- Rose, viselkedj! – szólt rá a bátyja.

- Hagyd csak James, nem tetszik neki, van ez így. – küldtem felé egy hálás mosolyt és közben próbáltam leplezni aziránti lelkesedésemet, hogy jól felpofozom ezt a kis dögöt.

- Na mizu srácok – tért vissza Kimi az elképesztően sexi  vadiúj kék felsőjében. A haja össze volt kócolódva, el sem tudom képzelni, mit küzdhetett azzal a felsővel mire sikerült magára erőltetnie J Nem bírtam megállni, odamentem és beleborzoltam abba a szőke izébe a fején, ami össze-vissza állt, ennek már úgyis mindegy.

- Mi bajod a hajammal? – kérdezte az őrjítő kisfiús mosolyával, amitől mindig elakad a lélegzetem és iszonyatos gyorsan kezd el kalapálni a szívem, közben pedig magához húzott. Éppen meg akart csókolni, amikor megint Rose hangja csendült fel:

- Ugye tudjátok, hogy iszonyat gázosak vagytok ?! – fintorodott el.

- Ez az öregséggel jár – húzta őt Kimi. – Rakjátok össze magatokat, aztán megyünk várost nézni – mondta nekik, engem pedig behúzott a mi szobánkba, hogy befejezhessük, ami az előbb elmaradt.

- Most már menned kéne, mert még a kis erkölccsőszöd ránk töri az ajtót – mondtam neki, mert kezdtünk egyre jobban elfeledkezni egymásban. Elhúzódtam tőle és leültem a tükör elé, hogy picit rendbe rakjam a mostanra leginkább szénakazalra hasonlító hajamat.

- Te nem akarsz velünk jönni?  - jött a hátam mögé, leguggolt, így az arca egy magasságba került az enyémmel. - Nem lesz hosszú túra, max 2 óra

- Ezt most inkább passzolnám. – nem reagált semmit, csak mosolygott – Most mi az? Mit nézel? – már én is totál jókedvű voltam, ami annak tudható be, hogy a kis boszi legalább 15 méterre volt tőlünk, tekintve a köztünk lévő nappalit és dolgozószobát.

- Téged – mosolygott továbbra is. – Szép vagy – jelentette ki annyira cukin, hogy legszívesebben rávetettem volna magam. – Megyek, hogy minél hamarabb visszaérjek és akkor miénk az este – kacsintott rám.

Néha elgondolkodom, hogy tudtam eddig élni nélküle. Picit még elvarázsolva mentem vissza Katához.

- Na és most mi lesz? – nézett rám kérdő szemekkel, miután mindenki elment.

- Mi lenne? Semmi. – vontam meg a vállam.

- Nem megyünk el mi is beülni valahova?

- Nem megvárom őket, aztán Kimivel kezdünk magunkkal valamit.

- Arra ugyan várhatsz – jaj istenem, az a mindentudó nézés – de ahogy akarod. Tisztára mint 1 feleség. Csak hogy tudd, az ajánlatom későbbre is érvényes. Szólj, ha meggondoltad magad – viharzott ki.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ültetett bogarat a fülembe, de most mit csináljak? Nincs más választásom, várok. Kibírok 2 órát. Leültem és belekezdtem a rejtvényfejtésbe. 1 óra után meg is untam. Keressünk valami könyvet. Találtam is 1 érdekesnek tűnőt: Lady Chatterley szeretője. Na, amilyen izgi volt a címe, olyan uncsi volt a könyv további része. Ez régen lehet, hogy nagynak számított, minden esetre mostanra tök átlagos. Szex szerelem nélkül, aztán később bekerülnek az érzések is. Most látom csak, hogy a könyvvel is eltelt 2,5 óra. Már eltelt az ígért 2 óra, sosem voltam 1 nagy matekos, de ez tuti. Jól van. Nyugi. Semmi pánik. Vajon 1 óra múlva már pánikolhatok? Úgy döntöttem igen. Rendeltem kaját: egyszerű baconba göngyölt fetasajttal töltött csirkét rizzsel. És, hogy adjunk a kalóriáknak jó nagy adag fagyit is. Ezzel újabb óra pörgött le. Kértem 1 üveg pezsgőt és átmentem vele Katához.

- Tudtam, hogy előbb-utóbb feladod - mosolygott 1 nagyot.

- Mert 1 jós vagy. De hoztam ám még valakit: az egyik legjobb barátunkat pasis bánat ellen – mutattam fel az üveget.

- Csúcs! De nem itt iszzuk meg, majd a szállodabárjában. És előbb átöltözöl.

Nem tudtam ellenkezni, Kimi egyik pólója és boxere volt rajtam.

- Azt mondod így nem mutatnék jól a bárban? – kezdtem el húzni.

- Hát ez is igaz, de a lényeg, hogy én sem tűnnék fel túl jó színben.

Imádom. Lehet, hogy néha felhúz, de legalább leüti a feldobott labdát.

- Na, akkor menjünk – tuszkolt kifelé az ajtón.

- És mi van ha már itthon vannak? – kezdett bennem feltámadni a remény.

Én meg beállítok 1 piás üveggel, miközben nekem kéne példát mutatnom. Jézus. Sosem akarok gyereket.

- Akkor én elmegyek és csapok 1 eszeveszett bulit, te meg itthon maradsz és hagyod, hogy szurkáljon az a picsa. Ennyi!

