- És most mégis miért utálsz? – tettem fel a költői kérdést. Mintha nem tudnám, de a látszatra ugye adni kell.

- Mert megzsaroltátok Nicót. – jelentette ki nemes egyszerűséggel.

- És szerinted mégis mivel? – ez a csaj még annál is sötétebb, mint gondoltam.

- Mondd meg te! Tudom, hogy nála voltál, te abban is biztos vagyok, hogy a te kezed is benne volt – nézett vádlón Kimire is.

- Nézd Rose, szerintem Nico csak egyszerűen rájött, hogy nem illetek össze. Ezt a zsarolás dolgot te sem gondolhatod komolyan. – akarta észérvekkel meggyőzni őt Kimi. – Nem kéne utálnod minket, hidd el, nincs miért. Szerinted ha annyira szeretne, akkor csakúgy meg lehetne zsarolni. Nem is ismered őt, ő már csak ilyen. Eléggé meggondolatlan és szereti a változatosságot, teljesen várható reakció volt ez tőle.

Na, és ezt pont ő mondja, ezért majd még elbeszélgetek vele, mert az addig oké, hogy minket tisztára akar mosni, de azért nem kéne mást totál elásnia. 

- Bocs, tudom, hogy nem te vagy a hibás, hanem Faith.

- Gondoltam, ki más – sóhajtottam 1 nagyot, valahonnan sejtettem, hogy ide fog kilyukadni.

- Ne legyél már megsértődve, a napnál is világosabb, hogy féltékeny vagy. Tudom, mi volt köztetek.

- És mégis honnan?

- Christinától. Segített felnyitni a szemem, na nem mintha eddig nem sejtettem volna, milyen kis számító dög vagy, de ő mindent elmesélt rólad. 1 dolog azért érdekelne, hogy bocsáthattál meg neki ezek után s tényleg olyan hülye vagy, hogy nem látod, mi történik itt az orrod előtt?

Ez volt az a pont, ahol megfogadtam többet 1 szót sem szólok. Nem éri meg, minek. Ha Chris teletömte a fejét, akkor felesleges. Már csak az a kívánságom van, hogy valahogy vészeljük át azt az időt, amíg még egymással kell töltenünk. Bár, ha így folytatja, akkor növekszik az esélye arra, hogy csak koporsóba menjen haza.

- nézd Rose, ahhoz neked semmi közöd, hogy mi egymás között hogy rendezzük le a dolgainkat, amúgy meg Christina nem a legjobb társaság számodra – kezdte el Kimi a felvilágosítást – Az lenne a legjobb, ha többet nem találkoznál vele.

- Nem elég, hogy elvettétek a pasimat, most azt akarod, hogy ne barátkozzak az egyetlen olyan emberrel, aki kedves hozzám és felnőttként kezel ?! Ezt te sem gondolhatod komolyan. Úgy látszik valaki teljesen meghülyített, bár Chris mondta, számítsak arra, hogy ilyen papucs lett belőled. Először nem akartam elhinni, de már látom, hogy mindenben teljesen igaza volt. Most boldog vagy Faith?

- Boldogok lennénk, ha most inkább elvonulnál a szobádba és ott is maradnál, amíg ilyen hülyeségeket beszélsz.

- De…

- Nincs de, amúgy meg megkértem Faith kezét, szóval jó lenne, ha kicsit több tiszteletet mutatnál az irányába.

- Ez kész agyrém – mondta, majd eléggé lehangoltan bemászott a szobájába. Azt hiszem. Azt biztos, hogy a mi levegőnket nem rontotta tovább.

- Büszke vagyok rád, egész ügyes voltál – öleltem meg.

- Köszi, de eléggé felidegesített. Milyen kis pimasz boszi lett belőle.

- Jaja, kis Szörnyella de Frász – ezt nem bírtam megállni, végre rájöttem kit juttat mindig eszembe. – Bár az azért érdekelt volna, hogy szerinte mégis mivel zsaroltuk meg a lovagját.

- Engem meg az érdekel, hogy mikor jelentsük be az eljegyzésünket. Mit szeretnél? Valami kis összejövetelt vagy 1 nagyobb partit? Melyik vonz jobban?

- Őszintén egyik se. Inkább mindenkinek csak úgy mondjuk el, amikor találkozunk velük.

- Biztos? – nézett rám értetlenül.

- Aha.

- Mi a baj már megint?

- Semmi, csak nincs energiám semmi nagyobb lélegzetvételű dologhoz, ne haragudj.

- Jól van, ahogy akarod. Akkor én most kinézek a pályára. Meg leszel nélkülem?

