Azt hittem, ezt már megbeszéltük Vili-mondtam Én Kimi-t szeretem, nem pedig téged. Értsd meg, vagy inkább fogadd el. Nem lehetne mégis?-reménykedett Nem, amekkora fájdalmat te okoztál nekem, soha. Jóvá tenném, ha engednéd-lépett közelebb, én meg hátrébb. A válaszom nem, és ha nem baj visszamennék Kimihez-indultam volna, de Vili nem engedett. Baj, nem mész sehova-ölelt át erőszakosan és csókolt meg. Ekkor éreztem meg a pia szagát, ami belőle áradt. Te részeg vagy, nem tudod mit csinálsz. Engedj el, különben sikítok. Nyugodtan sikíts, nem hall senki. Csak ketten vagyunk, mint régen. Nagyon szépen kérlek, hogy engedj el-próbáltam szabadulni a karjaiból, de ő csak erősebben szorított, majd felkapott a hátára és bevitt a lakásába. Kellesz nekem, ha tetszik, ha nem.-tépte le a ruháját, majd az enyémet, én meg csak síkitottam és ütöttem. Nyugodtan üss, te vadmacska-mondta, én meg lassan elvesztettem a reményt a szabadulásra, nem bírtam vele. Rémes volt ez az egész, borzasztóan éreztem magam. Nem ismertem rá, nem ilyen volt. Olyan részeg volt és agresszív, mint amilyen még soha. Az utolsó pillanatban azonban sikerült úgy megrúgnom, hogy el tudtam menekülni. Csak rohantam és rohantam, elakartam felejteni ezt az egészet. Végre megérkeztem a hotelba, a szobába, ahol Kimi várt rám. Mi a baj?-nézett rám, de nem mondtam semmit, inkább eljátszottam, hogy kutya bajom, ugyanis tudtam, ha ezt elmondom neki, megöli Vilmost. Inkább hozzábújtam és elaludtam. Rémálmom volt....