|
18.rész
2007.11.05. 05:33
Kimi vallomása mély nyomot hagyott bennem...
Kimi vallomása mély nyomot hagyott bennem. Maga a tény, hogy boldoggá tudom tenni, örömmel töltött el és kicsit magabiztosabbá tett a kapcsolatunkat illetően. Ugyanis bevallom fogalmam sem volt, hogy mi sülhet ki ebből a dologból, de most már reménykedhetem, hogy komolyan gondolja ő is és én is..Igen, ez fontos. Min gondolkozol ennyire?-kérdezte Kimi vasárnap reggel a pálya felé tartva. Semmi különösön, csak elmélkedtem, ennyi. Aha-bólintott Tuti nem vette be, de én se vettem volna be. Annyira átlátszó válasz volt, hogy az már fáj, de komolyan. Ezért akaratlanul felnyögtem. Valami baj van, Laura? Nem, nincs-ráztam meg a fejemet Csak szorítja a lábamat a cipőm- A lábadat? Aha- tudtam, hogy nem veszi be, Istenem!Nem hülye az ég szerelmére. Mindegy, ebből már úgyse mosom ki magam. Ha nem akarod, ne mond el-szólalt meg, de mire válaszra nyitottam volna a számat, megcsörrent a mobilja. Kivennéd?Ott a kesztyűtartóba. Persze-nyúltam el érte, majd odaadtam neki, ő meg felvette: Szia bátyó!Mizu?...Jól van na, nem kell így kiakadni szegény öcsédre... Tudom, de így alakult...Jó, rendben...Hogy mi van?...Hogy kerülsz ide?...Szólni luxus?...De akkor is...Szia!-tette le a telefont kissé zaklatottan. Mi a baj?-kérdeztem, látva az állapotát. Semmi-mordult rám, majd pár pillanat múlva:Ne haragudj, nem rád haragszom, hanem a bátyámra. Semmi baj, Kimi. De miért? Azért, mert szó nélkül idejött Törökországba, miután megtudta, hogy te meg én...De a fenébe is, én kettesbe akartam veled lenni! Jól van, nyugodj meg, nem történt katasztrófa, legalább megismerem Ramit-próbáltam jobb kedvre deríteni, ami nem nagyon sikerült, csak egy erőltetett mosolyra futotta. Körülbelül 10 perc múlva megérkeztünk. Attól függetlenül, hogy próbáltam nyugtatgatni Kimit, én még idegesebb voltam nála, az tuti. Nem számítottam arra, hogy ilyen hamar meg kell ismerkednem egy család tagjával. Persze gondoltam, hogy ez a nap is eljön egyszer, de, hogy ilyen gyorsan?Á, bátorság Laura, bátorság-mondogattam magamnak, miközben kiszálltunk és kézen fogva sétáltunk befelé a Paddock-ba.Kimi elég erősen szorította a kezemet, de ez sem nyugtatott meg túlzottan, bár láttam rajta, hogy ő sem nyugodt egy cseppet sem. Ez nem volt túl jó jel, sőt, egyenesen riasztó volt, hogy így kell először találkoznom Ramival......
| |