- Persze – nyögtem ki nagy nehezen.

- Juan vagyok – nyújtotta a kezét. Ki gondolta volna. Ilyen pasihoz ilyen név passzol.

- Faith.

- Remélem a barátaim nem csaptak le rátok csakúgy. Néha elég rámenősek tudnak lenni. – mosolygott. Istenkém, miért pont ide kellett ülnie. Nem szabad még jobban összekuszálni a dolgokat. Gyerünk Faith, mondd, hogy fáj a fejed és menj fel a szobádba. Most.

- Nem, hagytak időt, hogy akár el is szaladhassunk – ekkora baromságot. Ő meg csak nevet. Hát ez öngól. De még mekkora. Nem akartam mondani, hogy Kata elbír mind a négyükkel, ahogy így elnézem.

- És mit keresel Brazíliában? Nem tűnsz brazilnak.

- Miért milyenek a brazilok?

- Hát, nem ilyen csinosak. – na, erre most mit mondjak. Szerintem látta, hogy zavarba jöttem, mert folytatta – Én Spanyolországból jöttem a futamra. Szóval, hajlandó vagy te is elárulni magadról valamit?

Meséltem, elmondtam, hol dolgozom, persze szokás szerint rá csodálkozott, hogy lány létemre. Kimit sem hallgattam el, amúgyis, szerintem sejtette, mikor mondtam hol dolgozom, mert azt mondta, ismerős vagyok valahonnan. De ugyanolyan cuki maradt. Nem bánt úgy velem, ahogy szoktak, neki nem Raikkonen barátnője voltam. Hülyén hangzik, de amikor az emberek megtudták kivel járok rögtön felvesznek 1 másik viselkedésformát.

- Gyere, menjünk táncolni.

- Én nem tudok ilyet – kérettem magam, de nem direkt picsásan. Tényleg nem akarok beégni előtte.

- Dehogynem – húzott fel a székről és mentünk a tánctérre.

- Figyelj ez az egyik alaplépés.

Megmutatott párat, nem is voltak nehezek, aztán tök egyszerűen össze lehetett őket kombinálni. A szett végére tök jól ment. Mondjuk, ilyen partnerrel nem volt nehéz és a levegő is mintha picit forróbb lett volna. Ha az embert határozottan vezetik nem tudja elrontani. Hirtelen kiszúrtam Nicót. Mintha mutogatna valamit. Egyáltalán nem tudom mit akar, így integettem neki és annyi. Hirtelen váltott a DJ.

- Ez az én terepem! – zsongtam be rögtön és mondtam ki az első dolgot, ami eszembe jutott.

- Szóval nem nézed ki belőlem, hogy ez is megy? Na figyelj – húzott közelebb.

Full jó számok mentek: Sugababes: About u know, Rihanna: Don’t stop the music, Nicole: Whatever u like, Enrique. Aztán jött 1 lassúbb szám, amit nem mertem bevállalni, így is néha picit átléptünk pár határt szerintem.

- Szomjas vagyok, te nem innál valamit? – kérdeztem nagyon ártatlanul.

- Dehogynem, menjünk.

Átverekedtünk magunkat a bárpulthoz és kértünk vodka-narancsot.

- Tényleg azt hitted, hogy megfogsz? Spanyolországban is népszerű ez a műfaj is.

- Jól van na, próbálkozni csak szabad, nem?

- Remélem – ahogy kimondta a kezébe fogta az arcomat és elkezdett közeledni.

Oké, hogy mérges vagyok Kimire, de attól még szeretem.

- Bocs, de mondtam, hogy van barátom – toltam el a kezét és húzódtam picit távolabb.

- Tényleg mondtad. És hol van most? Én nem hagynálak egyedül.

Hát, azt szeretném én is tudni, gondoltam magamban.

- Szia szívem. Jól mulatsz? – tűnt fel mellettünk Kimi kezében 1 vodkás üveggel, ami inkább volt üres, mint tele.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Igen? – vette fel Kimi a mobilját. Pont akkor csörrent meg, mikor visszaértek a hotelbe.

- Szia Öcskös. – hallotta bátyja hangját a telefon túlvégéről. – Mit csinálsz? Ráérsz?

- Ahogy vesszük. Épp a bárba tartok. Ha van kedved jöhetsz.

- Rendben, 1 perc és megyek.

Gyorsan átöltöztem, felvettem 1 farmer halászgatyát és 1 fehér pólót. Ruha ruha, tök mindegy.

