Mit keres rajta az én felsőm? Na jó. Lehet, hogy csak hasonló. De ennyire?

- Érdekes, nekem is ugyanilyen felsőm van. Nem egészen 2 napja vettem. – jegyeztem meg miközben leültem.

- A tiéd. Remélem nem baj. Kimi azt mondta, nyugodtan vegyem fel, ha tetszik. Vagy baj?

- Á, dehogy – próbálok nem felrobbanni, Legszívesebben ütném, amíg mozog. Kimi meg mit képzel magáról, hogy oda adja az én ruhámat ennek a kis.. Ki kell neki találnom valami nevet. – Mondjuk előtte talán megkérdezhettetek volna engem is.

- Megkérdeztelek volna, ha nem 1 évig zuhanyoztál volna.

- Ja, tényleg. El is felejtettem, hogy ez is az én hibám. – nem tehetek róla, nem tudom visszafogni magam.

- Jaj Faith. Most komolyan ilyen nagy ügyet akarsz csinálni ebből a kis apróságból?

- Természetesen nem. A jövőben nyugodtan kutass bele a szekrényembe és szedd ki, ami tetszik.

- Szívem, van rám 1 perced? –fordult hozzám Kimi.

- Most? Nem lehetne picit később? Éhen halok.

- Rögtön – húzott már is arrébb. – Mi van veled?

- Hogy-hogy mi?

- Miért viselkedsz így?

- Így?

- Ne játszd meg magad, pontosan tudod, miről beszélek. Olyan ellenséges vagy, hogy az már – kereste a szavakat – nagyon.

- Talán, mert ő is az. Ki engedte meg, hogy hozzáérjen a cuccomhoz?

- Én. – nézett egyre szigorúbban. Ez már sok nekem. Nem fogom hagyni, hogy belém beszélje én vagyok a bunkó. – Nem kell a műsor.

- De igenis kell! Ha ilyet csinál, akkor igen is kell! Ő csak 1 vendég.

- Igen, vendég – szakított félbe- az én vendégem és szeretném ha jól érezné magát. - emelte fel a hangját. – Remélem kiadtad magadból a kétheti hisztid. – hagyott itt.

Ezt nem hiszem el. Ő volt pofátlan és mégis őt védi? Ez számomra nem teljesen logikus. Nem puffogok tovább, inkább visszültem. Ki kellene találnom valami programot, ami eltart 2 hétig. De egyenlőre lövésem sincs mi lehetne az. Kimi rendelt nekem, igy nem kellett 1 csomó időt várni a kajára. Hála a jó égnek. Idegességre legjobb valami fini. Tök jó, most Rose azon fáradozik, hogy kirekesszen a beszélgetésből, roppant jól megy neki, ezekhez a témákhoz tényleg nem tudok hozzászólni. Hallgathatom, milyen jól szórakoztak amikor együtt voltak nyaralni. Náluk ez valami hagyomány. Nincs az a pénz, hogy én ezzel együtt menjek valahova.

- Kértek valami desszertet – kérdezte Kimi, miután mindenki befejezte. Persze közben rám sem nézett.

- Én visszamennék, ha nem baj. – úgy sem kellek ide. De azért jó lassan álltam fel, hogy Kimi tudjon marasztalni ha akar. Bár nem úgy fest, mint akinek ilyen járna a fejében.

- Menj csak nyugodtan – mondta Rose és mintha még azt is hallottam volna, hogy senkinek nem fogok hiányozni. Ez lesz életem 2 leghosszabb hete állapítottam meg miközben a liftre vártam. A lift majdnem full üres volt, ha nem számítjuk Nicót. Csodás. Legszívesebben megvárnám a következőt, de nagyon gázul venné ki magát ha most nem szállnék be.

- Szia – mondtam miközben benyomtam a saját szintemet. És most álljak meg neki háttal vagy mi lenne? Valaki igazán adhatna 1 könyvet, hogyan kell viselkedni a volt pasikkal.

- Szia.

Úgy látszik nem fog balhézni vagy bármi. Mondjuk, eddig sem csinált ilyesmit. Csak Kimiből indultam ki, ő ebben a szituban már tuti nekem esett volna. Meg be is csajozott volna. Így visszagondolva Nicót nem is láttam azóta senkivel, bár lehet, hogy csak jól titkolja. Minden esetre fura, hogy az emberek mennyire különbözhetnek a másiktól. Végre kiszállhattam. Megfordult a fejemben, hogy mondok neki valamit, de mégis mit? Inkább hagytam az egészet a fenébe. Majd megoldódik magától.

- Szia! Mizújs? Megjöttek a kölykök? Örültek az ajándékoknak? – mosolygott rám Kata.

