.

- Szia. Hát te? – nyílt ki az ajtó.

- Szerinted?

- Nem tudom, mondd meg te. Foglalj helyet – mutatott 1 székre.

- Nem kösz. Mit akarsz cserébe?

- Miért cserébe? Nem értelek. – de ártatlanul tud nézni.

- Ne fussuk a felesleges köröket. Tudom, hogy nálad van Kimi Ferraris szerződése. És gondolom pénzt akarsz. Tehát mennyit? Annyira tudtam, már amikor megjelentél, akkor, hogy nem miattam jöttél.  – mindjárt bőgök, pedig nem kellene meglepődnöm. Mindig is ilyen volt. – lemerem fogadni, az első perctől kezdve az járt a fejedben, hogyan tudnál lehúzni minket. Illetve Kimit.

- Na, ha tudtad, akkor nem ért semmilyen meglepetés. Rám nézve sértő, hogy még csak eszedbe sem jutottam, miután összejöttél vele. Simán kihagytál volna a jóból. Szerencse, hogy apádnak is meg van a magához való esze. Amúgy igazán szimpatikus fiú. Jól mutattok együtt. Remélem nem szúrod el. És nem csak a pénze miatt.

Hogy mennyire utálom.

- Szóval, mennyi?

- Mondj valamennyit, és majd megmondom, elég-e.

- Én nem értek ehhez. És nem az én pénzem. Ne idegesíts fel, mert akkor semmit nem kapsz!

- Nekem úgyis jó. – ült le - Vannak mások is, akiket érdekel.

- Kinek szóltál még róla? – sápadtam le totál.

- Van valami újságíró, aztán ott van az a pasi. A nevét nem tudom. Ő is hozzátok tartozik.

- Milyen pasi?

- Nem tudom. Ő is magyar. Valami Bálint. Azt mondta, kedvelt téged, de te nem voltál valami kedves. Most már meg van, ki az?

- Ja. A medencés pasas. - Egyre jobb. Úgy látszik, attól, hogy mostanában Christinával kavar, még mindig emlékszik rám. – beszélek Kimivel. Addig légyszi ne csinálj semmit és ne mondd el több embernek.

Mire visszaértem már Kimi is megjött.

- Beszélnünk kell – jobb, ha rögtön belevágok a közepébe.