- Persze, menj csak.

Nem kell rám éjjel-nappal vigyázni azért, mert picit rossz a kedvem. Pedig milyen jó volt és hogy elromlott, pedig számítottam 1 hisztire, sőt durvább hisztire is.

A következő pár nap eléggé normálisan telt, már amennyire nálunk normálisan telhet. Megszoktuk Rose minden napos kirohanásait, ami csak rosszabb lett azáltal, hogy Kimi hivatalosan is bejelentette az eljegyzésünket. Ő is egyre rosszabban viselte az unokahúga kifakadásait. Egyszer javasolta is, hogy pakoljuk fel a legközelebb induló gépre, de akármennyire is egyetértettem vele nem lehetett. Christina is támadásba lendült, szegény Jamest próbálta behálózni kisebb-nagyobb sikerrel.

Kimivel mindketten a munkába temetkeztünk, hogy túléljük valahogy még azt a pár napot. Ron először nem értette, miért vállalom az éjszakába nyúló túlórákat és egyszer elmeséltem neki, bármit bevállalok, csak ne kelljen hazamennem és szembenéznem a házi szörnyetegünkkel.

Ahogy közeledett Rosék hazautazásának napja, úgy lettem egyre boldogabb, és nem csak én. Még egy szabadnapot is megkockáztattam. Katával úgy döntöttünk, itt az ideje csinálnunk egy olyan igazi csajos nagy bevásárlást.

Az első kanyar a legfontosabb, aztán, amikor áttérek a padlógázas részre – próbáltam az agyamba vésni a verseny alatti teendőimet, nem mintha nem fújnám kívülről, mintha nem tettem volna már meg ezen a pályán is több száz kört. A tesztek is elég jól mentek eddig, úgyhogy nincs mitől tartanunk, mondjuk sajnos a Renaultnak sem megy olyan rosszul, mint szeretném. De nem is alapozhatom a győzelmemet más bénaságára. Ha itt nyerek, akkor világbajnok leszek és akkor ez lesz pályafutásom legjobb éve. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, mikor halk kopogás zavart meg. Csak szép lassan közelítettem az ajtóhoz, hátha mázlim van és elmegy akárki is az. De mint mindig most is peches voltam.

- Hát te? – biztos Faitht keresi. Nekik néha van még közös ügyük, bár ha jobban belegondolok nem tudom, mikor láttam utoljára, hogy szóba álltak volna egymással.

- Gondoltam dumálhatnánk kicsit. Bemehetek? – kérdezte Bálint.

- Gyere, de nem hiszem, hogy lenne közös témánk. Kérsz valamit inni? – milyen udvarias tudok lenni, pedig rossz érzésem van azóta, amióta láttam, hogy ő áll az ajtóban. Ez hülyeség, csak nőknek van hatodik érzékük és ők szoktak ilyen ostobaságokat beképzelni maguknak, bár az kétségtelen, hogy túl gyakran igazolódik be a hülye érzésük.

- Mit szólnál 1 pezsgőhöz, úgy is ünnepeltek, nem igaz? – közben ledobta magát 1 fotelben.

- Igen, teljesen igazad van – nyomtam a kezébe 1 poharat.

- Akkor tényleg eljegyezted?

- Szerinted?

- Jól van na, bocsi, csak érdeklődöm.

- Talán nem tetszik?

- Hát, nem vagyok elájulva az ötlettől.

- De kár, hogy a te véleményed 1 cseppet sem érdekel minket. – mikor jön el az a pont, mikor anélkül üthetem meg, hogy ne kelljen Faith kis előadását hallgatnom az agresszivitás mellőzéséről? – Ennyi? Vagy van még valami mondanivalód?

- Csak egy kérdésem lenne.

- Igen? – Idegesítő játék, bár tudnám, mire megy ki. Nem úgy néz ki, mint aki a következő kérdés után tényleg menni készül.

- Jane mit szól az esküvődhöz?

- Milyen Jane? – nagyon nehezen jöttek a számra a szavak. Ha ez most tényleg az, aminek tűnik, akkor nekem végem.

- Muszáj lefutnunk ezeket a felesleges köröket? Jane, aki Franciaországban él, Párizsban, 26 éves. Havonta utalsz neki pénzt stb. kíváncsi vagy még valamire?

- Nem, azt hiszem ennyi elég – sajnos a hangom nem hangzott olyan határozottan, mint szerettem volna. – És most? – kezdtem el tőmondatokban beszélni.

- Van egy ajánlatom.

- Mondd.

- Lemondod az eljegyzést és szakítasz Faith-szel. Na hogy hangzik? Megfelelő?