Nagy nehezen kiszabadultam a folytó légkörből és megpróbáltam higgadtan beszállni az autóba, de ez sem sikerült, ugyanis Vili elkapta a karom:Várj, nem mehetsz el így!Hallgas végig-mondta Engedd el a karomat-kiáltottam rá, de nem tette meg. "Nem, amíg meg nem hallgatsz" Egy perced van, indul-feleltem "OK.Szóval nagyon sajnálom ami történt és, ha tehetném jóvá tenném, de már nem tudom.Csak arra kérlek, hogy adj még egy esélyt, ugyanis szeretlek és nem akarlak elveszíteni" Minden egyes szava égetett belül, de már nem tudtam neki hinni:Nagyon sajnálom Vili, de nem hiszem el,amit mondasz. Te az egész kapcsolatunk alatt végig hazudtál nekem, nem bízok benned .Most pedig eressz-rántottam ki a karomat a kezéből VÉGE, érted?-szálltam be az autóba és elhajtottunk. Útközben csak néztem ki a fejemből, s végig futott az agyamon az együtt eltöltött idő, borzasztó érzés uralkodott bennem. Gyűlöltem az egészet.