- Kösz – nagy levegő és benyitottam. Persze sehol senki.

- Jaj ne! Ahogy látom te szívesebben mártírkodnál itthon, minthogy velem gyere. De sebaj, megbocsátok és még fel is dobom az estéd. Ülj le, majd én választok neked ruhát.

De miért nincsenek még itthon. Már sok-sok óra eltelt és még 1 telefon, 1 sms sem, semmi, ültem magamba roskadva.

- Meg is van – szedett elő egyet, ami eddig még sosem volt rajtam. Ezt vettem először itt Brazíliában. Tök egyszerű ruci: citromsárga, nyakbaakasztós, nem túl rövid és nem túl hosszú – kapd fel! – sürgetett.

Nem gyakran vagyok megelégedve a megjelenésemmel, de ez most jó: a citromsárga tökéletesen kiemeli a barnaságom meg a szőke hajam. A papucsot már én választottam hozzá: aranyszínűt.

- Na, így azért mindjárt máshogy festesz! J Smink?

- Minek? Ilyen melegben úgyis csak leolvadna.

- Remek! Akkor nyomás!

- Várj – torpantam meg az ajtóban.

- Most meg mi van? – kezdett dühös lenni.

- Hát – kezdtem tétován – gondoltam írok 1 cetlit, hogy tudja hol vagyok.

- Hogyne: „ Kedves Kimi, miután itt dekkoltam 7 órán át, remélem nem fog zavarni, ha picit kimozdulok” Te teljesen hülye vagy ?! Eszedbe se jusson !!!

Igaza van, de azért fogtam 1 papírt és ráfirkantottam 2 szót: A bárban vagyunk. Semmi puszi meg ilyenek.

- Ne szólj semmit, azt gondolsz, amit akarsz – közöltem, jelezve, hogy egyáltalán nem érdekel az ezzel kapcsolatos véleménye. Csendben ballagtunk egymás mellett lefelé. Lehet, hogy picit durva voltam vele?

- Ugye nem lesz egész este ilyen a hangulat? – kezdeményezett beszélgetést.

- Nem, dehogy – nyugodtam meg, hogy nem haragszik – De egyet azért tarts szem előtt: Én nem pasizni jöttem, csak szórakozni. És tudtommal te sem vagy szingli.

- Ne rombold a hangulatot! Te is tudod: Mindent szabad, de semmit sem kötelező! – és általában ezután a mondat után elszabadul a pokol.

A bár most ki volt bővítve 1 nagy teremmel is, buli volt, a kiírás szerint latin és R’n’B est. Ez nem hangzik rosszul, nyomtam el egy mosolyt magamban. Jó sokan voltak, f1-esek is, de szerencsére Kata még délelőtt foglalt 1 asztalt. Most vagy nagyon biztos volt abban, hogy jövök vagy eljött volna egyedül is. Leültünk és 1-1 dupla vodkával indítottunk, közben pedig régi dolgokról csacsogtunk. Már az 1. pohár után feloldódtam és kezdtem elfelejteni ezt az egész Kimis dolgot. Idővel arra is rájöttünk, mit takar a buli neve: félórás szettek voltak, hol latin, hol R’n’B. Csúcs. Volt 1 barátnőm: Zsófi, ő mindig azt mondta régen, amikor fiatalok voltunk: „ Érzem, benne van a bugi (boogie) a lábamban”. Vicces, de most én is pont ezt érzem. De nem merek táncolni, mert itt mindenki nagyon nyomja a latin táncokat én meg max. az alapokat. És ott is vannak hiányosságaim.

Végre, most R’n’B rész jön! Pont fel akartam állni mikor Kata visszarántott.

- Most nem hagyhatsz itt – súgta.

Először nem értettem miért, aztán körbenéztem a teremben és leesett: 4 brazil pasi tartott felénk. Mindegyik jól nézett ki: fekete, picit zselézett haj, közepes testalkat.

- Helló. Leülhetünk? Persze csak ha nem zavarunk – kérdezte az egyik, mint később megtudtam Ricardo.

- Miért ne – mosolygott rájuk Kata.

Kölcsönös bemutatkozások, majd rendeltek pár üveg pezsgőt, szám szerint hatot. Azt mondták bemelegítés. Kimi emberére akadna bennük. Vajon mikor lép le Kata valamelyikkel és maradok egyedül? Miközben ezen elmélkedtem megakadt a szemem 1 elképesztően helyes pasin: fekete ing volt rajta, fekete gatya, a haja is fekete volt, egyáltalán nem volt közel, de még így 10 méterről is elég rendesen világítottak a zöld szemei. Pár percig megállt rajta a tekintetem, majd mikor kapcsoltam, hogy lényegében szemezünk rögtön elkaptam a tekintetem, de mikor visszanéztem már nem volt sehol. Ez nagyon hosszú este lesz, törődtem bele és kortyoltam egyet az újabb pohár pezsgőmből. Általános csevely uncsi dolgokról. Lehet, izgibb lenne, ha felmennék aludni.

- Sziasztok fiúk. Bocs a késésért.  Hölgyeim – hajolt meg előttünk - Szabad? – nézett rám a srác, akivel szemeztem és a mellettem lévő egyetlenegy üres székre mutatott.