Abban az 1 pillanatban több ezer gondolat cikázott a fejemben egyszerre. Mindannyian csak bámultunk egymásra. Pedig máskor elég jól szoktam reagálni a nem várt helyzetekre. Nem, te is tudod, hogy ez nem egészen így van – kezdtem vitatkozni saját magammal. Na jó, erre meg aztán végképp nincs időm. Mindent szép sorjában: először is: megpróbálok uralkodni a hirtelen feltörő haragomon, másodszor: semmi értelme, ha kővé dermedve állunk, azzal aztán nem segítünk semmit. Ráérek később is elmondani nekik a véleményemet. Az rögtön leesett, hogy Kimi nem láthatja így őket, na nem mintha Rose miatt aggódnék, teljesen hidegen hagy és fej nélkül sokkal jobban mutatna, de szerintem ebből a játszmából a nekem szimpatikusabb személy jönne ki vesztesen. Mikor végre sikerült becsukni a számat és rendezni a vonásaimat, kimentem becsuktam az ajtót és 1 pillanatra nekidőltem, hogy kitaláljak egy hihető vagy 1 nem annyira hihetetlen hazugságot Kiminek. Akit már láttam is közeledni.

- Mi az? Mi baj? – vette szemügyre rögtön a csukott ajtót.

- Semmi. – füllentettem, de közben úgy elvörösödtem, hogy még 1 rák is megirigyelhette volna. Nincs 1 órája, hogy megkérte a kezem és én máris hazudok neki. És ki miatt? Tök jó, megölöm ezt a csajt. Ráadásul nem tudom, hogy csak bebeszélem magamnak vagy tényleg így van, de most nehezebben megy nem igazat mondani, mint régebben. Ha ez így marad annak nem lesznek túl jó következményei. Nem mintha azt tervezem, hogy áthazudom a hátralévő életemet, de akkor is.

- Szóval: - nézett továbbra is ugyanolyan kérdőn.

- Semmi. Csak megijedtem és elejtettem valamit – nyögtem ki magamból a szavakat, végül is majdnem így volt kivéve az ijedtséget.

- Oké, akkor inkább megnézem.

Igen, biztos itt kellene megállítanom, de az csak még gyanúsabb volna és valahol mélyen kíváncsi is vagyok a reakciójára.

- Itt meg mégis mi történik? – ha jól látom pár pillanat és felrobban.

- Kicsim, nyugi, semmi gáz.

Még hogy nincs gáz? Még mindig minden ugyanúgy van, ahogy én láttam: Nico felső nélkül és csókolóznak. Mondjuk, ha nem rólunk lenne szó, akkor az egész nem lenne gáz.

- Ne nyugtass. Lenne szíves valaki elmagyarázni, mi folyik itt!

- Nézd haver – fogott volna bele Nico, de persze Kiminek esze ágában nem volt meghallgatnia.

- Nem vagyok a haverod, és egyáltalán nem érdekel a te változatod. Rose jól vagy? Nem bántott?

Hogy jól van-e? Hova tette ez a szemét. És hogy nem bántotta-e? Először kezdek kételkedni a saját szememben, lehet, hogy ő teljesen mást látott, mint én. Nem úgy nézett ki, mintha bármire is kényszeríttették volna.

- Semmi gond. Jól vagyok – mondta ártatlan szemekkel, mint aki nem csinált semmi rosszat. Jó, mondjuk nem csinált, vagyis igen. Illetve nem, inkább csak rossz embert választott.

- Akkor most te – nézett Nicora – villámgyorsan eltűnsz és többet nem akarlak itt látni, meg a közelében se, te pedig, veled meg elbeszélgetünk, most. Mire vársz még. Jobb, ha most rögtön eltakarodsz – itt már nagyon kiabált és ez csak még kínosabbá tette az amúgy sem egyszerű helyzetet.

- Nem tudnál normálisan beszélni velem? Én sem beszélek veled ilyen stílusban. Kivételesen lehetnél olyan, mint 1 felnőtt ember és esetleg megbeszélhetnénk, mi zavar annyira. – próbálkozott Nico, pedig most jobb lett volna ha hallgat.

- Nincs veled mit megbeszélnem! Egyáltalán semmi! És ne akard már megmondani nekem, hogy hogy kellene viselkednem! Te hova tetted a felnőtt oldaladat, mikor rámásztál az unokahúgomra? Tudod egyáltalán hány éves?!

- Az lesz a legjobb, ha 1 picit lenyugszol és utána beszélünk – próbált továbbra is higgadt maradni a szobában jelenleg  egyetlen normális módon gondolkodó ember. Legszívesebben kitekerném a nyakát ennek a kis libának.

