|
32.rész
2008.02.11. 05:47
Nagyon tetszett, ahogy énekeltetek azzal a fiatalemberrel-mutatott a királynő Árpira. Köszönjük, igazán kedves-válaszoltam mosolyogva Ne köszönd, tényleg. Szeretném a teljes darabot megnézni Budapesten-mondta váratlanul, amitől kicsit megrökönyödtem Tessék?!Vagyis bocsánat, de ezt itt is játszák Londonba. Igen, láttam is, de nem tetszett, a tiétek viszont fantasztikus. Túloz, biztos vagyok benne. Szóval lehetséges?-kérdezte szigorúan Hááát, nem tudom, biztos. Úgy értem... Jó, ne is folytasd. Zavarban vagy, nem baj. Akkor is elmegyek, és megnézem-hagyott ott, majd lassan mi is elhagytuk a palotát és elmentünk a szállodába.Jó éjt mindenkinek!-köszöntünk el egymástól és bementünk a szobáinkba. Kimi velem tartott. Volt mit megbeszélnünk. Nézzd Kimi, muszáj beszélnünk. Oké, hogy most itt vagy, de azért ami Monzába törté... Psszt!Ne beszélj, majd holnap-tette az ujjait az ajkamra és elkezdett csókolgatni, már épp tovább mentünk volna, amikor kopogtak az ajtón. Ezt nem hiszem el!-morgott Kimi Ki a bánat az ilyenkor?-ment boxerban az ajtóhoz, én meg magamra kaptam egy köntöst. Mi a fenét akarsz?-kérdezte az jatóban álló Vilmostól, aki végig nézett előbb Kimin, majd rajtam. Félreérthetetlen szituáció volt. Elnézést, ha megzavartam valamit-sandított Kimi hiányos öltözékére,De muszáj beszélnem veled, Laura-nézett rám Igen?Mégis miről?!-jött ki Kimi a béketűréséből Csak kettőnkre tartozik-felelte Értem. Laura?-kérdezte Rendben, ha ilyen fontos-válaszoltam, de nem tudom jól tettem-e. Gyors bementem a fürdőbe, felöltöztem, adtam egy csókot Kiminek:Sietek!-csuktam be az ajtót ***** Kimi leült a szobában, de nem sikerült sokáig úgy maradnia. Mardosta a féltékenység, igaz bízott a párjában, de akkor is. Végül felhívta a bátyját:Szia Rami, nem zavarlak? Nem, dehogyis, éjjel 2-kor csak a te hívásodat vártam. Ne haragudj, de muszáj beszélnem valakivel, különben felrobbanok. Bökd ki öcsi, mi a baj. Laura. Nem békültetek ki? De, csak közbe megjelent a volt pasija. A herceg?! Az, most elment vele valamit megbeszélni, engem meg megöl a féltékenység. Érthető Kimi, én se ugrálnék örömömben a te helyedben. De próbálj bízni benne. Én benne bízok, csak Vilmosba nem-roppantotta össze a kezébe lévő poharat. Nyugi, ha Laura nem akar semmit tőle, már mér is akarna, akkor hiába kapálózik a herceg úrfi. Gondolod? Hát persze, Laura szeret téged, ez tuti. Semmi esélye Vilmosnak nála, hidd el. Igazad lehet. Nekem mindig, Kimi. De most az lesz a legjobb, ha megnyugszol, mert ha Laura visszaér és látja rajtad a dolgokat, kiakad. Rendben, megnyugszom. És bátyó! Igen? Köszi. Nagyon szívesen, szia! Szia!-tette le a telefont és várt, fogalma sem volt meddig...
| |