- Meg, hogy nem tudott volna inkább lightosan lezuhanni az a hülye gép valahova.

- Huh, elmeséled?

- Ja, bent – tereltem közbe befelé. Majd nagyvonalakban elmondtam mi történt.

- Ugyan, annyira nem lehet szörnyű a kis csaj.

- Hogy nem? Majd meglátod te is, de aztán ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek.

Közben kopogtak, úgyhogy kelletlenül de elindultam az ajtó felé.

- Szia, beszélhetnénk? – állt Paula az ajtóban.

- Persze – engedtem be. Remélem nem a nemlétező gyerekemről akar beszélni. Nem akarok senkivel újabb veszekedést.

- Izé, nekem úgyis mennem kell – vette a lapot Kata.

- Maradj csak nyugodtan, engem nem zavarsz – ült le mellé Paula. – Igazából Rose-ról szeretnék veled beszélni, Kimi mondta, hogy kicsit ellenséges vagy vele. Várj, először hallgass meg kérlek – na igen, megpróbáltam közbevágni amint meghallottam ezt, hogy én vagyok ellenséges. – Szóval, nem is tudom, hol kezdjem. Én megértem, hogy neked milyen kellemetlen ez az egész, hiszen ti elvileg most nyaraltok és egyáltalán nem volt betervezve ez a kis plusz. Nagyon buta dolog féltékenynek lenned Rose-ra – na, szép. Én nem is vagyok féltékeny. Na jó, talán 1 picit, de nem gondoltam, hogy ezt ennyire látni – kiskora óta nagyon jó a kapcsolata Kimivel, most meg pláne szüksége van rá, mikor a szülei válnak. Imádja Kimit, amolyan biztos pont. Értesz?

- Igen, persze – de ettől még egyáltalán nem változott semmit a véleményem. – De ez nem az én hibám. Nem én vagyok ellenséges, hanem ő. Már az elejétől.

- Honnan veszed ezt? Mondott valamit?

- Nem, konkrétat nem, de voltak célzásai és minden mozdulatából süt az utálat. – Ő is nő, mit magyarázzam, hogy érezzük mi az ilyet elsőre.

- Biztos félreértettél valamit – próbálkozott továbbra is, de már nem olyan türelmesen.

- Nem, én nem – tartottam magam továbbra is.

- Rendben, viszont abban egyetértünk, hogy te vagy az érettebb, ugye?

- Igen  - ez sajnos igaz, bár ahogy elnéztem ezt a lányt, nem nehéz nála érettebb embert találni.

- Akkor meg neked kéne nyitnod felé. Te vagy a felnőtt. Ő meg csak egy ijedt gyerek, aki meg van zavarodva.

Ijedt gyerek? Mikor találkozott vele Paula utoljára? Jó hogy nem teszi hozzá, hogy félénk és visszahúzódó.

- Jó, igazad van, majd megpróbálom. – adtam be a derekam.

- Akkor ezt meg is beszéltük, én most megyek. – adott 1 puszit.

- Gratula, ügyesen leráztad. És most? – kérdezte Kati miután Paula elment.

- Most nyitok felé.

- Hogy mi? De hát azt mondtad

- Igen, tudom mit mondtam, de tényleg én vagyok a felnőtt, meg kell tanulnom aszerint is viselkednem. És nem akarok Kimivel emiatt veszekedni. Ha neki ez a kis boszi ennyire fontos. Meg amúgy is nem lehetek féltékeny 1 pisisre, aki amúgy is a rokona.

- És hogy akarod kezdeni?

- Mondjuk, oda adom az ajándékokat.

- És aztán? Elviszed vásárolni?

- Akár – bár ehhez semmi kedvem nincs. Komolyan gondoltam amit mondtam, ezt a barátkozást, de nem ma fogom kezdeni, mert nincs hozzá energiám. Tudom, hogy mit kéne tennem, csak nem megy. Még nem.

- Hello – jöttek meg a többiek.

Na, nagy levegő és nekikezdek.

- Tessék, ezeket elfelejtettem oda adni a reptéren. – nyomtam a kezükbe a nekik szánt dolgokat.

- Ez csúcs. A legújabb verzió – köszönte meg James, mikor meglátta mit kapott.

Fél szemmel Roset néztem, felkészítve magam a reakciójára. Kimi is ugyanezt tette.

- Jaj Faith, köszönöm szépen – mosolygott. Láthatólag ettől mindenki megnyugodott, Kimi is eltűnt a szobánkban – Tudnék is vele mit kezdeni hanem 17 hanem 7 éves lennék ! – jegyezte meg gúnyosan.