- Nem nyugszom le és nincs miről beszélünk. Nagyon jól tudom, hogy ez mind ellenem szól: először Faith, aztán Rose! Érdekes módon, neked mindig olyan valaki kell, aki hozzám tartozik. Most komolyan, mire jó ez neked? És ki lesz a következő?

Kedvem lett volna jól bokán rúgni. Hogy mondhat ilyet? Az ő érdekében remélem, hogy nem gondolta ezt komolyan.

- Én mentem. Nem hallgatom ezt tovább – indult Nico kifelé.

- Helyes – dobta neki oda Kimi tök önelégülten.

- Nico, ne már – kezdett Rose nyávogni.

- Te most befogod s szád – dörrent rá Kimi.

- De én, - itt elhallgatott. Gondolom, kedvenc nagybácsija hogy nézett rá jelen pillanatban, hogy megbírta állni az újabb nyávogást.

- Szerintem kezeltesd magad – szólt vissza az ajtóból és részben egyetértettem vele.

- Mi volt ez az egész? Te is jártál Nicoval? – esett nekem Rose totál váratlanul. – Hogy lehetsz ilyen szemét?

- Mi én? Már ne is haragudj, de én vagyok az, aki ma este teljesen ártatlan!

Itt Kimi picit értetlenül nézett rám, de nem érdekel. Már most tudom, hogy az egész estében mindenki hibás lesz, kivéve az ő kis kedvence.

- Most nem te kérdezel. Mi a fene volt ez az egész?

- Minek kérdezed, ha úgyis tudod? – játszotta a sértődött királykisasszonyt – Tetszik Nico és azt hiszem beleszerettem.

- Hogy mi?

- Pontosan.

Megfogadtam, nem szólok bele, csak csendben végighallgatok mindent, ez a kettőjük meccse.

- Beleszerettél? 1 este alatt? Ez kész vicc! Azt hittem, ennél érettebb vagy!

Ez az oda-vissza kiabálás, meg hiszti. Mintha csak az őserdőben lennénk. Lassan elkezdhetnék dobálni is egymást valamivel. Ha minden így megy tovább, akkor ez sem várat majd magára sokat.

- Igenis érett vagyok. És szeretem.

- Az előbb még csak azt hitted, hogy beleszerettél, most meg már tudod? Gratulálok! Fogalmad sincs miről beszélsz! Te még csak 1 kislány vagy. Annak a hülyének lehetett volna több agya. Mégis mit képzelt, hogy leáll 1 kiskorúval?

- Miért állítod be úgy, mintha valami rosszat csinált volna?

- Azért mert ő 22 te meg mégcsak 17. És ez majdnem hogy beteg.

- Mi az az 5 év! És akkor a ti 7 évetek az mi! Az sokkal betegebb! Ráadásul te pár hónap után el is veszed! Ebben a szobában nem én vagyok a leghülyébb, ez totál egyértelmű. Nem látsz tovább az orrodnál. A te drágalátos barátnőd csak a pénzedet akarja és ha nem vennéd észre féltékeny Nicóra és ezért nem tetszik neki, hogy mi együtt vagyunk!

- Te tiszta hülye vagy!

Ez a csaj nem normális. Eddig is sejtettem, de hogy lehet valaki ilyen gonosz. Szóltam én 1 szót is? Most nem is bántottam, erre mit csinál? Ez eddig is kényes pont volt Kiminél. És most mi lesz? Előre tudtam, hogy nem lett volna szabad belemennem ebbe a kölyökprojectbe, már az elején megmondtam, hogy katasztrófa lesz belőle és tessék.

- Nincs energiám tovább vitatkozni, menj a szobádba és te is James! – nem tudom, ő mikor jelent meg, de ott állt nekitámaszkodva az ajtónak, úgy tűnt jó ideje szórakozik már rajtunk – Tűnés – ezzel Kimi tényleg lezártnak tekintette a témás. Legalábbis velük a ma éjszakára.

Hirtelen azt kívánom, bárcsak ne mennének el. Amint kiteszik a lábukat, rögtön én következem. Valahogy érzem. Pedig úgy tűnik nekik is elég volt ennyi ma estére, ugyanis szó nélkül kimennek. De ha most nekem esik, ha egy szót is bevett abból, amit ez a kis picsa mondott, akkor eskü na jó, nem tom, hogy akkor mi lesz, de nem fogom hagyni, hogy alaptalanul elkezdjen vádaskodni, ami pedig szokásához híven várható.