5 perc múlva már vele együtt léptem be a zsúfolt helyre. Szabad hely már nem nagyon volt, így megálltunk a pultnál.

- Nézd ott van Faith. Nem megyünk oda? – mutatott Rami jobbra.

- Inkább picit később, jó? – és rendeltem inni. Valami kis bátorságot muszáj magamba önteni.

- Csak nem összevesztetek? – nézett rám összevont szemöldökkel, mint aki máris tudni véli, mi történt és persze az egész az én hibámból.

- Nem, de esély sajnos van rá.

- Miért is? – kérdezte.

Valahogy nem volt kedvem válaszolni. Most ült le hozzájuk pár kinyalt pasas és fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy fog velük viselkedni most, hogy mérges rám. Tudom, hogy az, nem volt nehéz kitalálni az üzenetből, amit nekem hagyott.

- Hahó. Mit csináltál?

- Miből gondolod, hogy én csináltam valamit? – kérdeztem ártatlanul, de közben teljesen megnyugodott a lelkem. Faith-t egyáltalán nem érdekelte senki, tökéletesen unja magát. Tudom, hogy csúnya dolog a káröröm, de nem tehetek róla. Vajon tudja, hogy mennyire szép még ilyenkor is, amikor durcásan és halálosan unott fejjel üldögél?

- Megérzés, józan ész, emberismeret, hívd aminek akarod.

- Jól van, elég, ne is folytasd – tettem fel mindkét kezem, jelezve, hogy megadom magam, totálisan igaza van.  – A skacokkal elmentünk várost nézni. Azt mondtam max 2 óra, és hát picivel tovább tartott.

- Picivel?

- Ja – fordultam felé és pirultam el kicsit, ami nem szokásom – úgy kb 5 órával többel.

- Le fogja szedni a fejed és meg is fogod érdemelni. – kezdett el kioktatni.

- Nem mondod? Tisztában vagyok vele.

- És legalább megérte? – faggatott tovább.

- Jaj ne csináld már. Jól éreztük magunkat és elment az idő. Nem tehetek róla. Azért ez még nem főbenjáró bűn.

Na jó, most, hogy bedobtam 2 pohárral, szembe kéne néznem az elkerülhetetlennel. Nagyon sok bocsánat az én részemről, egy kis zsörtölődés az övéről és annyi, el is felejtjük az egészet. Mondjuk, lehet, hogy 1 virág vagy valami nem ártott volna.

- Mi a szar? – mondtam ki hangosan az első gondolatomat, ami akkor született, amikor újra Faith felé fordultam. – Rami, mondd, hogy nem azt látod, amit én! – Újabb bájgúnár érkezett és kit fűz ezerrel?

- Hát, szerintem ugyanazt látjuk. Ugye nem akarsz balhét csinálni – kérdezte félve.

- Nem. Lekoptatja egyedül is, nem létezik, hogy bedőljön 1 ilyen seggfejnek. Különben is, a barátnőm és szeret. – tudtam le kifelé ennyivel ezt a dolgot. De igazából egyre jobban ment fel bennem a pumpa. Mi lehet olyan vicces ebben ez emberben. Már legalább 1 perce nevetnek. – Most hülye vagyok vagy tényleg elpirult? – mondtam kicsit zaklatottan.

- Kimi, nyugi, ne kiabálj. Csak beszélgetnek.

- Nem kiabálok, érted?! Most meg mégis hova mennek?

- Sehova, biztos csak táncolni. Inkább kérek neked még egyet, csak nyugodj meg.

- Táncolni? És mégis ki engedte meg?

- Jó lenne, ha lehűtenéd magad! – emelte fel Rami is a hangját – A barátnőd semmi rosszat nem csinál. Én a helyedben bizony behúznám fülem-farkam azután, amit csináltál! Hülye féltékeny barom.

Erre vissza akartam vágni valami jó bántóval, de inkább nem. Nem érdemelné meg, csak az igazat mondta.  Így csak néztem, mi történik. Nem tetszett egyáltalán amit láttam, de a bátyámnak kivételesen igaza van. Azért megnézném, hogy reagálna, ha mindez az ő barátnőjével történne, de ha bedühödök (mondjuk már totál be vagyok) és féltékeny vadállat módjára bármit is csinálok csak súlyosbítom a dolgokat.

- Na, ezt már nem, vannak határok – indultam el feléjük, amikor az a majom az én barátnőmet akarta megcsókolni.